O七a力uS口und

A Big Bang tagjai mögött egy botrányoktól hangos év áll és bevallom voltak pillanatok, amikor nem hittem, hogy öten fogják folytatni együtt a zenélést. Szerencsére balsejtelmeim nem igazolódtak be és a fiúkat Belfast után újra együtt láthatjuk az Alive kapcsán.

A csapat visszatérése érdekes módon nem izgatott különösebben, mert a srácokat mindig hatalmas hype veszi körül bármit is csinálnak így egy kicsit sem kell izgulni, hogy sikeres lesz-e az anyag.

Ennek ellenére a Blue-val sikerült meglepniük. Az utóbbi időben annyira elharapódzott az elektronikus hangzás a zenében, hogy már az hírérték, hogy ez a dal autotune-mentes. Akár azt is mondhatnám, hogy a 2NE1 nyomdokába léptek.

A klip forgatásáért, mint látható New Yorkig meg sem álltak. Ráadásul mindannyian remekül festenek. Az egyedüli furcsaságot számomra Taeyang fejkendője jelenti, amit talán a debütálásuk környékén láttam rajta utoljára és egyáltalán nem is hiányzott.

A pozitív meglepetés miatt most már biztos meg fogom hallgatni az egész minialbumot.

Ha valaki meghallgatta a Magic Power első albumát és az elnyerte a tetszését, annak a fiúk tavaly nyári második korongja sem fog csalódást okozni. Akár azt is mondhatnánk, hogy a 不按牌理出牌 egyenesági leszármazottja az első lemeznek.

Zeneileg csupán nüansznyi különbségeket fedeztem fel a lemezek között. A legnagyobb eltérést a klipként is kihozott 不按牌理出牌 (Not Playing By The Rules)-ban látom. Ez a dal meglepően vidám a srácoktól. Első hallásra nem is értettem, mi történhetett, de aztán a klipben feltűnő Rainie Yang és Joseph Chang láttán rájöttem, hogy a nóta a nyár egyik sikersorozatához, a Drunken to Love You-hoz készült (szégyenletesen le vagyok maradva a tajvani sorozatokkal).

Az albumról kihozott második dal már a megszokott melankolikus hangzást hozza vissza és én ezért is szeretem őket! A dal nagy kérdése, mit tennénk a világ utolsó napján. GaGa válasza, hogy együtt tölti azzal, akit szeret...

Hallgassátok és szeressétek!

Amikor megemlékeztem Shirota Yu zenei pályájáról megemlítettem, hogy Howie D-vel énekelt fel egy közös dalt, ami Howie D neve alatt jelent meg. A fiúknak úgy látszik nagyon tetszett a közös munka, mert egy újabb duettet adtak ki, csak ez U nevével jelenik meg.

 A Worth Fighting For szintén spanyol-angol, mint az If I Say volt. És sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de annak ellenére, hogy U nem készül az amerikai slágerlistákra az ő dalait sokkal inkább el tudom képzelni ott, mint Akanishi számait. Bár a dologhoz az is hozzá tartozik, hogy kevés jelentéktelenebb klip van ennél, bár egy jó dalt nem is feltétlenül kell extra csillogással eladni.

Megjelent a miss A negyedik minialbuma Touch címmel. A koreai rajongókat egyébként is hanyagolták az utóbbi negyedévben a kínai debütálásuk miatt, tehát épp ideje volt előrukkolni egy új anyaggal.

Nem tetszett ez a dal? Talán a sok csipke a ludas, esetleg a koreográfia, ami most valamiért kissé robotosra sikerült. Javaslom, hogy azért a többi számot is hallgassátok meg az albumról, mert a Lips és a Rock n Rule szuper jó.

Az 1997-ben megalkotott Morning Musume a kezdetek óta több, mint 30 tagot "elfogyasztott" már (jelenleg a 11. generációnál tartunk épp). Számomra ez a formáció A JAPÁN LÁNYCSAPAT (igen, így csupa nagybetűvel). Azt ugyan bevallom, hogy a legújabb tagokat még nem tudnám egész pontosan beazonosítani, de az biztos, hogy az all-star válogatott Dream Morning Musume minden egyes hangját jól ismerem, hisz nekem alapvetően ők jelentik a csapatot. Tavaly még azt hittem, ez a felállás csak alkalmi lesz, egy albumra szól, amikor is felelevenítik a régi, szép időket. Szerencsémre azonban a mai napon megjelent az első saját kislemezük, a Shining Butterfly.

Nálam akkor is a Morning Musume marad a kedvenc, ha az AKB48 sikeresebb és talán még jobb zenét is csinál. És csak remélem, hogy a klip elején és végén feltűnő Takahashi Ai azt jelenti, hogy ő is hamarosan hallható lesz a lányokkal

A tajvani A-Lin nem az a tipikus üdvöske. A mandopop könnyűzene nagyasszonyához, A-Meihez hasonlóan szintén az egyik őslakos nemzetiség tagjaként sikerült fényes karriert befutnia. Ráadásul esze ágában sincs idolokhoz illően egyedülállónak lenni (hogy aztán lesifotósok lihegjenek a nyomában a titkolni próbált kapcsolatok miatt), hanem egyenesen férjezett, kisgyermekes anyuka. Még karrierjének elején hozzáment egy helyi baseball-játékoshoz, és a családi élet menedzselésén túl arra is marad energiája, hogy a mandopop berkekben bevett módon évente új stúdióalbumot jelentessen meg. Sorrendben ötödik lemeze a tavalyi év végén került a boltokba, az erről származó két alábbi dal pedig bizonyítja, miért Született Díva a hölgy helyi beceneve.

A-Lin - Forget It

A-Lin - Not That I'm Not Satisfied

Egészen elképesztő, ahogy a koreai szórakoztatóipar sáfárkodik az eye-candy faktorral. Legyen szó szappanoperáról, mozifilmről, vagy épp idol-csapatokról, csak tökéletes emberpéldányokat engednek képernyőre/mikrofon elé.
Ennek megfelelően naná, hogy maximális az olvadás és a nyálcsorgatás az MBLAQ (Music Boys Live in Absolute Quality) legfrissebb klipjét nézve, de a Thunder és Joon főszereplésével készült minidrámát pillanatok alatt betiltanák Nyugaton.

Hiába máshogy viszonyulnak az erőszakhoz a Távol-Keleten, még ennek tudatában is döbbenetes, hogy míg egy idol-csapat tagja nem káromkodhat, nem cigizhet nyilvánosan, és mondvacsinált ürüggyel gyakorlatilag bármelyik klipet feketelistára teszi a prűd cenzorsereg, addig az teljesen rendben, ha egy idol fegyverrel tesz pontot féltékenységi dráma végére.

MBLAQ - It's War

Ha a U-Kiss koreai menedzsmentje odahaza ugyanolyan profizmussal futtatná a csapatot, mint ahogyan teszi azt Japánban az Avex, a srácok már rég elsővonalbeli előadók lennének. A december 14-én megjelent japán kislemez, az addiktív Tick Tack az Oricon listáján a harmadik helyig jutott, és a sikert látva az Avex máris fogadkozik, hogy szupersztárokat farag a srácokból a világ második legnagyobb zenepiacán.

U-KISS - Tic Tack