O七a力uS口und

Tae Goon (Kim Tae Goon, 1986) nem ma kezdte a pályát, mégis csak mostanában kezd befutni. Gyerekkora óta tehetségkutatókon vett részt, 2005-ben el is jutott a legendás Shinhwa nevével fémjelzett Battle Shinhwa showba. A nyolc hónapig futó tehetségkutató reality során az 1800 jelentkezőből 12-en jutottak be a végső döntőbe, akik közül mind a 6 Shinhwa-tag választott egy-egy győztest, belőlük alakult meg a Battle nevű fiúcsapat (valamint ekkor fedezték fel a Big Bang egyik tagját is.) Szegény Tae Goon az utolsó kieső volt, így éppen csak kicsúszott a Battle-ből, és négy évvel, valamint több száz meghallgatással később jutott csak el a rivaldafénybe. A legtöbb ügynökség kövérnek tartotta, tíz kiló mínusszal viszont már sínen volt. 2009. elején jelent meg első mini-albuma, az erről kimásolt Call Me (lásd majd alant) singlevel robbant be a köztudatba, majd követte a második mini-album május 13-án. A Superstar pedig még a kötelező vizespólós snittel együtt is esélyes a 2009-es k-pop TOP10-be.

Tae Goon - Superstar

Hogy ne tűnjön el a debütálás után, arról a thai rajongók gondoskodtak. Aki a k-pop állócsillaga akar lenni, annak nem elég a belföldi siker. A koreai zeneipar fokmérője Thaiföld, aki a hazai közönségen túl őket is képes megnyerni, annak biztosított a karrierje. 
Tae Goont zabálják Thaiföldön, már érdeklődnek a japánok és a kínaiak is, így a jelek szerint megérte fogyózni.

Tae Goon - Call Me (Aliks remix)

A különböző elektronikus stílusokkal operáló (Sowelu, Rie fu) és iskolás témát feldolgozó (AKB48) számok után most egy kicsit más stílusú dal felé vesszük az irányt.

Nálam a Bennie K duó mindig a különböző urban stílusok és a populáris irányzatok között lebegett valahol. A lányok egy egészen érdekes teret fognak le zenéjükkel, ami valószínűleg a vérbeli urban zenerajongóknak már túl könnyed, viszont a kommerszebb irányzatokhoz szokott közönség könnyen ráhangolódhat.

Ha a lányok zenéjét hallgatja valaki, akkor a legfeltűnőbb dolog, amivel találkozhat, hogy mennyire könnyedén ötvözik a hip-hop jegyeket a populáris irányzatokkal az egyébként is színes zenéjükben.
Lehet találkozni tőlük néha R&B-s hatású, néha latin hangzású számokkal, amik ide-oda váltogatnak a két stílus közt, de más kombinációktól sem riadnak vissza. Ugyanakkor alapvetően amerikai stílusokat hoznak zenéjükben.

Nem mondanám, hogy a Sky a csapat legütősebb száma, amit eddig hallottam tőlük, de mindenképp a legjobbak közt van és minden albumon lehet legalább egy-két ilyen kellemes dalra számítani tőlük..
Érdemes figyelni, hogy két versszak után mennyire könnyedén vált át a dal Cico rap részére. Yuki pedig jellegzetes hangjával szépen hozza a refrént.

Guilty pleasure a köbön - Visszatért a SHINee, a magasan a legtisztább/legprofibb énekhangú koreai (kis)fiúcsapat. Létezik-e vajon a lolita kifejezés férfi (khm, pardon, akarom mondani kisfiús) megfelelője? Átlagéletkort tekintve ugyan már elérik a tizenhetet, de futtatójuk kiadójuk továbbra is az eddigi nyerő image-re játszik: ők azok a srácok, akikért megbolondulnak a középiskolás éveiket visszasíró szöuli egyetemista lányok, a SHINee a pedofilok vacsorája. 
 

SHINee - Juliette

Mától sugározzák a koreai zenecsatornák a holnaptól kapható Romeo mini-album nagy dobásának szánt Juliette single videóját, ami minden elborult elvakultságon túl csalódás egy kicsit. Az egyébként tisztességes klip lényegében a tavalyi (zseniális) Love Like Oxygen erőtlen utánzata, már csak azért is, mert annak fényévekkel jobb koreográfiája volt.
Ugyan a dal maga kellemes limonádé, de épp az a varázs hiányzik belőle, ami a friss és üde tavalyi debütálásnál még megvolt.
Ahogy a Love Like Oxygen, úgy a Juliette is egy feldolgozás, előbbit a dán megasztár győztesétől, utóbbit a High School Musical-es Corbin Bleu-től vették. Nem mondom, a koreai verzió azért nagyságrendekkel jobban szól, és tényleg jól áll a SHINee-nak ez a jófajta Michael Jackson-os beütés, de félő, hogy egyszer ráununk.

De mindez annyira mellékes. Onnantól kezdve, hogy feltűnik az öt eye-candy lolitus, a szűnni nem akaró sikítozás borítékolható. Megtippelni sem merem, mennyi cukiság-hormonnal génkezelt Hello Kitty-t tömtek Jonghyun-ba (0:10), de le a kalappal. És persze ott van még Minho, őt is szeresssük. Meg Onew-t. Meg Taemin-t. Meg Key-t. Na, szóval a koreaiak tudják, mitől döglik a légy.

