O七a力uS口und

Az idei K-pop évben is rengeteg újoncot köszönthettünk. Közéjük tartozik a C-CLOWN, akiknek neve azt szimbolizálja állítólag, hogy ők akarnak lenni a koreai pop koronázott királyai, a C ugyanis a Crowned rövidítése lenne. Ezt megérteném, ha C-KING lenne a nevük, de így kicsit komikus lett. Bár az is lehet, hogy itt olyan összefüggések vannak, amiknek megértéséhez én kevés vagyok.

A csapat hangzása nem hasonlít a mostanában hallottakhoz, kevesebb benne az elektronikus torzítás, amitől az egész kap egy kis 90' évek vége, 2000-es évek eleje fílinget. Ez főleg a kórus részben feltűnő. Mintha egy 10 éves számot hallgatnék. Ezzel kíváncsivá tettek, de majd meglátjuk mire futja...

Minden évben túl sok a kezdő csapat/énekes/énekesnő. Szinte követhetetlen, mi megy a koreai zeneiparban...

2002-ben az F4 sikerét látva a Comic Ritz Company meghallgatásokba kezdett és 6 fiút kiválasztva megalapította a Magic Boyz-t. Persze nem sikerült olyan sikert elérniük, mint az F4-nak, pedig ők is próbálkoztak sorozatokkal is. Így aztán három album után 2005-ben feloszlott a csapat. És hogy miért írok mégis róluk. Szomorú az apropó, a csapat tagjai, Arroy Shen ugyanis a múlt héten 29 évesen elhunyt az agyműtétjét követő komplikációk következtében.

A fenti dal a bemutatkozó albumokon található és igen, jól halljátok ez bizony a Las Ketchup Asereje című számának feldolgozása.

A legjobb tudomásom szerint a formáció két tagja (Figaro Ceng és Kingone Wang) maradt kifejezetten aktív a szórakoztatóiparban, de ők is leginkább színészként tevékenykednek.

Végre itt az ideje, hogy ne csak a koreai lányok vegyék be a japán slágerlistákat, hanem a koreai fiúk is, mármint a DBSK-n kívül; plusz olyanok, akik táncolnak is, mert a CNBlue és az FT Island nem nevezhető épp táncikálós formációnak. Ezért született meg a SHINee első eredeti japán kislemeze, a Dazzling Girl. Az első négy "csak" a Koreában már slágernek számító dalaik japán újraértelmezése, szóval én azokat hanyagoltam.

Igaz, csak 2. helyig jutott az Oriconon, de azért a 97 ezer eladott példány egy hét alatt nem is olyan rossz...

Az sajnos kevés, hogy innen támogatom teljes mellszélességgel a She'zt. A lányok ettől még nem biztos, hogy megélik az első születésnapjukat a koreai szórakoztatóiparban. Bár arra talán még van esélyük. Ez akkor is így van, ha a Sony áll mögöttük. Pedig a UU is olyan jól sikerült, mint a bemutatkozó My Way...

Bár lenne egy biztos recept az életben tartásukra. Talán valamelyik lányt be lehetne nyomni egy jó kis sorozatba, hogy megnőjön az érdeklődés a kvartett iránt.

.

Yoyo yo! A magukat rockereknek kiadó Scandal csapat lányai, illetve onnan csak ketten, 2011-ben elhatározták, hogy mivel úgyis nagyon keménynek képzelik magukat, ideje lenne valamit hip-hop-rapper vonalon is kiadni. Így született meg a DobonDobondo no theme szám/klip/stílus.

adidas által szponzorált ízlésmérgezés - Dobondobondo no Theme (dalszöveg)
jobb minőségben is a youtube-on

Az egyik lány Mami a másik pedig enyhén nyávogós hanggal Tomomi az együttesből. Egyikőjüknek sem volt igazán tapasztalata az ilyesmiben a klip forgatása előtt, de ennek ellenére jól megoldották, így elég autentikusra sikerült az alkotás szerintem.

