O七a力uS口und

Ha most túlozni szeretnék, akkor azt írnám, hogy ez a kislemez és vele együtt ez a szám is akkorát bukott a toplistákon*, mint a Ház.
Igazából én nem is értem. Egy okkal több, hogy ne bízzunk a japánokban és a különböző listákban, mert nem tudják, hogy mi a jó. Hát akkor most megmutatjuk nekik:

Hogy ez a kislemez még a századik helyet sem tudta megpöccinteni az Oriconon, többek a promóció hiányának tudják be. Mások csak Sowelu nagyobb hangzásbeli váltását okolják. Szóval ezen forgatókönyvek szerint, új hallgatósághoz nem tudott elérni a kislemez, Sowelu eredeti közönségének pedig nem tetszett, és két szék között a pad alá esett.
Ezt némileg árnyalni látszik, hogy Sowelu külföldi rajongóitól nem igazán olvastam rosszakat, már ami a Material Worldöt illeti, ráadásul egy vígjátékhoz (Tsumi toka Batsu toka) is felhasználták a számot..

Talán hozzájárulhatott a kislemez sikertelenségéhez az is, hogy a Material Worldön kívül csak egy feldolgozás szám kapott helyett rajta (plusz még a szokásos remix, instrumental verziók).
A kislemez Time After Time számáról többeknek megoszlott a véleménye, de én nem tartom annyira borzasztóan rossznak. Viszont az igaz, hogy hallottunk már sokkal jobbakat is**.
Nekem Cyndi Lauper eredetije tetszett, szóval lehet, hogy itt van az ördög elásva (vagy mi). :P

Érdekesség, hogy a Material Worlddel kapcsolatban is Takahashi Taku nevével találkozhatunk, ugyanúgy ahogy Rie fu esetében nemrég, és érdekes módon Sowelu esetében is egy (ideiglenes?) zenei váltásról van szó.
Bár nem vagyok biztos benne, hogy Sowelu nem dolgozott-e együtt vele korábban is, mert ebben a japán Hip-hop, R&B világban nem ritka, hogy összeállnak egy-két szám erejéig az előadók, meg ezért egyébként is elképzelhető..

Mindenesetre nekem tetszett a Material World és a klip is tartalmaz egy-két látványos effektet, annak ellenére, hogy nem túl nagy költségvetésű. Sowelunak nemrég jelent meg egy válogatás albuma is (THE BEST 2002-2009), lehet rá vadászni ;)

*ez Japánban lényegében az Oricon listáját jelenti.
** majd egyszer össze kéne szedni az olyan feldolgozásokat, amikhez nem készült klip..

JYP (azaz Park Jin-Young, a kpop pápája) kreációiból egész szép kollekciót hozott össze. Saját szólókarrierjén túl birodalmának ékköve értelemszerűen a Wonder Girls, de futtat még két tucat csapatot, színészt, modellt, és neveli a kétszer ekkora létszámú utánpótlást. És anno ő nevelgette és tette sztárrá Raint. (Még akkor is, ha eleinte csak háttértáncosként futtatta, mondván nem néz ki elég jól a szólókarrierhez. De ez egy másik történet.)

Nagyon úgy tűnik, hogy a WG lányok után gyűjteményének legértékesebb darabjai a 11 tagú, gyakorlatilag létezésétől fogva inaktív One Day fiúcsapatból legyártott két fiókbanda, a 2PM és a 2AM lesznek. Mivel a WG lányok épp pihennek, így jut némi reflektorfény a 2PM-re is, akik április 23-án kiadták 2:00 PM Time For Change címmel első nagylemezüket. Az egész korrekt, de valahogy mégis sótlan Again & Again kislemezt szerencsére Aliks felturbózta kissé, így szombat este szódával már elmegy. Az eredeti verziót lásd alatta.