Két hónapja vezeti a lemezeladási listákat a Super Junior harmadik albuma, erre a kiadó egy ügyes, de azért pofátlan húzással gondoskodott róla, hogy egy darabig még biztosan az élmezőnyben tanyázzon. Történt ugyanis, hogy május 15-én a boltokba került a Sorry, Sorry című lemez C-verziója (C, mint Complete), rajta négy új dallal (amik a két hónappal ezelőtti "hivatalos" verzión még nem szerepeltek). A négy között ott a slágergyanús It's You, ami a rajongók előzetes benyomásai alapján a Sorry, Sorry sikerét is könnyen túlszárnyalhatja. Az It's You-t nem más, mint a dalszerző/komponistapáros E-TRIBE jegyzi, nevükhöz olyan slágerek fűződnek, mint Lee Hyori - U Go Girl, vagy épp a Girl's Generation/SNSD - Gee megahitje.

A klip természetesen rögtön két verzióban is elkészült (A Drama-verziót lásd itt), és első alkalommal az SBS csatornán, az Inkigayo május 17-i adásában lépett fel vele a SuJu, lásd alant. Én azt mondom, továbbra is Siwon oppa rulz.

Super Junior - It's You

Super Junior - It's You (Inkigayo 05.17.) 

Törékeny koreai kislányok feka nehézbombázónak képzelik magukat. - Ez ugrott be a 2NE1 lánycsapat új, Fire című klipjének Street verziója után* (mert van ám ebből Space version is, bezony). Bár a rágógumipop ilyen töménységben nem szokott bejönni, de láss csodát, a szájhúzogatásból elvakult rajongás lett az említett Space verzió láttán, valamint újfent imába foglalom a HD-technológia atyjának nevét (nyálcsorgatás). A közreműködő wannabe stylist műve alapból ciki, a tingli-tangli számocskából aztán véletlenül sem lesz örökzöld, és mégis, a koreaiak megint megvettek kilóra. Talán ezért is imádom őket.

2NE1 - Fire (Space version)

2NE1 - Fire (Street version)

*Köszönet a tippért Red13-nak.

A Samsung nem szokta elaprózni hazai kampányait. Érdekes módon Koreában egyik mobilgyártó sem az all-in márkanévvel nyomul, ahogy nálunk - ott a telefonoknak önálló brandje van. (Például az LG telefonokat az átlagember inkább a Cyon név alatt ismeri.) Hogy mit is keres mobilreklám egy zenei blogon? Az ötvenmilliós országban minden magára valamit is adó cég a szórakoztatóipar prominenseire épít, és főleg az aktuális k-pop sztárokra. A Samsung az Anycall fedőnév és társai alatt nyomulva (AnyBand, AnyMotion, AnyClub, etc.) rendszerint több részből álló (és főleg hosszú) komplett kisfilmekkel jelentkezik (míg a konkurens Cyon inkább videóklipekben utazik, lásd a Big Bang két rövidre vágott szpotját itt és itt.)

El tudjuk azt képzelni nálunk, hogy a célcsoport trendi fiatalokat jazz-zongoristával meg lehet szólítani? 2007-ben négy szupersztárt állítottak csatasorba a Talk, Play, Love kampányhoz, a Brazíliában forgatott reklámfilmben ők sorrendben (lásd videó) az Epik High énekese, Tablo; a zongorista Jin Bora; a DBSK tagja, Xiah (Kim Junsu); valamint a k-pop nagyasszonya, a most épp amerikai karrierjét építő BoA.

AnyBand - Talk, Play, Love

Tudom, hogy már hallottam a Derrik Hoh előadásában Peng Peng Ai (碰碰愛) cím alatt futó dalt. De vajon hol? Sehogy sem bírok rájönni. (Hiába tüntetik fel a videó elején a szerzőpáros nevét, biztos vagyok benne, hogy a francia Tragédie formáció Hey Oh számát én még az életben nem hallottam. Pedig több forrás is megerősíti, hogy ezt bizony ők szerezték 2003-ban.) Tipp esetleg valaki?

A szingapúri Derrick Hoh egy helyi tévés tehetségkutató showműsorban, a mandopopban utazó Project SuperStarban (Season 1, 2005) tűnt fel. Bár csak az ötödik helyen végzett, természetesen ő is kapott lemezszerződést. Többszöri halasztás után - három éves késéssel - került boltokba első albuma 2008-ban, amit a megjelenés napján gyakorlatilag elkapkodtak.

Derrick Hoh - Peng Peng Ai

Az AKB48 (avagy helyes japán lányok minden mennyiségben) egy 48 tagú idolcsapat, annyi különbséggel a hasonló lánycsapatoktól, hogy ők Tokió Akihabara (képek) negyedében található színházukban is fellépnek nagy rendszerességgel az arra tévedő otakuk legnagyobb örömére... Ami nekem eddig lejött, a koncepció lényege az, hogy a rajongók napi szinten találkozhassanak a lányokkal és jó sok pénzt befizessenek egy-egy előadásra a látványért, vagy némely esetben a zenéért cserébe.

Ezzel végül is semmi baj sincs és talán ennek a fellépősdi elgondolásnak lehet az egyik elég jól sikerült kiteljesedése a lányok Sakura no Hanabiratachi című száma is, illetve annak kisfilmszerű klipje.

Az először 2006 elején megjelent szám volt a csapat első kislemeze, később ezt pár plusz taggal megtoldva feldolgozták a múltévben is, és ami a legjobb a dologban, az az, hogy készült hozzá egy nagyon szép kis klip is, ami most itt látható.

A japánok mindig is jók voltak az iskolás történetek megfilmesítésében, ami ezen a klipen is jól átjön. Az egészet szépen körbelengi a szomorkásan vidám, ünnepélyes hangulat, ahogy a lányok útjai elválnak. Nagyon sokat ad hozzá a klip az egyébként középszerű számhoz és jól közvetíti, hogy miről is szól valójában a dal, úgyhogy szerintem még dalszöveg nélkül is könnyen érthető.
Nagyon szép kis szám. És külön piros pont a rajzórás jelenetért, az aranyos volt :)