| KOKIA - Black Is the Colour |
Kokia Fairy Dance ~KOKIA meets Ireland~ című albumát hallgatók már az album első dalánál (Lydia~Fairy Dance) érezhették, hogy itt most nem egy szokásos Kokia albummal állnak szemben, ha ez egyébként az album címéből még nem lett volna számukra világos.
Kokia egyébként sem az a nagyon mainstream előadó, ezért szabadabban is alkothat. Gondolom a rajongótáborát sem rázta meg különösebben az ír népzenei motívumokkal operáló album, amin az énekesnő írül is énekel..
Ezek után nem meglepő, hogy az albumon helyet kaptak ír régióhoz köthető népdalok Kokia által énekelt változatai is. Az egyik ilyen a Black Is the Colour néven futó klasszikus darab is, amit sok más előadó (The Corrs) is feldolgozott már.
Jól sikerült a feldolgozás, hűek maradtak a zenei gyökerekhez, ahonnan ez a dal eredeztethető. Kokiának tényleg nem jelentenek gondot olyan stílusok sem, amiket általában a japán popelőadók nem szoktak énekelni. Igaz, ő eredetileg nem is annyira popénekes..
Esetleg lehetne kicsit problémázni Kokia angol kiejtésén, de szerintem annyira nem érdemes, jól megoldották a számot, ahogy az egész albumot is, szóval kisebb hibák felett át lehet siklani.
| KOKIA - Chouwa (KOKIA - 調和) |
De hogy ne maradjunk videó nélkül, jöjjön egy nagyszerű koncertfellépés Kokiától a saját térfelén, pontosabban egy saját dal, egy párizsi koncertjén még valahonnan 2007 környékéről.
Az énekesnő egyre inkább kezd Európa felé orientálódni, már többször is járt "nálunk" koncertezni, aminek mi csak örülhetünk.
Ebből is látható, hogy a kevésbé populáris japán előadónak több mozgástere van a világban, mint az igazán nagyoknak, akiknek lehet, hogy egy-egy Európai turné már nem érné meg.
Black is the colour of my true love’s hair
Her lips are like some roses so fair
She has the sweetest smile
and the gentlest hands
And I love the ground whereon she stands
I love my love, and well she knows
I love the ground whereon she goes
I wish the day soon would come
When she and I will be as one
I go to the Clyde and mourn and weep
But satisfied I never shall be
I’ll write her a letter just a few short lines
and suffer death a thousand times
Black is the colour of my true love’s hair
Her lips are like some roses so fair
She has the sweetest smile
and the gentlest hands
And I love the ground whereon she stands
Utolsó kommentek