2PM - Again & Again [Aliks Club Remix Edit]

2PM - Again & Again - Live @ Inkigayo (2009-05-03) 

Stanly Hsu (許仁杰) a tajvani zenei tehetségkutató, a One Million Star első szériájában tűnt fel, ahol végül a hetedik helyen végzett. (A műsor második évadában anno második lett a nálunk is szereplő Rachel Liang.) Ezt a hetedik helyet csak nem lebecsülni, ugyanis a top 10-be bekerült összes fiatal automatikusan lemezszerződést is kapott. Stanly Hsu első minialbuma így jelent meg 2008. november hetedikén Meng Jian / Dream On címmel, rajta az alábbi 清晰完整版 - Promise Under the Flower Tree, melyet az énekes saját maga szerzett. A szám az azonos című tévésorozat főcímdala is, így nem kérdés, hogy a köztudatba berobbant fiatalember valószínűleg ott is marad.

Stanly Hsu - Promise Under the Flower Tree

Riét elhagyták és most szomorú. De még így is annyira édesen veri szét a berendezést abban a bizonyos szobában, hogy nem lehet nem szeretni.
Igazából még nem is találkoztam olyan emberrel, aki ne szerette volna őt. Természetesen ez azért van így, mert nincsenek is olyan emberek. Mondhatni Riének nagy előnye van más előadókkal szemben, mert őt már alapból mindenki kedveli - még ha, még nem is tudatosult volna az emberben, akkor is.

Rie előző kislemezei kicsit gyengécskék voltak, így jó látni, hogy 2008 végére valami friss dologgal tudott előállni. A Romantic-kal egy új hangzást próbált ki, amiben Takahashi Taku működött közre az M-Flo nevű hip hop formációból.
Azért is érdekes ez a váltás, mert rá nem igazán jellemző, hogy nagyon kísérletezne, ami abból is látszik, hogy eddig szinte az összes dalát Ueda Tadashival hozták össze.

Mindenesetre Riében sokkal több van, mint ami elsőre látszik. Nekem kicsit olyan, mint Yaida Hitomi, vagy inkább fordítva. Mindketten a maguk útját járják, ami nem biztos, hogy minden esetben kifizetődő, de kellemes színfoltjai a japán zenei életnek.

A végére nem hagyhattam ki ezt a rádiós fellépést Riétől, amin a Romanticot (vonósokkal felturbózott változat az Urban Romantic albumon) énekli/népszerűsíti nemsokkal a kislemez megjelenése után élőben.

Itt hallatszik jól, hogy Rie mennyire jó zongorán. Indulhatna is egy versenyen Angela Akival, akinek dalai kifejezetten zongorára épülnek, de valahogy Rie a zongorát lendületesebben/frissebben használja a számaiban, így érdekesebb is. A lassú számok esetében ilyen Romanticos hangzásra mindenképpen számítani lehet tőle.
Nagyon jó ez a változata is a dalnak, tessék hallgatni. :D

ja, és ne tessék elfelejteni, hogy ha Rie fu dalszöveg angolul, akkor:
www.nostalgic-lavender.net

Gianni mester jóvoltából nem is olyan rég találkozhattunk a Perfume One Room Disco számával, ami kapcsolódik ennek a bejegyzésnek a témájához is.

A kapcsolódási pont pedig Nakata Yasutaka, aki lényegében a Perfume trió alapját képezi a hátérben folytatott munkásságával. Ugyanis a One Room Disco-t, mint ahogy a Perfume (összes?) többi számát is, ő jegyzi. Érdekes, hogy előző évben az ő nevével elég sokszor találkozhattunk az olyan eredetileg tőle független előadók esetében is, mint például Suzuki Ami.
Jó pár albumot a háta mögött hagyva, kétségtelen, hogy Nakata egy sikeres és igen produktív évet zárt 2008 végén..
De hogy miért is érdekes az ő személye ? Azt most itt lent láthatjuk.

