Nálunk kevéssé ismert, hogy a romantikus vígjátékok frontján India, pontosabban Bollywood filmgyártása a világ élvonalába tartozik. Nem egy esetben a nyugati társakat messze leköröző minőségű darabokról van szó, no persze nem szabad ész nélkül beleválasztani az évente készülő több száz alkotásba.
Minden évben akad 2-3 olyan rom-kom, ami bátran ajánlható a bw-filmekkel hadilábon álló nézőnek is, mindenképp ilyen a Jab We Met, a Rab Ne Bana Di Jodi, a Bachna Ae Haseeno, a Dostana, vagy épp az Aaja Nachle.
Idén a Dil Bole Hadippa erősíthette volna az illusztris sort, a téma szakértői szerint kevesen múlott, de végül nem sikerült neki. (Kritika először, kritika másodszor.)

Dil Bole Hadippa trailer:

A krikett olyan Indiában, mint Európa sok országában a foci - a krikett-bajnokság idején megáll az élet, a háziasszonyok számára pedig egy időre ott is véget érnek az esti szappanoperák. Esténként meccset KELL nézni.
Ebben a környezetben egy cserfes falusi lány profi krikettjátékos akar lenni, no persze a pályán kívüli szabályok szerint ő fakanalat fogjon, ne ütőt, így férfiruhában kénytelen beépülni a csapatba.
Mint minden bollywoodi filmben, ebben is akad féltucat dalbetét és zene. A jelen esetben India Pandzsáb tartományában játszódó történetben a helyszín miatt hangsúlyos a bhangra, alább a két és félórás film letudható két és fél percben, a két legjobb dalbetét teaserével.
A filmzenét az egyik leghíresebb helyi zeneszerző, Pritam jegyzi, és jó tudni, hogy míg a modern hangszerekkel feldobott hagyományos bhangra a nyugati fülnek egzotikus, addig az indiai fülnek pont a modern hangszerek miatt szintén egzotikusnak számít.

Discowale Khisko

Ishq Hi Hai Rab