Akihito, Haruichi és Masami, a három hiroshimai srác még a középiskolában alapította a zenekart '94-ben, igaz akkor még "No Score"-nak hívták (Nincs kotta) -- egyikük sem tudott ugyanis kottát olvasni. A mai nevükön -- amelyet az amerikai Extreme zenekar hasonló nevű CD-je inpsirálta -- 1999-ben jelent meg az első kislemezük Apollo néven, majd nem sokkal azután jött a Hitori no Yoru, amely nem mellesleg a (nagyonvicces) GTO nevű anime második nyitódala is lett, ezzel is gondoskodva a zenekar népszerűségéről, amelyet sikerrel folytattak - 27 kislemez, 9 DVD, 7 album, 4 könyv és 2 best-of album után a srácok továbbra is töretlenül nyomják az ipart, igaz ma már csak ketten, mert Masami (aki egyébként "Tama" néven is ismert) 2004-ben kilépett. Mindez egyáltalán nem ment azonban a minőség rovására.
A pornós srácok (bocs...) gyorsan kialakították a saját stílusukat, amely egyfajta átmenet a j-pop és a j-rock között, talán inkább az utóbbi felé húzva -- ennek ellenére szeretnek kísérletezni, egy-egy szám erejéig más műfajokkal is: a Yo Bailo c. számuknak pl. mind címe ("Táncolok", eredetileg spanyol), mind a hangzása latinos. Előbb azonban következzik először a Hitori no Yoru, majd a tovább után további nyalánkságok.
Műsorunkat folytatjuk egy viszonylag friss számmal, ez a Gift, amely egy jó kis balladai elmélkedés az élet dolgairól, nehézségeiről - erdővel, mikulással, vonatokkal.
Zárásképpen pedig álljon itt a szerző kedvence, enyhén futurisztikus videoklippel, electros beütésekkel és egy idióta címmel: Ez itt a Neomelodramatic.
A zenekar mindenesetre egy aközül a nagyon kevés előadó közül, amelynek sok dalát e cikk szerzője a mai napig nem unta meg -- a Porno Graffitti hamar megtalálta önmagát és a stílusát: folyamatosan hozzák a minőséget. Fanboy out.
Utolsó kommentek