O七a力uS口und

Monga-lázban ég Tajvan. A nyolcvanas években játszódó, öt fiatal barátságát végigkövető véres és brutális triádfilmre, a Mongára többen voltak kíváncsiak a bemutató napján, mint anno az Avatar premierjére. Az azóta lassan a helyi all-time blockbustert, a 2008-as Cape Nr.7-t is utolérő Monga még nem jutott el hozzánk, perpill ez a legjobban várt film a listámon, még úgy is, hogy két dolgot nem bírok, a vért meg a brutalitást. Höhö.

A filmzene természetesen a slágerlista élmezőnyében tanyázik, a főcímdalt pedig a két főszereplő, Ethan Ruan és Mark Chao énekli.

Ethan Ruan ft. Mark Chao - Tonight Tonight (Monga OST)

Trailer:

Az eddigi leghülyébb című posztban az SNSD / Girls' Generation legújabb slágerének (Oh!) átiratai. A diszkó verziót nagyon tudom ajánlani, még ha az eleje kissé rémisztő is. A zongorás gyerek pedig egészen elképesztő.

Zongorán:

A tavalyi év egyik legígéretesebb új előadója volt Koreában a B2ST/BEAST. Bemutatkozó minialbumukra akkora volt a kereslet, hogy nemcsak az utolsó darabig elfogyott a boltokba szánt mennyiség, hanem a kiadónak még le kellett gyártania külön egy jókora adagot.
Persze nincs ebben semmi meglepő. Az áttételesen a k-pop atyaúristene, JYP által futtatott fiúcsapatot az utolsó részletekre is odafigyelő, profi háttércsapat építi.

Február 27-én megjelent második minialbumukat a Shock vezeti fel, és a törzsolvasó látja lelkemet, én aztán nagyon ritkán szoktam a koreai stylistok tevékenységét dicsérni, de most attól tartok, revideálnom kell a Yoga-nál tett meggondolatlan kijelentésemet.
Most csak kapkodom a fejem, és nem tudom, hogy kit válasszak helyette*. ^^

B2ST - Shock

(*Nem, természetesen nem helyette. Nincs mese, szét kell választani a régiókat, Tajvanon tehát Yoga lesz a kedvenc, Koreában a B2ST.)

Nem túlzás, a tavalyi év első felében a Gee folyt még a csapból is Koreában. Megkockáztatom, a vízumigénylő lapját csak annak pecsételik le a jövőben, aki képes leírni (hangullal!) a dalszöveget. A Gee és a Girls' Generation/SNSD ismerete nélkül be se engedik talán már az embert Koreába.
A dal által kiváltott hisztéria a feldolgozásokban csúcsosodott ki, énekelték amatőrök, profik, a legprofibbak meg el is táncolták.
És amikor már azt hittem, ennyi Gee után többé nem tud megfogni ez a dal, belefutok az alábbi videóba. Előállt két argentin fickó Buenos Aires-ből, és már megint. Tessék mondani, a Gee-őrületnek sohasem lesz vége?
(De, van helyette Oh!-őrület, de azt majd talán holnap.)

Girls' Generation - Gee - Neo Soul Remix

(a videó minősége nem az igazi, érdemes 360p-ről felvinni 480-ra)

A teljes kínai nyelvterületet gyakorlatilag Tajvan látja el könnyűzenével. (Ez a tény talán furcsa nekünk, főleg annak fényében, hogy idehaza max. a Tajvan-Kína szembenállás kapcsán hallunk a szigetországról. De nem eszik olyan forrón a rizsát. A hangos kardcsörtetés ellenére gyümölcsöző a két ország kapcsolata, szórakoztatóiparuk pedig lassan egybeforr.)
A mandopop fellegvárában (a végeláthatatlan balladákon túl) a rock dominál, a legnépszerűbb előadók között ennek megfelelően felülprezentáltak a rockbandák (lásd Mayday, Shin Band).
Az igazi szupersztárok egyike a folk-rock Sodagreen, akiknek legutóbbi, Summer/Fever albuma a brit rock jegyében készült.
(Tajpej szerelmesei (pölö én) kapaszkodjanak.)

Sodagreen - Summer, Summer

A többszörös Golden Melody-díjas (ez a kínai Grammy) Sodagreen 2001-ben alakult. Az ismeretlenségből csak 2004-ben tudtak kitörni, amikor egy rockfesztivált megnyerve lemezszerződést kaptak.
Az első, nem nagy kiadók által támogatott előadók, akik meg tudták tölteni Tajpej legnagyobb koncertcsarnokát. Talán félhettek attól, hogy ez többé nem fordul majd elő, mert le se akartak jönni a színpadról, kiélvezve a hatalmas csarnokot rögtön ötórás koncertet adtak.
Sikerüket nagyrészben frontemberüknek, Greeny-nek (Tsing-Fong Wu) köszönhetik, az énekes már-már költői magasságokat érő dalszövegeiről híres.

