O七a力uS口und

 Egy új ügynökség, a Starlight Up hozta össze az Up Girls csapatát. A zenei producerük igazi nagyágyúnak számít Kínában, Xiao Ke, aki a Beijing Welcomes You-t is jegyzi. Állítólag a cég remek kapcsolatokkal rendelkezik, így a lányok sok műsorban megfordultak a novemberi debütálás után.

Up Girls - Love Me Boy

Hogy tetszik? Az én első reakcióm az volt, hogy íme a kínai SNSD, csak nem annyira jók.

Persze azóta már jelentkeztek egy újabb nótával és klippel. A fent látható rózsaszín csodát lecserélték egy érettebb külsőre. Nem is tudom, kivételesen jobban tetszett az Álmodj rózsaszínt stílus, mint az új.

Up Girls - 爱自己

Chinawut-Stéphane Indracusin a thaiföldi könnyűzene aktuális üdvöskéje. A '89-es születésű, francia apától és thai anyától származó fiatalember már egész fiatalon (14 évesen) a show-bizniszben nyomult különböző tini-formációkkal.
A slágerlistákat hosszú hetekig vezető első szólólemezét 2007-ben adta ki Chin Up címmel, ami egyből a szupersztárok közé katapultálta. Népszerűsége odahaza azóta töretlen, sőt, slágereinek mandarin átiratainak köszönhetően a szomszédos Malajziában is jegyzik, valamint játszik tajvani tévésorozatban.
(Lenne 3-4 évvel fiatalabb, dobálhatnék kifelé mindenkit a guilty pleasures dobozomból...)

Chin - How Many Times Do You Want It Tonight? (2010)

Chin - Too Fast Too Serious (2008)

Ebből akár sorozatot is csinálhatnánk, hiszen Koreában majd annyi színész hiszi képesnek magát az éneklésre, mint ahány énekes színészetre adja a fejét. Nem gondolom, hogy fontossági sorrendet kell felállítanunk közöttük.

Lee Min Kivel kezdem a sort, mert épp újra belenéztem a Dal Ja's Springbe. Ha emlékeim nem csalnak, namhanman nem képes megérteni, mi is ez a felfordulás a srác és cuki pofija körül. Igazából én sem értem, de összességében imádom a fiút, ráadásul olyan zenét játszik, ami nekem nagyon tetszik, csak sajnos élőben nem annyira erős, de már fejlődik.

Első zenei próbálkozásnál kell kezdeni ahhoz, hogy értékeljük a fejlődést. De ez a nagyközönséget még szó szerint büntette a 2008-as MNet KM Festivalon, ahol előadta a My Way-t. Ha ezt hallotta szegény Frank, akkor már a kiejtés miatt forgott a sírjában.

A stílus rendben, volt az elején szövegbaki, de legalább a közönség látszólag jól szórakozott (bár ők már semmin nem lepődtek meg, mert ez volt az a koncert is, ahol Lee Hyori és T.O.P látszólag csókot váltott a színpadon). Mondjuk Ye Eun inkább megdöbbentnek látszott...

2009-ben No Kidding címmel minialbumot adott ki, de persze jó színészhez illően nem igen volt promóció. Ezért lehetett az, hogy bár jó kritikákat kapott az anyag, eladás szempontjából nem muzsikált túl fényesen...

이민기 - 영원한 여름 (Eternal Summer)

 Azt hiszem, sokat gyakorolta az éneklést, mert a dal egyetlen általam ismert fellépése kifejezetten élvezhető volt. Mondjuk, ezt a dalt szinte minden körülmények között élvezném.

Azért jobban szeretem a színész Lee Min Kit, mint az énekest. Szerintem a többség is így van ezzel...

A tavalyi év egyik telitalálat koreai videoklipje Hong Jin Young nevéhez főződik. A most épp a helyi mulatós zenében, a trotban utazó énekesnő korábban a rövid életű Swan lánycsapat tagja volt, majd feloszlásuk után tévésorozatokban kapott kisebb-nagyobb szerepeket.
2010 augusztusában megjelent kislemezének, a My Love / 내사랑 címadó dalának videója négy fiatal nő hódítási próbálkozását követi végig.

Hong Jin Young - My Love

Azt hiszem, megtaláltam a Clazziquai vagy a Casker (még nem döntöttem) tajvani megfelelőjét. A háromtagú The Girl and The Robots (Riin az énekesnő, valamint Jungle K és Chuck Su alkotják a formációt) első kislemezét még 2009 végén hallhatta a közönség. Most pedig végre eljutottak oda, hogy az első teljes album is kijött január 14-én.

女孩与机器人 - My Boy

Ők az első tajvani indiecsapat, akiket hallottam. Már az első pillanatban megnyertek és mindenkinek csak ajánlom. Legyünk bátrak, hallgassunk kínai indiet is!

Matsushita Yuya állítólag már 12 évesen eldöntötte, hogy belőle énekes lesz. Nem számított a szülői ellenkezés fogta magát és beiratkozott egy ének- és tánciskolába. Majd hogy még inkább meggyőzze a mamát és a nagyit arról, hogy komolyan gondolja a dolgot egyedül nekivágott New Yorknak 15 évesen. Hatalmas szerencséje volt, mert Jin Nakamura (szerintem az egyik zenei atyaúristen Japánban, szerzett zenét Van Tomikónak, a DBSKnek, Crystal Kaynek stb.) fantáziát látott benne és megírta a debütáló dalát, szerződést intézett neki az EPIC Recordsnál és azóta is tőle van a dalai nagyobb része. Ennek már lassan 3 éve. A fiú azóta musicalekben és filmben is kipróbálta magát (mi mást tehetne egy rendes idol) és februárban adja ki 7. kislemezét, a Paradise-t.

松下優也 - Paradise

A Hit-5 egy 2008-ban debütált kínai boyband. A tajvani csapatokat elég jól tudom követni, de a Mainlanddel mindig bajban voltam. A fiúk nemrég Koreában jártak, ahol részt vettek a Koreai-Kínai Dalfesztiválon és ha már ott jártak akkor gyorsan leforgattak két klipet is a legújabb minialbumukhoz. BoA bátyja, Kwon Soonuk rendezte a klipeket (vagy csak az Afraid of You az ő keze munkája? Nem volt világos egyik cikk sem). Az elkészült videókat december második felében mutatták be.

Hit-5 - Running

A második klip érdekessége, hogy a Girl's Day tag Minah játsza Yang Fan szerelmét.

Hit-5 - 怕了你 (Afraid of You)

Nekem tetszettek a számok és a klipek is. Kíváncsian várom a minialbumot, addig majd a régebbi anyagaikkal ismerkedem meg.

Nem mondhatjuk, hogy jól ismerem Gackt zenéjét. Sőt, a most következő dal talán a második, amit hallottam tőle. Persze már sokszor hallottam róla, csak soha nem foglalkoztam vele, mivel soha nem állt közel hozzám a visual key és a kezdetekkor a Malice Mizer tagjaként még igen csak ebben a zenei környezetben mozgott. Azonban a Jesus sok mindent felülírt. Imádtam.

Ez az ember jelenség. Megkerülhetetlen. Ikonikus figura. És ha a zenéjét, stílusát nem is kedveljük annyira, azt el kell ismerni, hogy zseniálisan építette fel a karrierjét és fantasztikusan kiszolgálja a rajongók igényeit. Egyszerűen zseni a japán showbusiness világában.