Eleged van a Koreából özönlő fröccsöntött cukifiúk és a robotizált barbi babák infantilis muzsikáiból? Nos, akkor vessél egy pillantást a meglepően kiterjedt k-indie szcénára, mondjuk a indieful ROK oldalán keresztül (a helikoppter néven ismeretes svéd Anna Lindgren messze a legfelkészültebb nem-koreai, aki a mainstreamen túli dél-koreai popzenéről ír). A független bandák köréből a Jang Gi-ha & the Faces (장기하와 얼굴들) több szempontból is kiemelkedik: az egészen sajátos folk-rock hangzásviláguk mellett az is különlegessé teszi őket, hogy kiverekedték magukat a hongdae-i élőzenés lebujokból, és saját erőből jutottak el a televíziós szereplésekig (EBS Space Gonggam, MBC Music Travel LaLaLa, Lee Hana's Peppermint).

Leghíresebb slágereik (Cheap Coffee - 싸구려 커피; The Moon Is Rising, Let's Go - 달이 차오른다 가자) a fősodorbeli előadók munkáihoz hasonlóan kanonizálódtak, ráadásul kevés olyan szöuli fiatal akad, aki nem ismeri az utóbb említett nótájuk mókásan béna koreográfiáját. Az meg aztán mindennél többet elmond róluk, hogy felléptek az Mnet tavalyi díjátadó gáláján (Mnet 20's Choice Awards: az mekkora már 2:45-nél, amikor a 2NE1 két tagjának, CL-nek és Minzy-nek énekbeszél a frontember Jang Gi-ha), ráadásul a legpofátlanabbul mainstream k-pop hír- és pletykaoldal, az allkpop.com egyik zsurnalisztája (kimchisteve) a 2009-es év legjobb lemezeként szerepeltette a formáció első albumát. A dél-koreai  fősodorbeli popzene arculatát egyedüliként meghatározó szórakoztatóipari mamutcégeknek (lásd SM, JYP és YP Entertainment) fityiszt mutatva feljutni a csúcsra -- mi ez, ha nem  a legnagyobb coolság? Alább következzen néhány audiovizuális demóanyag.

Élőben az EBS-nél (Cheap Coffee)

Lee Hana színésznő Peppermint című showműsorában (The Moon Is Rising, Let's Go)

Az MBC csatorna Music Travel LaLaLa című műsorában, ismét csak élőben (That Man, Why - 그 남자 왜)

Ugyancsak Music Travel LaLaLa (Not Much Going On - 별일없이 산다)