Mit is csinálhat egy unatkozó thai rendőr? Fogja a Koreában 2008-ban az Év Dalának választott slágert (Wonder Girls - Nobody), és munkahelyen, munkaidőben lezavarja a teljes koreográfiát. Az elején lehet értetlenkedni, hogy mi a fene lesz ebből, de a végén garantált az "ezt meg hogy csinálta" érzés. (Tényleg, hogy csinálta?)

Még több Nobody nálunk hatféle változatban ITT, és gyerekméretben ITT.
(Hajlamos vagyok megfeledkezni arról a tényről, hogy az internet japán, kínai, koreai, thai, orosz, arab szeglete gyakorlatilag láthatatlan a mezei júzernek, hiszen rendszerint csak latin karaktereket felhasználva bolyongunk a neten. A Nobody hype idején ez a videó csak ezért maradhatott ki.) 

男兒當自強, avagy fordítástól függően Man of Determination, vagy éppen A Man Should Better Himself. Számtalan filmben, reklámban, meg úgy általában, bármiféle Kínához köthető demonstrációs anyagban felhangzik, nem véletlenül. Remek induló, remek hangulatfokozó, de az eredete talán kevéssé ismert. Oly sok más híres dalhoz hasonlóan eredetileg ez is egy népdal volt, amit a 40-es évektől kezdve kezdtek el felhasználni a híres Wong Fei-Hung történetek megfilmesítéseihez. Ugyan eredendően a 將軍令, azaz On the General's Orders címen futott, dalszöveg nélkül, mára azonban egyértelműen Wong nevéhez kötődik. A leghíresebb filmzene talán a Tsui Hark 1991-es Once Upon a Time in China-jához készített változat volt, amit George Lam énekelt. Lam saját, populárisabb verziót is készített belőle, de Jackie Chan mandarin nyelvű verziója is érdemes a figyelemre. A további videókban pedig különféle tradicionálisabb hangszerekkel, illetve nagyzenekari előadásban is meghallgatható a dal.

Kimura Kaela énekesnői munkásságát relatíve nehezen tudtam behatárolni mindig is. Sok-sok száma van, amit nagyon szeretek, de mindig feltűnt közöttük néhány olyan is, ami heveny fejvakarásra késztette az embert, hogy hát ezt most akkor miért is kellett, mert egyszerűen nem illett bele a róla kialakított képbe (azt hiszem, elég csak ehhez a Hachimitsu no dance című műremeket megemlíteni). Sokáig így voltam a Memories című darabbal is, ami egy meglehetősen idétlen, gyerekes és gyermeteg dalnak tűnt. Jó fél évvel később végre kiderült, hogy miért ilyen. Köszönhetően a meglehetősen lassú japán DVD kiadásnak (a mozibakerülés után nagyjából fél évvel kerülnek lemezen boltokba a filmek), csak mostanában lehetett megtekinteni a Paco and the Magical Book (パコと魔法の絵本) című remekbeszabott filmet, amit végignézvén kiderül, hogy miről is van valójában szó a klipben. A dal ugyan továbbra sem lesz a kedvencem, a filmnek köszönhetően azonban kedves emlék marad még nagyon sokáig.

木村カエラ - Memories

Egyszerre anakronisztikus, perverz és egyszerűen zseniális, ahogy harminc évvel a diszkókorszak vége után japán travik rázzák magukat a diszkógömb alatt. A Nihon No Mikata a maga idejében (is) óriási slágre lett volna, és ma ezt énekelné a jónép a Pink Lady örökzöldjei mellett. Tavaszköszöntő daluk előtt a Yazima Beauty Salon eme örökbecsűvel debütált még tavaly október 29-én. Az Oricon heti listáján egészen a harmadik helyik jutottak vele, és hiába már csak két hónap volt hátra az évből, 2008-at tekintve ez a dal volt a második legnépszerűbb a karaoke bárokban.

(És bármennyire nem csípem DJ Ozma-t, a szőke Naomi Camelia Yazima szerepéért kap egy pirospontot.)

