Jelen posztnak azt az alcímet is lehetett volna adni, hogy "Aminek soha nem lett volna szabad megtörténnie". Mert vannak dalok, melyekhez vétek, sőt, főbenjáró bűn hozzányúlni. Különösen fáj, hogy egy általam bálványozott lánytrió örökzöldjét egy másik, általam szintén bálványozott lánytrió dolgozta fel, majd ezután a feldolgozást feldolgozta (hogy még jobban fájjon) egy másik bálványozott duó.
Az '59-ben indult legendás The Supremes tarolt (teljesen joggal) a hatvanas-hetvenes évek Amerikájában, életművükhöz előszeretettel nyúltak és nyúlnak a mai napig is akár az előadók (Phil Collins-tól Namie Amuro-ig), akár a filmesek (lásd Whoopi Goldberg nyitánya az Apácashow-ban, valamint a jóval konkrétabb Dream Girls).

A hetvenes években aztán az egyik legismertebb számukat Japánban is elővették, előbb a már korábban bemutatott Candies, majd a Pink Lady is. A végeredmény - szerintem legalábbis - borzalmas. Egyrészt a szememben szentségtörés ehhez a dalhoz hozzányúlni, másrészt MIÉRT PONT a kedvenc Candies és a Pink Lady követte el ezt a rettenetet?! (brühühü)
Az eredeti után következzenek a feldolgozások. Elsőként itt a Pink Lady - ha más nem is, az ütemes mozgás mindenképpen a javukra írható ;)

A Candies-féle verzió margójára: Könyörgöm, nem lehetne elégetni a kópiákat?

 Nem lennék őszinte, ha nem közölném rögtön, hogy egyedül a nevezett dallal van bajom, ami egy kisebb Supremes-válogatás része tőlük. A többi feldolgozott szám részemről okés. Az elsővel a színtelen, jellegtelen hangzás és főként az akkori divat miatt van problémám. Utóbbin viszont nincs az a mozgás, ami segítene.

+ bónuszként a Globe nevezetű japán trance-formáció is nekiesett ennek a dalnak. Hurrá :s