Nyalánkságot kínálnak a japán lányok, a Pinot. A Nr.1 japán elektropop trió, a Perfume tagjai egy édességgyártó kampányához adták arcukat és Night Flight slágerüket, valamint a csokis desszert köré egy komplett kamu-légitársaságot is felhúztak.
Perfume - Pino CF
A nyugati slágereket szerzőik szívesen eladják jó pénzért Ázsiába, bőven mutattunk már ezekből Feldolgozások rovatunkban. Míg azonban ezek többnyire jogilag rendezett ügyletek, találkozhatunk egy másfajta, nyilvánvaló koppintással is a videóklipek frontján. A popszakma már csak ilyen, a kezdő előadókat - kiadóik jóvoltából - néha nem túl eredeti videóval promótálják a kreatívok, és akkor finoman fogalmaztunk. Míg a feldolgozásokat még csak-csak megemésztik, a következő szemérmetlen lenyúlások a helyi blogszféra szemét is csípik. Az alábbiakban a hangsúly nem a zenén, hanem a klipeken lesz, nem az előadókra kell fújni, hanem a menedzsmentre. Tessék kitalálni, hol láthattuk már ezeket a videókat!
IU - Boo (Korea)
A 16 éves IU (Lee Ji-eun) tavaly tűnt fel a Mia/Missing Child című dallal, idén megjelent első, Growing Up lemezén hallható az alábbi Boo. De hol is láttuk mi már a hozzá készült videót? (Mondjuk ITT.)
Again - 603 (Korea)
Rejtélyes kampány övezte Again (어게인) debütálását, a reklámokban csupán becsomagolva, testrészekként jelent meg, és a nagyérdemű a fejét tett volna rá, hogy Again nő - becsapós is volt, mert a háttérben csupán zene ment.
Miután lehullt a lepel, egyszerre szisszent fel a tisztelt nagyérdemű, mert a fiatal előadók (is) megérdemelnének némi eredetiséget, ha már klipet gyárt nekik a kiadó. Hiszen hol is láttuk mi már ezt a videót? (Mondjuk ITT.)
Alan - Ashita e no Sanka (Japán)
A tehetséges tibeti énekesnőről már írtunk egyszer. A kérdés attól még áll, hol is láttunk mi már hasonlót? (Mondjuk ITT.)
Mulan Jameela - Wonder Woman (Indonézia)
Az indonéz Mulan Jameela-val még mindenképpen foglalkozunk majd, a legnépesebb muzulmán demokrácia legnagyobb popdívája megérdemel egy külön posztot. Meg egy feketepontot. Ha a sárga kocsit pirosra, a fehér ruhát meg kékre cseréljük, akkor már minden oké? Hát nem. Hol is láttunk hasonló autókázást? (Mondjuk ITT.)
A '95 óta aktív Mayday a tajvani rock úttörője, a helyi könnyűzene meghatározó, ikonikus formációja. Kínai nyelvterületen a Mayday az, ami a U2 vagy az Oasis Nyugaton, vagy ami a Mr. Children Japánban. Szép teljesítmény annak fényében, hogy egy középiskolai garázszenekarból nőtték ki magukat, akik kedvéért most éjszakákon át állnak sorban a népek, csak hogy koncertjegyhez jussanak. A fiatalkori álmokat és félelmeket, a magányt, az elhidegülő emberi kapcsolatokat előszeretettel középpontba állító együttes életművét képtelenség lenne egy-két szemléltető videóval lefedni. Csupán önkényesen kiragadva íme legutóbbi, 2008-as Poetry of the Day After lemezükről a Ye Fang Xi Xue Gui. A bónuszvideóban a budapesti Hősök terén (Sanghajban) is a húrokba csapnak, valamint lásd még a kihagyhatatlan Eternal Summer filmzenéjét.
