O七a力uS口und

A Yazima Beauty Salon egy dal, valamint egy film erejéig összeállt a máig aktív Matsuda Seikóval, a japán popkultúra elsőszámú ikonjával, aki még a helyi diszkókorszak végén kezdte karrierjét 25(!) egymást követő Nr.1 kislemezzel. Az Oya Soichi könyvtár kimutatásai szerint Japán egész történetében nincs még egy híresség, legyen az császár, politikus vagy sportoló, akiről nála több újságcikk született volna.

A szerepe szerint a Yazima család törékeny, 12 éves kislánya, Strawberry (japán akcentussal ejtsd: Sztoroberi) csúnya, gonosz emberrablók fogságába kerül, miközben nővérével és édesanyjával együtt tévéfellépésre hivatalos. Szabadulásáig, biztos, ami biztos alapon, Matsuda Seiko nekikezd a lányok nélkül is.

Yazima Beauty Salon feat. Matsuda Seiko - Idol Mitai ni Utawaste

Azt nem mondhatjuk, hogy úgy játszik, mint a kedvencem Yo-Yo Ma, vagy az ő kedvence Jacqueline du Pré, de mindenképp tehetségesnek tartom Wakeshima Kanon-t. A lány stílusát nagyban meghatározza, hogy Manával, a MALICE MIZER gitárosával dolgozik együtt, akit mellesleg a japán gothic lolita irányzat meghatározójának tartanak. Kanon első albumának nagy részét is Mana szerezte, bár dalszövegeket azért a lány is írt hozzá.

2008-as debütáló dala felkeltett a Vampire Knight alkotóinak figyelmét és ezt választották az anime záródalának. Anno első hallásra beleszerettem a számba, igaz, a sorozatba nem, de ez csak a vámpírok miatt lehet (első harapásig azért néztem). A klipben megcsodálhatjuk három csellója közül a Nanachie-san névre hallgatót. Általában ezt csak a klipekben szerepelteti, mert a felvételekhez és gyakorláshoz még mindig azt használja, amivel 3 évesen tanulni kezdett, vagyis Yaeharu-sant.

分島花音 - still doll

A still doll után természetesen a folytatás záródalát is ő játszotta/énekelte fel. Azt pedig már nem is tudom miért teszem hozzá, hogy aki Emily Simon-t szereti rossz ember nem lehet. A következő albuma is hamarosan, júliusban megjelenik (Európában hónap elején, Japánban a hónap végén). Kíváncsian várom.

A Run Devil Run korábbi feldolgozásai közül kimaradt (mivel tegnap publikálták) az alábbi electro house verzió. Az argentin srácok nem ismeretlenek előttünk, szállítottak már Gee-t neo soul és Oh!-t '70-es diszkóstílusban is.
Jelen esetben a refrén kicsit mellé, egyébként egész korrekt próbálkozás lenne.

Girls' Generation - Run Devil Run (argentinian electro house remix)
 

A thai KamiKaze kiadó nagyüzemben másol mindent, akarom mondani adaptál a thai viszonyokra mindent, ami kpop- vagy jpop-fronton egyszer már bevált. Ha a thai tinik amúgy is nagykanállal zabálják a koreai és a japán könnyűzenét, már miért is ne gyártanának nekik helyi kiszerelésben is?  - nyilván ez lehet a cég üzleti filozófiája.

A frissen debütált Swee:D trió tagjait (Meen, Pim és Jinny) a kiadó korábban már kimúlt/feloszlott/süllyesztőben eltűnt formációiból szedték össze, és meg kell hagyni, a zene olyan, amilyen, de Wonder Girls-klón létük ellenére tényleg édesek.
Cukorfalatok.
Mind a négyen. ;)

SWEE:D - Stop It

Elirigyeltem foodlfg kolléga nyári dalait. A rendszeres olvasók tudják, hogy már tavaly is készültek ilyen válogatások és idén újabb dalokat hozunk. A nyár jó, a nyári dalok még jobbak, ha pedig Ázsiából érkeznek akkor itt a helyük.

Japánból a legnagyobb felfedezésemnek tartom a Depapepe duóját. Mint oly sok mást, őket is egy koreai sorozat zenei rendezőjének köszönhetem. Első hallásra beleszerettem a zenéjükbe. Nincs is szükségük éneklésre, mindent fantasztikusan mondanak el a gitárjaikkal! Ebben a pár percben benne van egy hamisítatlan nyár minden ismérve: a napsütés, a barátokkal együtt töltött idő, a hülyülések és persze a jókedv.

Depapepe - Summer Parade

A most következő dal a JE intézményéből került ide. Ebben az ügynökségben az a jó, hogy ezenkívül még fel tudnék sorolni pár számot, ami ideális lenne. Nem is lennék önmagam, ha nem hoznék valamit onnan is. Választásom ezúttal a manapság nem túl aktív Tackey & Tsubasa duó tagjaira esett, akik természetesen minden nőnemű rajongót megőrjítettek 2006-ban a lenti nótával, ami azzal is bizonyítja nyári mivoltát, hogy a szörfözést isteníti és biztat, hogy minél több időt töltsünk mezítláb a parton.