Nakata testvérünk ugyanis nem csak másoknak írogat számokat, hanem egy kétszemélyes csapatban is alkot Koshijima Toshiko énekesnővel capsule fedőnév alatt.
A capsule legnagyobb dobása múltévben pedig a Jumper volt. Akik hallgatták Suzuki Ami újabb számait, vagy a Perfume-öt, azokat nem hiszem, hogy meglepetésként éri a Jumper stílusa.
Mondhatni, Nakata a capsule-el is maradt ugyanabban a mederben -ha a pop zenék felől közelítünk felé-, annyi különbséggel, hogy itt már nem fedezhetők fel annyira azok a populáris jegyek, amiket például a néhol tinglitangli Perfume számokon láthatunk. Ez a fajta komolyabb megközelítés talán közelebb is áll hozzá, nekem pedig tetszik a minden eddiginél (popszámok után) komolyabb electro stílus ebben a számban. - Az más kérdés, hogy a capsule legutóbbi albumát azért nem tartom annyira kiemelkedőnek.

A Jumperrel kapcsolatban még nem csak a zene érdekes, hanem a klip is.
Igazából nem tudom megmondani, hogy mi számít jó klipnek egy ilyen számhoz, de szinte mindenhol dicsérték. Annyi mondjuk nekem is feltűnt, hogy van stílusa, így talán könnyebben megmarad az emberek emlékezetében, bár ha zenehallgatásról van szó, akkor sohasem a klip az elsődleges.

Végezetül pedig nézzünk meg egy kissé izzadságszagú "majdnemélő" fellépést katonás sorba állított japánokkal, a japán TV-ből.
Persze nem a csapatot hibáztatom, nekik is népszerűsíteni kell valahogy a számot/albumot, a TV csatornáknak pedig Japánban is ki kell tölteni valamivel az időt két színvonalasnál színvonalasabb* műsor között (kényszerhelyzet), de ez a fellépés szerintem nem kerül be az évvégi válogatás műsorokba, mert annyira azért nem jó.

*A videón éppen az Exile ugrik tépőzáras falra két capsule fellépés között a Tokyo Friend Park című műsorban. :P

Mármint reTROT a tinibálványoktól. A trot, mint stílus (bővebben lásd ITT), egyáltalán nem ciki Koreában, a Girls Generetaion (SNSD), a Big Bang, vagy a Super Junior tagjai simán bevállalják. Bizonyságul álljon itt három nem mindennapi videó.

Joo Hyun-Mi & Seo Hyun (SNSD)

A Girls Generation oszlopos tagja, a 18 éves Seo Hyun és a nyolvanas évek egyik trot-szupersztárja, Joo Hyun-Mi jegyzi az utóbbi idők legnagyobb trot-slágerét. A Jja ra ja jja videójában megidézik a hetvenes évek mozifilmjeinek hangulatát az ártatlan leány malacvisítást idéző és a férfi főhős röhejesen mély hangjával. (És állítólag a háttérben a Davichi egyik tagja is ott ugrál tütüben...)
A veterán Joo Hyun-Mi '85-ben tett szert országos hírnévre egy táncdalfesztivál során. A kínai apától és koreai anyától származó énekesnő Tajvanon is népszerű, és bár kínaiul nem beszél, dalainak mandarin nyelvű változataitól olvadozik az ottani közönség.

Joo Hyun-Mi & Seo Hyun (SNSD) - Jja ra ja jja

A japán A Flood of Circle még csak április 22-én adta ki első albumát Buffalo Song címmel, és máris mint az év egyik szenzációjaként emlegetik őket. A blues és a '70-es évek hard rock hangzásából sokat merítő négyesnek megelőlegezett bizalmat kicsit korainak érzem, de tény, tudnak valamit.

A Flood of Circle - Buffalo Dance

A Flood of Circle - 泥水のメロディー

A lelkes olvasótábornak gondolom már a könyökén jön ki a Wonder Girls féle Nobody. Más is unja, köztük a trot-rock-ban utazó kétfős Norazo is, akik elkészítették a nevezett sláger paródiáját. A színpadon hiába vannak öten, a Norazo akkor is duó. Ha hinni lehet az őket ismerő fórumozóknak, fehér ruha-sárga kalap, ill. sárga ruha-zöld kalap kombóban kell keresni a tagokat, a többi töltelék.
Ilyen lenne tehát a koreai mulatós-lakodalmas rock?! Iszonyú.

Norazo - Nae Du So