O七a力uS口und

Andrew Tan és Bii is messziről jutottak el odáig, hogy énekesként debütáljanak és a közös daluk a tajvani slágerlisták élére kerüljön. A malajziai Andrew otthon második lett egy tehetségkutatóban. Miközben második albumát, a Queen-t készítette elő a kiadója megszűnt, de nem adta fel, egyedül elkészítette a felvételeket és az ehhez tartozó klipet is egymaga forgatta le. Szerencsére most megoldódni látszanak a gondok, mert aláírt a tajvani Eagle Musickal és végre nyugodtan dolgozhat.

Bii szintén az Eagle Music énekese. Bár Koreában született és nevelkedett nem tudott beilleszkedni, mert kínai apja miatt kínainak neveztek, (Jaj, Harry után a második koreai a tajvani zeneiparban). Tehát mi sem természetesebb, minthogy középiskola után felkerekedett és Tajvanra ment, hogy megtalálja édesapját. Mondjuk a szigeten meg azt mondják rá, hogy koreai, szóval ott sem könnyű a beilleszkedés.

Talán a közös problémák és nehézségek miatt annyira természetes és tökéletes az ötlet, hogy ők ketten, a két kívülálló duettet énekeljen. Ami mellesleg szerintem tökéletesen sikerült.

陳勢安 & Bii - 勢在必行

Nishino Kana a Distance óta elérte, hogy a kedvenc japán énekesnőim között kapjon helyet.  Az Alright klipjében látható ruhaválasztása az Esperanzában is bemutatott bohém, hippi stílus, ami igazán huncut jelleget kölcsönöz az énekesnőnek. Emellé pedig egy bátorító dalszöveget kapunk az erős, független nőknek arról, hogy ne adjuk fel, nehéz az út, de megéri.

Nekem különösen tetszett a sok különféle nő bemutatása. Nem csak a hagyományos fodrász és eladó szerepel, hanem van itt állattenyésztő és harcművész is. Mert nem minden nőt lehet beskatulyázni...

Az SM Entertainment ezen formációjával kapcsolatban mindig elgondolkodom, hogy mennyire nem illik a csapatba, ahol ott találjuk a DBSK-t, az SNSD-t vagy épp a SHINeet, hiszen az induláskor, 2004-ben még igencsak rockot, nu-metált játszottak. Mára, miután két tag is elhagyta a csapatot, mondhatjuk, hogy sokkal poposabb a zenéjük.

A harmadik minialbumok fődala a Blind. Egy érzelmes ballada, amit Jungmo remek gitárszólójának hála elkerüli a "ja, már megint egy ballada!" felkiáltást és áttekerést. A videó gyönyörű lett, bár lehet, hogy nem érné el ugyanazt a hatást, ha a kapcsolatát temető szerelmespárt nem Kyuhyun (Super Junior) és Victoria (f(x)) játszaná el. Egy gondom van a klippel, a kép, amit "hőseink" nézegetnek. Elvileg egy boldog szerelmespárt kellene rajta látni, de helyette olyan, mintha egy osztályképből vágták volna ki. De ettől tekintsünk is el, mert olyan szépen tudnak szenvedni, hogy az én szívem is majd' megszakad értük!

TRAX - 창문

Sajnálatos módon a thai popzenével kapcsolatban teljesen meg vagyok lőve. Az előadókról szinte semmi információt nem lehet találni, ami pedig van, az is értelemszerűen thaiul és az on-line fordítók sem segítenek sokat az értelmezésben. Pedig a most következő énekesnő kifejezetten érdekelne. Mert mikor először hallottam a Like-ot úgy gondoltam "Reszkess K-pop, itt van P.O.I".

Bár a dalnak csak egyetlen élő előadását láttam, de P.O.I jól énekelt és jól mozgott. Tényleg kezdem úgy érzni, hogy a thai zeneipar a sikeres előadók másolása után már arra is odafigyel, hogy tehetségeket mutasson a közönségnek. Remélem még sok ilyen lesz!

Sokáig kellett rá várnunk, de eljött a pillanat, amikor a KAT-TUN egykori tagja, Akanishi Jin kiadta első amerikai kislemezét a Test Drive-ot.

Lehet, hogy rossz pillanatomban kapott el a klip, de ez az utóbbi idők egyik legunalmasabb darabja. Jinből semmit nem lehet látni a napszemüveg és a kapucni miatt, nem táncol (pedig azt tud), csak a csajokat fűzi. A vendégként szereplő Jason Derulótól több mozgást láthatunk, mint Akanishitől. Esküszöm, a videó legjobb része a végén lévő pár másodperc, amiben végre Jin "levetkőzik". Lehet, hogy  annyira elszoktam az amerikai klipektől, hogy már nem tud tetszeni ez a stílus. Mindenesetre most úgy gondolom, a rendező neve maga a figyelmeztetés (Frank Borin)...