A dalszövegből többnyire az derül ki, hogy Mami a csapat gitárosa civilben igazából otaku, aki amikor éppen nem rapperkedik, legszívesebben egész nap animéket nézne, mert azokból sohasem elég. Maid caféban pedig szívesen elcsöppentene egy-két könnycseppet az aranyos, de enyhén rövid szoknyát viselő lányok után.
Ehhez az életfilozófiához mindvégig kemény rapper módjára Tomomi yoyo!-zik, ezzel megadva a dalnak szükséges alapot. Később ő veszi át szót és halandzsázni kezd jobbra-balra, miközben tovább hergeli a már egyébként is nagyon laza hallgatóságot.

További érdekesség, hogy a klip végén még búcsúzásképpen a lányok felrúgnak egy autót is (forrás) a nagy lazulásban. Szamuráj őseik büszkék lennének rájuk.

A lányok eredeti formájukban:

Shunkan Sentimental

Újonc csapat a BTOB, akik távolról a JYP-hoz tartoznak. És lehet, hogy ezért a magyar Melody-k (a fanclubuk neve) utálni fognak, de nem győztek meg. Az Insane-t még viszonylag hallgathatónak tartom, de csak mértékkel, az utána következő Father már majdnem kiverte a biztosítékot. Ha nem muszáj (értsd: fejükhöz fegyvert fogva kényszerítik őket) akkor inkább ne énekeljenek balladát. Már majdnem véglegesen a süllyesztőbe kerültek nálam, amikor megjelent az Irresistible Lips című számuk. Ez annak ellenére tetszett, hogy a videóban Seo Woo szerepel, akit Korea egyik legtúlértékeltebb színésznőjének tartok. Komolyan nem értem, hogy kap komoly szerepeket, mikor tehetsége nem sok van...

Gondoltam elindultak egy nekem tetsző irány felé, ezért reménykedve vártam a Press Play megjelenését, erre visszatértek a WOW-val. Azt hiszem, örökre elvesztettek. Sajnálom, de nem tetszenek...

A japán énekesnő legújabb kislemeze a mai napon jelent meg, ami mellesleg Kimura Kaela 28. születésnapja is egyben. Először csak annyit lehetett tudni róla, hogy a Beatles Hello, Goodbye című dalának feldolgozása is felkerül rá, mert ez az egyik új Canon reklámdala. A kislemez különlegessége, hogy a címét Kaela rajongói javaslatai közül választotta ki. Így kaptuk meg a Sun Showert. Szerintem illik hozzá ez a cím.

Idén nem volt túl erős az új lányformációk felhozatala. Szinte minden héten debütált egy új csapat, de csak a fiúk tűnnek elég erősnek a megmaradáshoz. A lányok közül potenciált a Hello Venusban látok (naná, elfogult pledises vagyok) és talán a SPICA-ban. Sajnos a She'z nem muzsikál úgy, ahogy szeretném. A Gangkiz kapcsolatban van a T-arával szóval nálam szóba sem jöhetnek. Az EXID pedig máris tagcseréken esett át, ami nem feltétlenül jelent jót egy új csapatnál (bár be is jöhet a váltás, ahogy anno a KARA esetében). Szóval a lányok engem nem kényeztettek el. (A 15&-ről még nincs igazán kialakult véleményem.)

A reményt a GLAM keltette fel bennem, hogy talán mégsem lesz annyira férfiuralommal teli az év és ők is megmaradnak nekem nekünk. A Big Hit Entertainment alatt debütáltak, amely kiadó szoros kapcsolatban áll JYP-vel. Komolyan mondom, ez a pasi szinte minden újoncra rátette idén valamilyen formában a kezét.

Az LGBT szervezetek Koreában biztos örömmel kapták fel a fejüket az első sorra "Can I kiss ya baby girl?". Persze hivatalosan nem esett arról szó, hogy a homoszexualitásról lenne szó a szövegben. Ennek többek között az is lehet az oka, hogy ez egy erősen agyonhallgatott téma Koreában is. A szórakoztató iparban mindenki határozottan tagadja, ha mássággal "gyanúsítják", aki pedig felvállalja, azt gyakran ellehetetlenítik. Szóval ha nem is mondják ki nyíltan, én mégis azt az üzenetet vettem ki, hogy nem baj, ha valaki más.

Remélem több van ebben a formációban, mint egy figyelemfelkeltő dalszöveg és aztán pedig nem durran ki a lufi. Bízom bennük! Bár azt nem értem, ez a szöveg hogyan élte túl a cenzorokat, mikor HyunAh-t már megjelenés előtt letiltották...