A One Million Star nem is lehet olyan rossz műsor. Onnan jött Yoga Lin, a SIGMA egyharmadát jelentő Judy Chou és a legújabb kedvencem, Anthony Neely. Az 5. évadban tűnt fel ez a srác, mint kihívó versenyző. A kihívók nem képezik szerves részét a tehetségkutatónak, a hivatalos versenyzők velük párbajoznak és ha valamelyikük veszít a kihívóval szemben, akkor annak mennie kell. De a kihívó csak 5 részig marad, legalábbis ha jól értem a szabályokat. Állítólag akkor szabadult el a pokol, már jó értelemben, amikor előadta Damien Rice The Blower's Daughter c. számát.

Hihetetlen pontszámot kapott és a HIM azonnal lecsapott rá, ének-, tánc-, és nyelvtanárhoz járatták. Az utóbbira azért volt szükség, mert a fiú Amerikában született és nevelkedett, szóval akadhattak gondjai a nyelvvel annak ellenére is, hogy az anyukája kínai. Az egy éves "edzés" eredményeként novemberben megjelent a debütáló albuma. Eddig három dalhoz készült klip és én teljesen el vagyok varázsolva.

倪安東 - Sorry That I Loved You

A teljesen angol nyelvű számot hallhattuk először a korongról. Hatalmas előnye, hogy végre viszonylag értelmesen tudom énekelni a szöveget. 

倪安東 - 散場的擁抱

A fenti Utolsó Ölelést kb. háromszor kellett megnéznem, mire rájöttem, hogy a lány elhagyni készül Anthony-t, mert már új férfit talált, de a fiúnak erről semmi fogalma sincs és csak a klip kétharmadánál esik le neki,  hogy valami nagyon nem stimmel. Az első két megtekintésnél túlságosan lekötött a dal (vagy valami más?), talán azért nem értettem a sztorit...

倪安東 - 惡夢

A rémálomra ébredő Anthony, aki valójába önmaga elől menekül, szerintem hatalmas ötlet és biztos volt már ilyen klip, de nem érdekel, mert ez a dal és videó kellett ahhoz, hogy azonnal rajongó legyek. Szerintem remekül passzol a hang, a zene és a képi világ. Hátborzongató!

Szóval nagyon lelkesen hallgatom az egész albumot, végtelenítve. A mandopop kezdi kiszorítani a lejátszóimon a japán popzenét, mert a koreait nem is lehet...