Érdekes módon a dallal nincs semmi gond. Sőt, tetszik, de Jason Derulót nem kellett volna annyira erőltetni Jin egyedül is elvitte volna a hátán. Bizonyára az amerikai menedzsment akart az ismeretlen japán mellé egy más ismert arcot.

Most várom a hátamba csapódó buzogányokat, a vírusos e-maileket és a halálomat kívánó üzeneteket az igazi hard-core rajongóktól.

Ha van, amit csodálok a koreai popzenében, az az időről-időre feltűnő, szinte filmnek is beillő klipkészítési technika. Talán ez volt az, ami először megfogott a K-popban. Hajlandó vagyok elhinni, hogy ez létezik más országok videó között is, csak akkor engem ezek mindig elkerülnek.

A T-ara a nyári Roly Poly után (amiből hamarosan musical is lesz) egy újabb minimozival lepte meg rajongóit. Bár a lányok zenéje általában távol áll az ízlésemtől, de klipet forgatni azt tudnak! Jelen esetben az sem zavar különösebben, hogy a történet egy Leon, a profi átirat.

Ezzel a klippel mindent eltaláltak, már a teaser is sok jót ígért, de ez szinte felülmúlta a várakozásaimat. A férfi főszerepet megkapta Korea (szerintem) legdögösebb negyvenes színésze, Cha Seung Won. Jiyeon kiválóan alakítja a szerepét, amin nem csodálkozhatunk, hiszen már jelentős színészi tapasztalattal rendelkezik. Jelenleg csak szuperlatívuszokban tudnék beszélni a videóról. Ráadásul most, talán először a T-ara felállása óta még a zene is tetszik.

Nem tehetek róla, de az Bácsi is beugrott, csak persze Won Bin máshogy vonzó, mint Cha Seung Won, de Won Bin ugyanígy védelmezte volna a kislányt, ha az nála marad, ráadásul emlékeim szerint ő sem volt az a szószátyár típus. A végén meg ott rágtam a körmöm, hogy most akkor Jiyeon hogyan dönt, a bosszú és a gyűlölet, vagy a hűség és a szeretet győz...

Remélem senkit nem rettentett el a klip 15 perces időtartama, mert minden pillanat megéri! A stáblistánál feltűnő előzetes alapján a soron következő Lovey Dovey klipje is elsőosztályú lesz és remélhetőleg megtudjuk a történet végét. Nem is értem, hogy akkor miért nem forgattak azonnal egy mozifilm hosszúságot a történetből. Egy biztos nézőjük lenne, persze ha nem lenne szereplőváltozás.

2006-ban jelent meg Jolin Tsai 8. stúdióalbuma, a Dancing Diva. Az album egyik száma a keresztségben a 馬德里不思議, vagyis Csoda Madridban címet kapta. Talán épp emiatt döntöttek úgy, hogy a klipet Európában forgatják le. De valami baki jöhetett közbe, vagy rossz helyen szálltak ki a gépből, esetleg úgy gondolták, Tajvanon nem tűnik fel a különbség... Bár valószínűleg a költséghatékonyság volt az ok. Madridnál kicsit keletebbre, Szentendrén forgatták le a videót. Ha már akkor fanatikus lettem volna, tuti, hogy megpróbálom levadászni az énekesnőt, mert míg Gianni Elva Hsiaóért van oda, addig én biztos Jolin Tsai mellett tenném le a voksomat.

Nézzük, hogy szerepel a mi Szentendrénk, mint a spanyol főváros...

蔡依林 - 馬德里不思議

Épp a magyar jelenlét miatt meglepő, hogy ezt eddig kihagytuk a blog bejegyzései közül, holott a To-Ya klipje, amiben Torgyán doktorról szólnak a hírek és szintén itt készült már rég szerepelt.

Japán most nyáron az EXILE-től lehetett hangos (na jó, meg AKB48-tól). Az idén 10. születésnapját ünneplő formáció a Rising Sunt már júliusban elérhetővé tette digitális formában, de a kislemez csak szeptemberben jelent meg. Szinte természtes, hogy nem álltak meg a slágerlisták csúcsáig és majd 300 ezer példány kelt el belőle eddig.

A dal csupa remény és szeretet, meg persze kitartás. Ez nem csoda, hiszen a tohokui földrengés áldozataiért és túlélőiért szól. Úgy is hatalmas pozitív energia sugárzik belőle, ha az ember nem érti a szöveget. A klip pedig azzal erősíti ezt az érzést, hogy olyan, mintha az egész "EXILE család" összegyűlt volna benne. Szerintem azt mondják, "mi is számíthatunk egymásra, és ti is számíthattok ránk". Szerintem csodás!