O七a力uS口und

A tajvani slágerlisták élén jelenleg épp Yen-J legújabb albumán, a Simple Love-on található Temporary BF áll. Hihetetlen, de ez már az énekes 3. albuma. Mondjuk soha nem voltam otthon a mandopopban, szóval lehet, hogy ez csak nekem volt új infó, ráadásul csak mostanában kezdtem el találkozni a nevével is. Bár állítólag az előző albuma is nagyon szépen fogyott, ami főként annak volt köszönhető, hogy a nagy sikerrel futó Love You c, sorozatnak ő szolgáltatta a főcímdalát. Szóval csak egy főcímdal kell ahhoz, hogy én is halljak egy régóta pályán lévő előadóról. Ha pedig már a másodiknál tart, akkor előbb-utóbb tuti találkozom vele. Épp ezért nem a tipikus ballada Temporary BF-et mutatom meg, hanem az elég viccesre sikerült Sneezinget, ami a Miss Rose főcímdala.

A dalból két verzió is született, de klipet csak az allergiás változat kapott. Igen, hivatalosan is allergiás változat a neve. A másik... *dobpergés* a lázas változat... A szövegük is némileg eltér, de mindkettőhöz található angol fordítás: allergiás vs. lázas dalszöveg.

Idén áprilisban derült ki, hogy Crystal Kay részt vesz az ázsiai-amerikai Far East Movement legújabb lemezén. Ráadásul a közös dalhoz egy videóklipet is készítenek. Elég sokáig nem is lehetett tudni, mikor jön ki az MV. Csak a teaser volt megtalálható a videómegosztókon, ráadásul a már kész kisfilm sem került fel a FEM hivatalos csatornájára. Szóval teljesen el is feledkeztem a videóról, de végül sikerült megtalálni.

Crystal szerint hatalmas lehetőség, hogy részt vehetett a közös munkában, bár szerintem nem ez fogja beindítani a tengerentúli karrierjét, de ne legyen igazam.

Far East Movement ft. Crystal Kay - Where The Wild Things Are

Megjelent a miss A legújabb minialbuma, ami az Independent Women pt.III. címet viseli. Először határozottan megzavart a címadás, mert nem emlékeztem, hogy hallottam volna az 1. és 2. részét ennek a projektnek. Később esett le (mert olvastam, nem magamtól vagyok ilyen okos), hogy ez tisztelgés a Destiny's Childs slágerei előtt (part I, part II). A szöveg lényege is ugyanaz. A nők is lehetnek függetlenek a férfiaktól és a szüleiktől is. Legyenek büszkék erre!

A miss A azon lánycsapatok közé tartozik, akik szájából valahogy hitelesen is hangzik ez az üzenet. El sem tudom képzelni, hogy az SNSD ilyet énekeljen. Bár azért elkélt a dolgos férfikéz a háznál, mert a dalt JYP jegyzi és a korongon található Madnessben hallhatjuk Taecyeon hangját is. Ettől függetlenül tényleg nagyon csajos anyagot sikerült kiadniuk. És valódi ballada még mindig sehol...

JYP új lányduót szabadított a világra. Bár a mondatnak negatív felhangja van, a két 15 éves lánykát Jimint és Yerint tehetséges énekeseknek tartom. Mindkettejük mögött több év tapasztalat áll. Jimin tavaly megnyerte a KPOP STAR első szezonját, Yerin pedig a Star Kingben tűnt fel 5 éve, majd JYP azonnal trainee-nek szerződtette. Igazából két dolog meglepő a duóval kapcsolatban. Egyrészt balladával mutatkoznak be, másrészt - talán épp emiatt - elmarad a jól megszokott "JYP introducing" suttogás a dal intrójából.

Húsz év a japán zenei világban már hosszú időnek tekinthető. Többek ennyi év után már csak megszokásból zenélgetnek a még megmaradt rajongótáboruknak.
Amuro Namie ebben az évben érte el ezt a pontot, ugyanakkor rajta egyáltalán nem érződik, hogy leszálló ágban lenne a karrierje. Sőt, elképzelhető, hogy az elkövetkező évek is tartogatnak még számunkra komolyabb meglepetéseket az énekesnővel kapcsolatban. 