Sodagreen - Fever

Kedvenc reggae csapatunk visszatért hozzánk és annak ellenére, hogy múlt évben csak a Tomo yo kislemezzel és egy albummal jelentkeztek, elég szépen szerepeltek. Túl nagy meglepetés mondjuk nem okoztak a Tomo yóval egy éve, megint egy nagyon korrekt számot tettek le az asztalra, ami szépen beleillik az eddigi munkásságukba.
A klipjük is dicséretet érdemel a srácoknak. Ehhez a zenei stílushoz nagyon jól illik. Legutóbb hasonlóan jó városi képekkel talán School Food Punishment klip végén találkoztam.

A Shonannokazére érdemes odafigyelni, amit szerintem már a japánok egy része is kezd érezni. A többiekkel kapcsolatban pedig már csak azt kellene kiderítenünk, hogy miért szeretik jobban a szépfiúkkal teletömött csapatokat (Believe), mint a szőrös, ordibálós arcokat.

Február 10-én jelent meg a japán travi-trió sorrendben negyedik kislemeze. Márciusban jön az album, áprilisban pedig a mozifilm.

Yazima Beauty Salon - Megami no Chikara (Istennők ereje)

(ha akadozna a videó, lásd még ITT)

Akárcsak Borat, akarom mondani Brüno, úgy a japán travi-trió, a Yazima Beauty Salon tagjai is csupán helyi színészek-énekesek teremtményei.
Két tévés nagyágyú, a Tunnels nevű humorista-duó összeállt azzal az Ozumano Szumitadával, akinek olyan, a popszakmában külön életet élő énekes alteregói vannak, mint a nemrég nyugdíjazott Dj Ozma, vagy épp a sajátosan japános retro-rock külsőségekkel nyomuló Kishidan frontembere.

Ők hárman komplett fedősztorit húztak fel a lányokra. A mindig elegáns Margaret Yazima, miután férje lelépett,  sztriptíztáncosnő lett Vegasban. Ott nevelte két lányát, az afrofrizurás, szerepe szerint 12 éves (alig debil) Eperkét, valamint a 17 éves szőke Naomit.
Az apahiánytól szenvedő gyerekeket nyakába véve elindult aztán Japánba, hogy megtalálják aput. Amíg ez nem jön össze, addig a showbizniszben próbálnak szerencsét, ezért kell énekelniük.

A jelek szerint a nép vevő az orbitális baromságra. Eddigi kislemezeik szépen fogytak, rendre a slágerlista élmezőnyében szerepeltek, gyakran feltűnnek a tévében, április 29-én pedig érkezik a család történetét végigkísérő mozifilm.

Yazima Beauty Salon The Movie: Reaching a Nevada Dream - trailer

A csak ázsiai Black Eyed Peas-ként emlegetett tajvani Da Mouth a mainstream mandopopban szokatlan hangzás ellenére kimagasló lemezeladásokat produkál. (Hogy valójában mennyire mérhető össze a két előadó, abba inkább nem mennék bele...)

Abba viszont annál inkább, hogy mennyire tajvani a Da Mouth. Énekesnőjük, Aisa japán, aki nagylányként átjött Tajvanra szerencsét próbálni, hátha majd a mandopop fellegvárában befut. A klipekben rendszerint háttérbe vonuló DJ Chung Hua (aki egyben a Da Mouth producere) viszont tajvaniként Japánba ment, hogy majd nemzetközi szinten is jegyzett DJ-ként térjen vissza. Harry, az énekes koreai-tajvani, aki Amerikában született és nőtt fel, csak azért jött vissza(?) Tajvanra, hogy zenei karriert kezdjen. Akárcsak kedvenc vörös hajú kínaink (már ilyenünk is van), a rapper-dalszövegíró MC 40, aki viszont tajvani-kanadai.

Az ugyancsak vegyesfelvágott Da Mouth-ot a jelek szerint a német sportszergyártó, a Puma futtatja, majd' mindegyik klipjük rövidített verziója ugyanis a márka kínai nyelvterületre szánt reklámfilmje is egyben.

Da Mouth - Tongue (reklámverziója ITT)

Da Mouth - Rock It! (G Sweet Remix) (eredeti ITT)