Yazima Beauty Salon - Nihon no Mikata (Nebada Kara Kimashita) (Japán barátai - Nevadából jöttünk)

Bár a Gee-hez hasonló hisztériát ugyan nem váltott ki, azért szépen teljesít a Super Junior Sorry, Sorry című slágere Koreában. Lenyűgöző, hogy mennyire muzikális népek laknak arrafelé, ugyanis teljesen természetes, hogy ilyenkor a videómegosztókat ellepik a dal szabadon értelmezett verziói. A punk-rock feldolgozás önmagáért beszél, de egy szál zongora és gitár kíséretében nyilvánvalóvá válik, hogy az egyhangszeresre lemeztelenített számnak mennyire nincs is dallama a valóságban. Bónuszvideóként pedig olyan high-tech kütyü látható, melynek segítségével pár év múlva bárki szabadon zenélhet a nappalijában.

Royal Pirates - Sorry, Sorry punk-rock verzióban

A néhány héttel ezelőtt taglalt Twins botrányt követően Charlene Choi magára maradt és bizony sokakban felmerült a kérdés, hogy vajon egyedül képes lesz-e a színen maradni, vagy Gillian besározódása őt is magával rántja-e a süllyesztőbe. 2008 elején, a Kung Fu Dunk című gyatra akcióvígjáték bemutatójakor még nem lehetett ezt tudni, azonban az év második felében mozikba került Butterfly Lovers bizonyította, hogy az EEG nem tett le Charlene további menedzseléséről. A meseszép, szívszorító és szomorú, több száz éves kínai legenda legújabb adaptációja ugyan nem lett egy nagy durranás, mert a kommersz ízlésvilágú nézők számára is befogadható módon igyekeztek leforgatni, így elmondható, hogy leginkább a zenéjének a hangulata emlékeztet leginkább a legenda atmoszférájára. Mondani sem kell, hogy Choi kisasszony legújabb albumán is ez a dal viszi a prímet, mindjárt kantoni és mandarin verzióban is megtalálható rajta, ebben a postban viszont "mindössze" a kantoni változatot hallgathatjátok meg. Szerintem megéri, ügyesen ötvözték a tradícionális kínai hangszereket és a cukipop hangzásvilágot.

 

蔡卓妍 - 心跳如歌

Viszlát szívem, viszlát szerelem - énekli Jisun, a Loveholic (wikipedia) egykori vokalistája, megidézve a nyolcvanas évek legjobb slágereit. Debütáló albuma február 3-án jelent meg Mermaid… Come back home címmel, és az új lemez több fantasztikus számot is rejt. A jelek szerint szerencsére egyedül is képes hozni azt a színvonalat és hangzást, amit a Loveholic rajongói megszoktak tőle. Mi mást mondhatnék? Ez a dal egyszerűen telitalálat, imádom. (Angol felirattal ITT.)

Jisun - Goodbye My Heart

És ha már Jisun: ő jegyzi az öt különböző korú nő ügyes-bajos dolgait bemutató Tae Hee, Hye Kyo, Ji Hyun szappanopera főcímdalát is, ami nem más, mint a mindenki által (unalomig) ismert What a feeling című opusz. (Az eredeti időtlen klasszikus, igazán kár hozzányúlni, sőt, büntetni kéne). Ezért a Jisun-féle verzióért is kár. De azért még szeretjük ;).

A már harmadik évadát kezdő tajvani tinisorozat, az "Ezüst Dimenzióban" játszódó, cameo szerepekben a Fahrenheit tagjait is felvonultató, most épp K.O.3an Guo címmel (wikipedia) futó iskolás-wuxiás-vígjáték-fantasy főcímdala az alábbi Dui Shou. Az előadó egyrészt a négytagú Champion nevezetű rockbanda (róluk hamarosan még lesz szó nálunk)(hivatalos blog), a szintén rockban utazó öttagú Dong Cheng Wei (wikipedia), és a sorozatbeli ötösfogat, a Wu Hu Jiang.

Kicsit bizonytalan vagyok a fiktív együttes miatt, meglehet, hogy hülyeséget írtam. Ha jár erre a sorozat avatott szakértője, javítson ki bátran. Wu Hu Jiang, azaz "Az Öt Tigris Vezér" egy szuperképességekkel felruházott csoport a Dong Han Akadémián, ami az ifjú harcosok első számú iskolája az Ezüst Dimenzióban. Természetesen rivális iskolák sora áll harcra készen, kémeket küldő iskolaigazgatók nehezítik hőseink dolgát, akiknek még szívügyeiket is menedzselniük kell. Meredek, ugye?! A főcímdal mindenesetre bejövős.

Champion & Dong Cheng Wei & Wu Hu Jiang - Dui Shou