Modern rock vs. kínai opera - Tajvan fenegyereke gitárral, partnernője tradicionális kínai hangszerrel, liuqin-nel (a'sszem). A mandopop koronázatlan királya ehhez ért a legjobban, sőt, az időben évezredes távolságban lévő két hangzás vadházasságából születő stílus tőle kapta nevét is a keresztségben, ez a chinked-out. A négyszeres Golden Melody-díjas (kínai nyelvterületen a Grammy megfelelője) Lee-Hom Wang 2008. október 3-án jött ki a What's Wrong With Me című kislemezzel, ami a novemberben várható új album előfutára. (nyami!) Lee-Hom Wang munkásságáról bővebben - videók és infók EBBEN a posztban. Szinte mindenkinek van örök favoritja az előadók között, nálam bizony Lee-Hom áll egy ideje a képzeletbeli zenélő piedesztálon. Képzelhető, hogy kellő lelkesedéssel számolom, hányat is kell még aludni az új nagylemezig. A friss videó elég meggyőző.
Érdekes hír vele kapcsolatban (számomra többszörösen is, ugye), hogy 320.000 dollárnyi kártérítést ítéltek meg számára 2008. augusztusában, mert az idei év egyik legnagyobb bollywoodi blockbusterének, a Race-nek zeneszerzője egy az egyben lenyúlta Lee-Hom 2004-es Shangri-la albumának Deep in the Bamboo Grove című számát. Szépen átcímkézte Zara Zara Touch Me-re, elénekeltette egy helyi playback-énekesnővel, persze jogdíjat már elfelejtett fizetni érte. Pedig bizonyára olcsóbban megúszta volna. A szituáció azért megdöbbentő, mert nem holmi C-kategóriás szerző élt ezzel a módszerrel, hanem az a Pritam, aki olyan bombafilmek bombazenéjét jegyzi, mint a Dhoom, Dhoom2, vagy a Jab We Met (+ még 60 másik).
+1 hír a bulvár kategóriából: Tajvanon Lee-Hom lett a legkívánatosabb agglegények szavazásán a második (az első Takeshi Kaneshiro, valljuk be, ezen azért elég nehéz lenne meglepődni), harmadik pedig az örök rivális, Jay Chou.
Utolsó kommentek