Ebből akár sorozatot is csinálhatnánk, hiszen Koreában majd annyi színész hiszi képesnek magát az éneklésre, mint ahány énekes színészetre adja a fejét. Nem gondolom, hogy fontossági sorrendet kell felállítanunk közöttük.
Lee Min Kivel kezdem a sort, mert épp újra belenéztem a Dal Ja's Springbe. Ha emlékeim nem csalnak, namhanman nem képes megérteni, mi is ez a felfordulás a srác és cuki pofija körül. Igazából én sem értem, de összességében imádom a fiút, ráadásul olyan zenét játszik, ami nekem nagyon tetszik, csak sajnos élőben nem annyira erős, de már fejlődik.
Első zenei próbálkozásnál kell kezdeni ahhoz, hogy értékeljük a fejlődést. De ez a nagyközönséget még szó szerint büntette a 2008-as MNet KM Festivalon, ahol előadta a My Way-t. Ha ezt hallotta szegény Frank, akkor már a kiejtés miatt forgott a sírjában.
A stílus rendben, volt az elején szövegbaki, de legalább a közönség látszólag jól szórakozott (bár ők már semmin nem lepődtek meg, mert ez volt az a koncert is, ahol Lee Hyori és T.O.P látszólag csókot váltott a színpadon). Mondjuk Ye Eun inkább megdöbbentnek látszott...
2009-ben No Kidding címmel minialbumot adott ki, de persze jó színészhez illően nem igen volt promóció. Ezért lehetett az, hogy bár jó kritikákat kapott az anyag, eladás szempontjából nem muzsikált túl fényesen...
이민기 - 영원한 여름 (Eternal Summer)
Azt hiszem, sokat gyakorolta az éneklést, mert a dal egyetlen általam ismert fellépése kifejezetten élvezhető volt. Mondjuk, ezt a dalt szinte minden körülmények között élvezném.
Azért jobban szeretem a színész Lee Min Kit, mint az énekest. Szerintem a többség is így van ezzel...
Utolsó kommentek