Mayday - Ye Fang Xi Xue Gui
A Mayday a sanghaji témaparkban
Koreai slágerlistát böngészve elég ritka, ha noname előadóba botlik az ember előkelő helyen. Yoo Seung Chan annyira újonc és annyira noname előadó, hogy latin karakterekkel még nem érhető el róla érdemi információ, ám az errefelé szokásosnál lényegesen visszafogottabb promócióval megtámogatott kislemez, a lírai Miss You mégis a tizedik helyen tanyázik. Annyi azért tudható a 27 éves úriemberről, hogy ő jegyzi a tavalyi Mom's Dead Upset című szappanopera főcímzenéjét. Az idén április 10-én kiadott első digital single videójának főhőse pedig a színész Kim Kang-woo (Marine Boy). Aki elboldogul a hangullal, ennél azért több információt talál az énekes hivatalos oldalán. A többieknek marad a videó. :)
Yoo Seung Chan - Miss You
Meglepően kevés előadó képes évtizedeket eltölteni a kpop élvonalában, a slágerlistákat elnézve Koreában mintha valóban a húszéveseké lenne a világ. Ezért is meglepő, amikor feltűnik Insooni, a kpop ébenfekete dívája. Az ötvenkét éves Insooni (Kim In-Soon) Korea egyik legelismertebb énekesnője - harmincéves pályafutása alatt 17 albuma jelent meg, népszerűsége a mai napig töretlen. A legújabb lemezéről kimásolt Fantasia a héten a 16. a szöuli TOP50-es slágerlistán, a hozzá készült klipben pedig Madonna Human Nature klipjéből ismerős kosztümökben pompázó koreai tünemények. (Nyami! Hol egy korbács?)
Insooni - Fantasia
(Ha nem tudod lejátszani, lásd ITT)
A koreai anyától és afroamerikai kiskatonától származó énekesnőnek nem lehetett könnyű gyermekkora, a vegyes házasságokból születettekre megvetéssel tekintenek. Édesanyja egyedül nevelte, megpróbáltatásairól képet alkothatunk akkor, amikor a mai, nyitott koreai társadalomban is van olyan rajongója, aki bár nagyon szereti a hangját, de az énekesnőre nézve mindig felháborodva gondol arra, hogy az anyja képes volt lefeküdni egy amerikai katonával.
1978-ban debütált a Hee Sisters (희자매) diszkótrió tagjaként (egyik korai slágerük itt), és azóta ugyanazzal a maximalizmussal és alázattal áll színpadra - ám ma jobban izgul egy-egy fellépés előtt, mint régen. Erről így beszél:
"Ha egy kezdő énekesnő hibázik a színpadon, azt aranyosnak látja a közönség. Aki mögött már harminc év van, attól azonban - jogosan - ezt már nem tolerálják."
Énekesi karrierje mellett elvállalta a Chicago című musical főszerepét, a koreai verzióban ő alakítja Velma Kelly karakterét. Az új lemez és a színházi szerep apropóján a The Korean Times készített vele interjút a közelmúltban, ebből két rövid részlet:
"Az ifjú énekesek nem sokat tudnak a múltról, pedig fontos ismerni a gyökereinket. Példamutató a történelmünk, de túl gyorsan felejtjük el a múltunkat. Ingoványos talajra tévedtünk: mindannyian a legutolsó trendekre figyelünk, ám amikor lezárul egy korszak, akkor vele együtt mindennek tűnnie kell, az énekesektől és az együttesektől kezdve a dalszerzőkig."
A helyi média szeret mindenkire hangzatos nevet aggatni, például "king of ballads" - a balladák királya, vagy "the queen of dance" - a táncparkett királynője. Amikor arról kérdezik, mit szól ahhoz, hogy csak úgy emlegetik, mint "Korea Madonnája", ő megrázza a fejét:
"Nem! Én Korea Insooni-ja vagyok, és az is leszek mindig."
A teljes interjút lásd a The Korean Times hasábjain.