A fent látható videó egy összefoglaló, amiben nagyjából bemutatják nekünk az elmúlt húsz év történéseit.
A szokásos hatásvadász bevezető után egészen a kezdetektől indulunk, majd Namie Komuro Tetsuya hangzása által meghatározott korszakából kapunk egy kis ízelítőt, aztán pedig a későbbi R&B-s oldalát is megismerhetjük az énekesnőnek.
A videó második felében pedig már a 2012-es album számaiból és korábbi koncertekből láthatunk részleteket miközben felületesen megpróbálják bemutatni nekünk Namiét is.

Ami egy kicsit hiányzik a teljes képhez, az az előző Past < Future album számainak szerepeltetése. Helyette egyéb dolgok mellett olyan furcsaságokat tudhatunk meg, mint például, hogy Namie okinavai koncertjére már eladták az összes jegyet. 

In The Spotlight (TOKYO) (2012)

Érdekes egyébként a videó, mert angol nyelvű narrációval hozták ki, amit annak fényében nem igazán értek, hogy a japánokat látványosan nem érdeklik a külföldi piacok, illetve talán csak Kelet-Ázsia.
Ugyanakkor igaz, hogy Namie 2012-es Uncontrolled albumán feltűnően sok külföldi zeneszerző működött közre, aminek hatása érezhető is az album hangzásán. Tehát talán még az is lehetséges, hogy Namie külföldi szerepeltetését komolyabban is fontolgatják arrafelé.
Annyi mindenesetre biztos, hogy ha ilyen terveket szövögetnek, akkor Namiénél csak nehezen találhatnának jobb előadót erre feladatra Japánban. 

Pan Chen 2009-ben mutatkozott be a Super Girl névre hallgató zenei reality-ben, ahol a 7. helyig jutott el. Bár azóta több minialbummal jelentkezett, első egész hosszúságú lemeze csak idén augusztusban jelent meg. A Because of Love-ot eredetileg szóló dalnak szánta, de Jane Zhangnak, aki a Super Girl 2005-ös szériájában mutatkozott be és a főnöke is, annyira megtetszett a szám, hogy mindenképp duettet akart belőle csinálni. Természetesen nem lehet nemet mondani a főnökasszonynak. Azért a dal szóló változata is helyet kapott a korongon. Mindkettő meghallgatása után pedig azt kell mondanom, Jane Zhangnak abszolúte igaza volt. Duettként sokkal jobban működik ez a szám.

潘辰 张靓颖 - 因为爱

Nem is oly régen j-pop találkozón jártam, ahol csak hiányosan tudtam hozzászólni a témákhoz, egyrészt meg főleg AKB48 rajongók voltak jelen, másrészt mert elég beszűkült a j-pop világom. Szóval gondoltam kilépek a komfortzónámból és belevetem magam a japán alternatív rockba, mert az is létezik. Első találatom az Onsoku Line nevű duó, amit 2003-ban alakult. Az eredetileg trióként induló formáció tagjai Yoshiyuki Fujii és Takeshi Okhubo. Az egykori harmadik tag, a dobos Takeo Sugawara 2005-ben vált ki a csapatból, miután részlegesen lebénult. Egész pályafutásuk során főleg az élő fellépésekre koncentráltak, de most az új megjelenés, a Grateful A.C. kapcsán decemberben fellépnek a Countdown Japanban is. Ezen az albumon található meg az Aitai című daluk. Íme:

音速ライン - 逢いたい

Miután az After School promóciója véget ért előtérbe került fiókcsapatuk, az Orange Caramel, akik megjelentették első albumukat. Erre felkerültek az eddigi minialbumok számai, valamint pár új dal, amik közül személyes kedvencem a Milkshake... Nem azt mondom, hogy a Lipstick nem jó, de szerintem a Milkshake magasan felette áll. Bár azt is hozzá kell tennem, hogy az albumon nincs olyan dal, amelyik ne tetszene. Ez van, fan vagyok.

Hát nem imádnivalóak, ahogy ping-pong bosszút esküsznek a szerelmük tárgyát képező férfi legyőző ellen? Mellesleg pedig még ez a narancs förmedvény is remekül áll nekik, ami külön plusz pont. Kevesen tudnák így hordani ezt a ruhát.