O七a力uS口und

Az első élményem Younhával a 2. albuma volt, bár az én ízlésemnek túl sok volt a ballada, de mégis sikerült rajongóvá tennie. Ráadásul ez volt az a promóciós időszaka, amikor rengeteg számot hallhattunk élőben, nem csak a leading tracket. Lépett fel Tablóval, előadta a Hate-et és a Sound of Raint és ekkor hangzott el a One Angry Dwarf and 200 Solmen Face is, valamint elénekelte a Something Stupidot Kim Dong Wannal. Egy ilyen felhozatal után ki az az ember, aki nem szeret bele azonnal. Az sem érdekes, ha nő az illető...

Az új album egyszerűen szuper! Imádom, amikor előkaparja a rockosabb énjét és szétveri a ház oldalát, szeretem, amikor duettezik, oda vagyok érte, amikor a csillagokat is leénekli az égről. Külön plusz pontot kap, hogy Tiger JK és John Park egy albumon szerepel. Ki hitte volna, de most komolyan?

A Run annyira élettel teli, vidám nóta, hogy én is szétrobbanok az energiától, miközben hallgatom. Mondtam már, hogy imádom ezt a lányt? Szinte kedvem támadt futni egyet, mert olyan könnyűnek láttatja. Jesszus, ha túl sokat hallgatom még sportolni fogok...

Mostanában hanyagoltam Yamapit, mert még mindig nem tudok értelmesen gondolkozni, ha eszembe jut, hogy kiszállt a NEWS-ból. Azt hiszem még ezen fogok lovagolni egy darabig, mert az új, négy tagú NEWS visszatérő dala elég gyenge volt első hallásra...

Ne is gondoljunk arra a szörnyűségre, hanem hallgassuk meg az új kislemezt, a Love Chase-t. Szinte fáj beismerni, hogy a srácnak jót tesz a szólókarrier. Mármint tényleg olyan zenét csinál, ami annak dacára, hogy JE nevelés, tetszik. Mondjuk ezt jelen esetben a MONKEY MAJIKnek köszönhetjük. Hálás is vagyok, minden hangért, amit hozzátettek.

Egy természetellenes dolog tűnt fel. Nem a három Yamapira gondolok... Hanem a lányra, aki súlyos érdektelenségben szenved, egyszerre három is nyomul rá Yamapiból, őt pedig nem is izgatja, a legkevésbé sem. Ezt el sem tudom képzelni, szerintem egy Yamapi is elég lenne, hogy elaléljak...

Csak nem akar vége szakadni az új fiúcsapatok bemutatkozásának. Ezúttal a CROSS GENE indul hódító háborúba a tinilányok szívéért. Mikor meghallottam a koncepció lényegét, nem tudtam nem az A'st1-ra gondolni. Emlékszik rájuk még valaki? Az elképzelés hasonló, ne csak koreai tagok legyenek, hanem kínai és japán is, talán ettől majd egész Ázsiában befutnak. Döntsétek el ti, de engem már nagyon nehéz meggyőzni egy újabb fiúcsapatnak.

Thaiföldön már olyan rég jártunk! KnomJeant tavaly ajánlotta figyelmembe Anélia (hála és köszönet érte). Ő is azt a benyomást kelti bennem, hogy azért időnként érdemes thai előadókkal próbálkozni, mert van figyelemre méltó énekes arrafelé is.

Nagyon jó lenne érteni, miről beszélget a két lány, az mindenesetre tuti, hogy hiába nem értem, ki tudnám kaparni a szemét az öngyilkosabbiknak.

Az Over You-t klip szempontjából tekinthetjük a Silence folytatásának, bár a daloknak csupán annyi közük van egymáshoz, hogy ugyanazon a lemezen szerepelnek. De mivel bírom a folytatásos klipeket, engem megvettek kilóra.

A sorozat lezáró darabjának tekinthetjük az angolul Risknek hívott számot. Azt hiszem, nálam a Silence marad a kedvenc...

A DSP által futtatott csapatok soha nem voltak a kedvenceim. Persze volt pár SS501 dal, ami tetszett és szerintem a Lupin is kiválóan sikerült, de igazi fanatikus rajongást a Fin.K.L óta nem ért el nálam egy csapat sem. Valószínűleg épp a dábölesz utódjának szánták az A-JAX-ot, miután az előbbi formációt sikeresen szélnek eresztették. Persze hivatalosan nem oszlottak fel, de mindenki külön utakon jár.

Az A-JAX mindenesetre úgy tűnik, megtöri a jeget, mert tetszik, amit hallok. Bár első pillanatban nem volt szimpatikus a Never Let Go, de később kiderült, hogy azért, mert nem vagyok KARA rajongó, ami enyhe fogalmazás és a klipben látható Go Hara elrontotta számomra a hangzást, mert csak az kötött le, mit keres itt ez a csaj.

Szerencsére a ONE 4 U-t nem zavarja meg a lányok cameója és maradéktalanul tudom élvezni a látványt és a hangzást. Bár talán túl drága klip volt ez egy kezdő csapatnak, de minden ráköltött won megérte. Remélem a hasonló hangzásnál maradnék és végre lesz egy DSP csapat, akiket szerethetek! Mert bár nem taszították le a NU'EST-et az új kedvenc trónjáról, de erős másodikok lettek.

Személy szerint mindig szkeptikusan tekintettem a női zenekarokra, ami nagy hiba, lévén hogy én is nő lennék. Nem azért, mert nem olyan tehetségesek, csak általában nem érnek el akkora sikert, mint férfi társaik. A SCANDALra azonban ez nem áll, hiszen az egész világon jelentős rajongótáborral rendelkeznek, amit főként az általuk előadott anime daloknak köszönhetnek.

A lányok legújabb kislemeze a Taiyou Scandalous egy vagány, medenceparti nóta. Talán kicsit lehűt mindenkit ebben a nagy melegben!

Az idei Sports Illustrated bikinis naptárában felfedeztem egy ismerős arcot, Jessica Gomesét. Oké, a szingapúri-kínai-portugál ősökkel rendelkező modell már évek óta szerepel a lapban, de eddig nem néztem meg a kiadványt.  Jessica 2008 óta őrzi Koreában a celebstátusát.  2009-ben pedig az épp akkor betörő Lee Min Hóval közös reklámklipben szerepelt, az Extreme-ben.

Aki nem fedezi fel a hatalmas Lee Hyori Anystar lenyúlást, már ami a videó történetét illeti, az minimum vak. Ráadásul nem épp ez volt a legjobb Cass reklám 2009-ben, de azért ezt is szerettem.

Kevés japán R&B énekesnőt ismerek és szeretek is. Azt hiszem az egész listám egy névből állt eddig, AIéból. Azonban tavaly a legnagyobb megdöbbenésemre kénytelen voltam rá felírni JUJU nevét is. Hihetetlennek tartom,hogy 12 éves kora óta arra készült, hogy dzsesszénekes legyen, hiszen elég kevés kiskamasz van oda az ördög zenéjéért, de örülök, hogy távolabbra nézett ennél a műfajnál és elég sokrétű a zenei palettája.

Íme a dal, ami hűséges rajongójává tett. Nem is igen értem, mi tetszik benne annyira, hiszen semmi különös nincs benne, mégis magával ragadott.