Ideje kicsit felfrissíteni a klasszikus klipek sorozatunkat, ugyanis elég sok kis finom klipecske gyűlt már össze a listánkon. Ugyanakkor az sem elhanyagolható tényező, hogy Van Tomikóval csak érintőlegesen foglalkoztunk idáig.
Van Tomiko többeknek a Do as Infinity duóból lehet ismerős, ami nem meglepő, hiszen ezzel a csapattal futott be a köztudatba még a kilencvenes évek végén. Sokáig együtt is zenéltek, a Do as Infinity-ből csak 2005 végére fogyott ki a lendület, amikor is az addigra duóvá egyszerűsödött együttes tagjai úgy gondolták, hogy inkább külön utakon folytatják.
Tomiko a következő évben már meg is jelent szólóalbumával, amit viszonylag sikeres is lett. Valószínűleg az eladásokat nagyban előrelendítette a DAI lemezek hiánya, így sokan Tomiko albumát várták helyettük.
Az első album után az énekesnő mondhatni, eltűnt egy időre és csak feldolgozásalbumok jelentek meg tőle, amiket vegyesen fogadott a japán közönség. Az első albuma után két évre rá pedig úgy tűnt, hogy elfelejtették őt. Tomiko második lemeze már nem szerepelt túl jól.
Pedig az énekesnő szólókarrierje nem volt rossz próbálkozás. Sőt, a kicsit egyhangúvá váló DAI után jó volt hallgatni a frissebb hangzást képviselő Tomiko dalokat. Ha Tomikót jobban fogadták volna, akkor valószínűleg nem is alakult volna újjá a DAI. De a dolgok másként alakultak, így Tomiko inkább visszatért a jól bevált formához és a Do as Infinity-hez 2008-ban.
Az énekesnő 2008 közepén ki is adta utolsó kislemezét, amiből ebbe a bejegyzésbe szemezgettem dalokat.
A kellemes, visszafogottabb Tokyo Biyori egy olyan dal, ami a Do as Infinity stílusába már nem férne be annyira kényelmesen, de Tomiko megengedhette magának. Szerintem élvezte is, hogy nagyobb mozgásteret kapott a DAI után, feldolgozásalbumaira is sokfajta stílus felfért.
A klip koncepciójához pedig az egyik kedvencemet választották. Szinte vágás nélkül kísérhetjük Tomikót a hangulatos, tradicionális utcácskákban, ahogy sétálgat bennük.
Szívesen dicsérném Tomikót a Hum a Tune dalért is ezen a kislemezen, ha nem lenne feldolgozás. Ugyanis eredetileg ezt a számot még a kilencvenes években az Original Love együttes írta. Igaz, Tomikóék szépen átdolgozták, jobb is lett mint az eredeti, így egyáltalán nem bánom, hogy felkerült a lemezre. Jó lenne a DAI-nak is hasonló dalokat írni, mert jól működnek az énekesnő hangjával.
Utolsó kommentek