A Honey L Days már pár éve színesíti a japán zenei palettát, de igazán ismerté csak a negyedik kislemezükkel a most következő Manazashival váltak 2010-ben. Ezt persze főleg annak köszönhetik, hogy a dal a Tumbling c. sorozat témadala volt.
Nem értem, miért nem lettek népszerűbbek, mert rengeteg párhuzamot látok a YUZU-val, amit azért a népszerűbb duók közé sorolnék, annak dacára, hogy Magyarországon nem sokan hallgatják őket.
Sokáig csak Pledis Boysként emlegették ezt a csapatot, melynek három tagja már korábban részt vett a Pledis egyik különleges megjelenésében a Happy Pledisben. Engem kicsit meglepett, hogy a kiadó fiúkkal is foglalkozik, talán mert az After School részben Momusus koncepciója alapján ezt nehezen képzeltem volna. Az első számuk szerintem szuper, bár az eleje teljesen a Shinhwa Venusára emlékeztet, de ez legyen a legnagyobb gond.
Mivel nekem nagyon tetszenek, csak remélhetem, hogy sokáig megmaradnak ebben a friss arcoktól és formációktól hemzsegő időben!
Mindig imádtam a korea-tajvani kereszteződéseket, legyen az duett, egy cameo, vagy csak dalfeldolgozás, ezúttal sincs ez másként! Nem tudok erre sem jobbat mondani, mint hogy zseniális. Tuti, hogy az eddigi kedvencem! Azt hiszem a Van Ness és Junho közti bromance-szel vettek meg maguknak és a dal sokkal kevesebbet számított, bár jó lenne még több hasonlóan jól megírt, mozgásra csábító cpop számot hallani.
Fiúk, ugye beszállhatok harmadiknak?
Fotó: AP
A méltán elismert és közkedvelt észak-koreai könnyűzene ugyanúgy békésen virágzik, ahogyan minden más a távol-keleti remetekirályságban. Hiszen lehet dalolni a műtrágyázás fontosságáról, vagy hirdetni boldogan az egységet a dübörgő dzsucse eszme zászlaja alatt - a rádiókból tömény agitprop szól.
Olyan legendás előadók tolmácsolásában, mint a Vangdzse-hegyi Könnyűzenei Együttes, melynek tagjait a mindenhez értő és természetesen mindenben jeleskedő néhai Kedves Vezető választotta ki személyesen - hiába, a despota álruhája érző művészlelket takart. Kim Dzsong Il a könnyűzenén túl a filmművészethez is értett, producerként jegyzi az 1985-ös óriásszörny-filmet, a Pulgasarit. Ehhez ugyan Hongkongon keresztül dél-koreai rendezőt raboltatott feleségestől, de ennyit igazán lehet áldozni a művészet oltárán.
Vagy ott a Pocsonbo Elektronikus Zenekar, melynek énekesnőjét 2003-ban kivégeztette a Kedves Vezető. A kivételes helyzetben lévő Yun Hye-yong (a nő kedvéért Nyugat-Európából luxuscikkeket és fellépőruhákat hozatott Kim) elkövette azt a hibát, hogy beleszeretett a zenekar zongoristájába. Ilyet azonban nem tehet, akit tenyerén hordoz Kim Dzsong Il. Az istenként tisztelt diktátor személyesen jelölte ki az énekesnő leendő férjét, egy isten akaratával pedig nem lehet dacolni. Amikor a ráállított ügynökök az énekesnő lehallgatott telefonbeszélgetéseiből rájöttek a párocska titkára, a szerelmesek levetették magukat egy koncertterem tetejéről. A férfi azonnal szörnyethalt, Kim pedig kiadta a parancsot, hogy a nő életét minden áron meg kell menteni - hogy kivégeztethesse. Az orvosok nem tehettek csodát, így a még mindig kómában lévő nőt végül 2003-ban végezték ki.
A kedves történet semmit se vonjon le a tényből, hogy a Pocsonbo máig az észak-koreai könnyűzene Csimborasszója Pektu-hegye, 2007-ig összesen 150 kiadott cd-vel - ezeket előszeretettel ajánlgatják a nyugati turistáknak az ajándékboltokban, szigorúan kemény valutáért. (Vagy jó minőségű, márkás cigarettáért.)
De az igazi ász (természetesen) a Koreai Néphadsereg kórusa, ők jegyzik a helyi Mizut, a csapból is folyó CNC-indulót. A dalszöveg a jobb átélhetőség kedvéért hevenyészett szabad fordításban a videó alatt. (Igen, ez pontosan az a CNC.)
