O七a力uS口und

Gondolom senki számára nem meglepetés, hogy a japán popzene is merít a nyugati trendekből, hangzásból. Persze a legtöbb előadónál találni bőven helyi sajátosságokat is. Érdekes módon Kuraki Mai inkább egy másik irányba indult el.

Vagy inkább indították, mert Mai úgy került be a bizniszbe, hogy egyszerűen felfigyeltek rá, miután demó anyagokat küldött a mostani kiadójának, akik pedig megkérdezték, hogy akar-e az Egyesült Államokban debütálni. Mi mást is mondhatott volna, mint igent... Az más kérdés, hogy az amerikai lemeze megbukott, valószínűleg a kiadó is csak egy amolyan kísérletnek szánta, de mindenesetre Mai ezek után is eléggé szorosan maradt ezen az amerikai vonalon. Ez gondolom nem véletlen, amerikai címkével sok mindent el lehet adni Japánban.

Meg aztán az első japán kislemeze hatalmas sikert aratott, ahonnan már nem volt megállás. Most, tíz évvel később már Kuraki Mai egész komoly karriert tudhat maga mögött. Időközben a japán GIZA stúdió egyik legsikeresebb előadójává vált, és habár már nincs olyan lendület az eladásai mögött, mint korábban, de átlagos, stabil eladásokat produkálnak a lemezei.

Mai a tíz éves évfordulója alkalmából múlt évben egészen komoly kiadványokkal jelentkezett (utolsó videó), én is ennek alkalmából választottam ide három számot az egyébként elég terjedelmes munkásságából.

Az első szám még 2000-ből, az énekesnő karrierjének elejéről származik. Ebben az időszakban sokat dolgozott együtt amerikaiakkal, akik közül itt most Michael Africk érdekes, mert később is feltűnik Mai számaiban, itt pedig még a klipben és a dalszövegben is találkozhatunk vele. Sőt ennek a számnak az elkészítésében is nagyobb szerepet vállalt, mint egyébként. Habár a dalszöveg néhol furcsa, de attól még egész jó kis számot hoztak össze így ketten, hatalmas sláger volt akkoriban. Érdekes, hogy az utóbbi évek felhozatalában már nem találkozunk ilyen dalokkal.

A 18 éves Kuraki Mai után már 26 évesen láthatjuk őt viszont a pár évvel ezelőtti Yume ga Saku Haruban. Ami egy tipikusan olyan dal, amit lazasága miatt mindig jó hallgatni. Reggeli napsütés, mosolygós Mai, város és egy jó kis tavaszi dal. Külön kiemelném, hogy a klip is hozza a dal hangulatát, nem bonyolították túl és ez így van jól. Kár, hogy Mai most márciusban nem jelentkezett hasonló dallal.

Az előző dalt egyébként Tokunaga Akihito jegyzi, akinek nevéhez olyan durván jó számok kötődnek, mint a 2001-es Perfect Crime. Ez a dal nem marathatott ki az énekesnő legutóbbi koncertjéből sem, ahol a legsikeresebb dalai voltak előtérben. Márpedig a Perfect Crime dal és album figyelemreméltó sikereket hozott, mint ahogy szinte mindegyik akkoriban kiadott Kuraki Mai lemez.