Tackey & Tsubasa - Ho! サマー

Ha eddig nem lett volna nyilvánvaló, hogy Japánból nagy kedvencem az AAA, akkor most már mindenki biztosra veheti. Most foodlfg kedvéért egy girls-only dalt hoztam tőlük, legutóbb ugyanis azt rótta fel a csapatnak, hogy túlságosan a fiúkra koncentrálnak. A lányok egy régi tűzijátékra emlékeznek. Ebben a klipben láthatunk mindent, ami egy hagyományos nyári fesztiválhoz kell, a lányok természetesen yukatát viselnek, már túlestek a kingyo-sukuin (az aranyhal "horgászaton"), a kicsi kezében ott a csillagszóró. MInden megnyugtató és nosztalgikus.

AAA - 花火

Már csak meg kellene erőltetni az agyamat, hogy koreai és kínai nyári dalokat is tudjak mutatni. Lehet, hogy a japán nyárnál nincs is jobb Ázsiában és ezért emlékszem alig pár számra a többi országból...

Kicsit úgy érzem, hogy Seo In Youngot rehabilitálni kell. Több ő annál, mint amit eddig a Jewelry-ben és korábbi szólóanyagaiban láttunk, hallottunk tőle. Már arról is meg lehetne győzni, hogy túlmutat azon a "boszin", aki anno a We Got Married-ben mindenért hisztizett és csak új, limitált cuccokkal lehetett megnyerni, több van benne annál, hogy ő a koreai Paris Hilton...

Az új minialbum ellentétben áll az eddigi dance-es zenéivel. Mindegyik dal ballada, de ez meglepően jól áll a hangjának. Csak hogy ne legyen félreértés, azt is imádom, amikor rágógumipopot énekel, de ezekkel sokkal jobban meg tudja mutatni, mire képes a hangszálaival.

A Lov-Elly első dala egy Park Seon Joo feldolgozás, ami esetünkben csak azért érdekes, mert tavaly előadta a Countdownban. Hátborzongatóan fantasztikus volt! Nem akarom agyba-főbe dícsérni In Youngot, de van olyan jó az előadása, mint az eredeti előadóé, ha nem jobb.

서인영 - 잘가요 로맨스

A klippel kihozott szám szintén ballada. Már alig várom, hogy fellépjen valamelyik zenei műsorban, mert szinte biztos vagyok abban, hogy élőben még jobb lesz, mint a stúdiófelvételen.

서인영 - 사랑이라 쓰고 아픔이라 부른다

Mi a véleményetek? Térjen vissza az eddig megszokott vonalhoz, vagy maradjon meg ennél, esetleg próbálja meg egészségesen keverni a két stílust? Az biztos, hogy a Jewelry meg fogja érezni a hiányát, de mindenképp adok majd egy esélyt az új tagoknak.

Vietnámi zene eddig nem nagyon volt a blogon. Nem mondom, hogy rendszert csinálok belőle, mert nem sikerült a vpop elkötelezett hívévé válnom, de elképzelhető, hogy időnként hozok némi ízelítőt.

A most következő dal is inkább a klip, mint a zene miatt érdekes. Ha bele akarom látni akkor ez egy közepes U-Go Girl lenyúlás (ennek alátámasztására még videót is készítettek). Ha nem akarom belelátni, akkor csupán egy fura Hamupipőke történet, aminek klip jellegéből épp csak a zenét felejtették ki (valamikor 6:13 körül kezd énekelni Bảo Thy).

Bảo Thy - Get Out

A vietnámi popzene még nem győzött meg, de nem adom fel. Talán találok egyszer olyat, ami tényleg tetszik!

Jó érzékkel a DSP Media még a mindenkit megbolondító focivébé előtt jött ki a SS501 új EPjével. Szerencsére a srácok zenéjével most sincs semmi gond. Félévente kijönnek egy olyan dallal, amitől a Triple S [a hivatalos rajongói klub neve] és minden egyéb rajongó elájul.

A srácok nagyon dögösek. Elérték, hogy még Jung Min látványától sem akarok sírva menekülni, pedig ez hatalmas szó. A klipben még a koreográfia is tetszik. Ráadásul kilóra meg lehet venni egy jól eltalált vonós aláfestéssel.

SS501 - Love Ya

Na igen, a klipben tetszik a mozgás, mert a fellépéseknél kiderül, hogy ez bizony még eléggé vérszegény. Nem tudom eldönteni, hogy a menedzsment nem képes előkaparni egy normális koreográfust, vagy az öt fiú nem tud ennél többet. Pedig már csak egy ütős tánc kell ahhoz, hogy abszolút a csúcsra jussanak!

Szerencsére hangilag nincs gond. Igaz, Kyu Joon és Hyun Joong nem az igazi, de őket már csak így szeretjük. A kvintett maradék három tagjára egy rossz szavunk sem lehet, elviszik ők a hátukon a bandát. Mondjuk pont ennél a fellépésnél a Music Core-t hibáztatom, mostanában nincsenek a helyzet magaslatán, úgy érzem minőségben lassan már a Countdown is felülmúlja őket.

A siker már a rajongók felfokozott lelkesedéséből is biztosra vehető (az első fellépésen a Music Bankban egyszerűen nem lehetett hallani a fiúkat, mert a nézők ordították a szöveget). Pozitív lehet még rájuk nézve, hogy Rain befejezte a promóciót, a Super Junior is eljutott Bonamanás "túrájának" második feléhez. Hacsak az MBLAQ nem állítja meg őket, vagy nem érkezik egy újabb SuJu nóta, akkor az elkövetkező pár hét a Love Ya-tól lesz hangos.