Ha beleadod a szívedet,
elérjük az ötéves terv céljait.
Hazánk gépiparának büszkesége,
a CNC-technológia.
CNC - a dzsucse iparának ereje!
CNC - önálló iparunk példája!
Követjük a Kedves Vezető iránymutatását,
határ a csillagos ég!
Népünk büszkesége szárnyal,
építsünk tudományos-technológiai nagyhatalmat,
és a boldogság hullámként önt el minket.
A dal - érthető módon - roppant népszerű, van nagyestélyi kiszerelésben is, valamint ahogy az alábbi videón is látszik, a Phenjan környékén (a nyugati turisták kedvéért kivezényelt) piknikezők körében is közkedvelt. A magyar Sztálin-tangóval ellentétben ezt tényleg komolyan gondolják.
-------------------------------------------------------------------------------
Eközben lenn Délen. Ugyanaz a nép, ugyanaz a nyelv.
A szingapúri Nat Ho elsősorban helyi szappanoperákban játszik, két éve azonban hátat fordított a tévének. Fejébe vette ugyanis, hogy ő márpedig popsztár (is) lesz. Értelemszerűen bolondnak tartották (tartják), tekintve, hogy még nem akkora sztár, hogy egy esetleges kudarc esetén ekkora kihagyás után ott folytathassa tévés karrierjét, ahol 2010-ben abbahagyta. Ezzel ő is tisztában van, ám úgy nyilatkozott, hogy szeretné megvalósítani az álmait, ezért meg kell próbálnia - hiszen ha nem teszi, sose derül ki számára, hogy vajon sikerült volna-e.
A siker azonban egyelőre kétséges, és lehet, hogy ez egyetlen apróságon múlik. Kritikusai szerint ugyanis hiba volt angol nyelvű bemutatkozó lemezzel debütálnia, mert ugyanezt az anyagot mandarinul zabálta volna a mandopop közönség.
Nat Ho - Unleashed
Esküszöm, hogy ezt a comebacket jobban vártam, mint a SHINee-t, pedig az a csapat a szívem egyik csücskében foglal helyet. A koreai popipar azt hiszem utolsónak megmaradt első generációs idoljai, vagyis a Shinhwa visszatért! Természetesen a H.O.T. és a g.o.d. rajongókat eszi a fene. Négy évet, sok-sok katonaságnál eltöltött napot vártunk erre a pillanatra!
A The Returnre keresztelt, sorban 10. stúdióalbumukat minden kpop rajongónak kötelezővé kellene tenni! Bármelyik mostanában debütált örülne, ha fele ilyen jó albumot adhatna ki a kezéből. Bár lehet, hogy a véleményem elfogultság, Shinhwa-imádat és eddigi Shinhwa-elvonás miatt ilyen pozitív, de tényleg egy dalra sem tudnám azt mondani, hogy nem tetszik.A Venus pedig különösen jól sikerült. Alig várom, hogy tényleg látható legyen valamelyik műsorban!
Hallgassátok, szeressétek!
...hogy a dalból idézzek. A SHINee teljes erőbedobással tért vissza. 120%-os teljesítményt nyújtanak, már ha ez emberileg lehetséges és miért is ne lenne az, ha Dél-Korea egyik legtehetségesebb csapatáról beszélünk. Az SM nem viccelt, mikor azt mondták, világ klasszis anyagot készülnek kiadni. És bár személy szerint a promóképektől majdnem rosszul lettem, Taemin hosszú haja pedig rám hozta a sírógörcsöt, pár nap alatt elfelejtettem az előbbit és letenném a nagyesküt, hogy a csapat maknaeja így tökéletes.
A napokban ünnepelte debütálásának 6. évét a KAT-TUN (bár a formáció első fellépése már 2001-ben megtörtént). Mondjuk hat éve nem számít olyan hosszúnak egy JE csapat életében, de a rajongók a világ minden táján megemlékeztek az eseményről. Ennek örömére nézzük meg a csapat debütáló klipjét és az első debütált fellépésüket. Olyan kis édesek és fiatalok voltak még akkor!
Maga az első hivatalos fellépés kicsit korábban történt, mint a kislemez megjelenése és addigra már profi, összeszokott csapat voltak egy hatalmas rajongói bázissal. Olyan sok saját daluk volt addigra, hogy a mai napig akad olyan, ami még nem jelent meg (és talán már nem is fog) lemezen.
Utolsó kommentek