Cocco azon sztárok egyike, akikre Japánban mindig különös figyelem vetül a származásuk miatt. A legtöbb japán híresség ugyanis értelemszerűen a 4 nagy sziget valamelyikéről érkezik, azonban időnként előkerülnek énekesek, színészek, valamint egyéb közéleti szereplők, akik a rengeteg apró sziget valamelyikéről, illetőleg Okinawáról származnak. Kicsit olyan ez a hozzáállás, mintha mondjuk Magyarországon valaki például Sajóegresről elindulva válna a leghíresebb énekeseink egyikévé. A Raining volt Cocco harmadik kislemeze 1998 márciusában, ami az Oricon slágerlista 17. helyéig jutott, valamint a Ceremonial Day (Shiki Jitsu) című film végén is hallható volt. Sajnos a klipen nagyon látszik az alacsony költségvetés és nem jön át belőle az az érzelmi töltet, ami a dalszöveget jellemzi, de sebaj, az oldaltörés után olvasható lesz a fordítás is.
a dalszöveg eredetiben:
ママ譲りの赤毛を
2つに束ねて
みつあみ 揺れてた
なぜだったのだろうと
今も想うけれど
まだわからないよ
静かに席を立って
ハサミを握りしめて
おさげを切り落とした
それは とても晴れた日で
未来なんていらないと想ってた
私は無力で
言葉を選べずに
帰り道のにおいだけ
優しかった
生きていける
そんな気がしていた
教室で誰かが笑ってた
それは とても 晴れた日で
髪がなくて今度は
腕を切ってみた
切れるだけ切った
温かさを感じた
血にまみれた腕で
踊っていたんだ
あなたが もういなくて
そこには何もなくて
太陽 眩しかった
それは とても晴れた日で
泣くことさえできなくて あまりにも
大地は果てしなく
全ては美しく
白い服で遠くから
行列に並べずに 少し歌ってた
今日みたく雨ならきっと泣けてた
それは とても 晴れた日で
未来なんて いらないと想ってた
私は無力で
言葉を選べずに
帰り道のにおいだけ
優しかった
生きていける
そんな気がしていた
教室で誰かが笑ってた
それは とても
晴れた日で
a hevenyészett fordítás:
Esik
Anyától örökölt, két copfba fonott hajamat ráztam,
Most is gondolkozom, hogy miért történt, de nem értem.
Csendben felálltam a helyemről, megragadtam az ollót, levágtam a copfomat.
Azon a verőfényes napon úgy véltem, a jövő szükségtelen
Erőtlenül, nem találván szavakat
Csak a hazaút finom illata
Ébresztett rá, hogy élnem kell.
A tanteremben valaki nevetett
Azon a verőfényes napon
Már nem volt hajam, így legközelebb a karomba vágtam bele, amennyire tudtam
Melegséget éreztem, véres karral táncolni kezdtem.
Már nem vagy, nincs ott semmi
A napsütés szemkápráztató volt.
Azon a verőfényes napon még sírni sem tudtam,
A tér túlságosan nagy, egészében szép volt.
Fehér ruhámban ahelyett, hogy beálltam volna a sorba
Énekeltem egy kicsit.
A maihoz hasonló esőben sírni is tudtam volna
Azon a verőfényes napon úgy véltem, a jövő szükségtelen
Erőtlenül, nem találván szavakat
Csak a hazaút finom illata
Ébresztett rá, hogy élnem kell.
A tanteremben valaki nevetett
Azon a verőfényes napon
Ha valamit félreferdítettem, előre is elnézést!
Utolsó kommentek