Indie a világ legnépesebb muzulmán demokráciájában, ahol ha a Londonba utazó barátnőd után lépsz, garantáltan seggbe rúg egy birodalmi lépegető. A 2004-ben alakult öttagú The Changcuters (myspace profil) valami olyasmi, amit a legkevésbé vár az ember Indonéziától. Ezen a környéken általában a jófajta japán és koreai előadókat másoló kínai utánzatokat majmoló thai és vietnámi együtteseket koppintják (lásd mi lett a Dragosta Din Tei-ből, mire Kína, Thaiföld és Vietnám érintésével megérkezett Indonéziába).
Persze nem szabad ilyen gyorsan leírni az indonéz könnyűzenét, kellő kitartással olyan tehetséges előadókat találhatunk itt, mint a szving, a bossa nova és a jazz stílusjegyeit ötvöző Mocca (wikipedia, videók: I Remember és Me & My Boyfriend), a szintén indie White Shoes & The Couples Company (videó: Senandung Maaf), vagy épp a The Changcuters, most rögtön háromszor is.
The Changcuters vs. bajusz
The Changcuters vs. birodalmi lépegető
The Changcuters - Racun Dunia
Így az év közepére, az év elejéhez képest kissé lelassult a lemez kiadások üteme, de még így is akad előadó, aki felkavarja az igaz jpop hívők lelki világát. Ő pedig nem más, mint Sakamoto Maaya.
Lehet, hogy nem tűnik úgy, de komolyan vissza kell fognom magam, hogy ne mindig a kedvenceim klipjeiről írjak itt. Persze nem mintha eddig nem a kedvenc számaimat hoztam volna, de egy-egy előadóval azért mégsem illik elönteni a blogot.
| Sakamoto Maaya - tune the rainbow (坂本真綾 - tune the rainbow) (dalszöveg) zeneszerző: Kanno Youko |
Maaya esetében sajnos az a helyzet, hogy még ha akarnánk, akkor sem tudnánk túl sokat szerepeltetni őt itt, mert más előadókhoz képest elég kevés videó található róla. Igaz, ez némiképp változott az utóbbi időben, főleg az új kislemezeinek és a nemrég megjelent koncert DVD-jének köszönhetően.
Nagyon jó látni, hogy Maaya a kislemezeivel és az ez évben megjelent Kazeyomi albumával megkezdett sort tovább folytatja, ráadásul nem is akárhogyan..
Az öt éve megjelent tune the rainbow nagyon jól illik az év eddigi legélvezetesebb, legkellemesebb koncertjébe*. Egy klasszikus dal Maayától, amit hozza a lemezeken is hallható kellemes, akusztikus hangzást. Külön kiemelném a dal átvezető részét a negyedénél (és a felénél is), amikor teret engednek a vonós hangszereknek. Az ilyen dalokon ezek az apróságok nagyon sokat dobnak.
Maaya mindent belead ezekbe a dalokba, ami kicsit engem a régi Otsuka Ai koncertekre emlékeztet, ahol még nem a "furcsábbnál furcsább" koreográfiák miatt volt jó egy koncert, hanem attól, hogy csak olyan spontán, természetes. Az ilyen szép dalokhoz pedig ez illik a legjobban.
Ugyan Maaya a koncert alatt néha kicsit, néha jobban félreénekel, viszont ez egyáltalán nem zavaró. Tény, hogy nem ő rendelkezik a legjobb hanggal a japán énekesnők közt, de ezt könnyedén ellensúlyozni tudja a dalaival. Ráadásul, amikor komolyabb hibákat vét, akkor az csak az elérzékenyülés miatt történik, ugyanis néhol bizony ez egy ilyen sírdogálós koncert.
Maaya pedig egy szeretni való énekesnő. ^^
*A DVD címe: Sakamoto Maaya Live Tour 2009 "We are Kazeyomi"
Helyszín: Tokyo International Forum (fotók az épületről)
Maaya dalszövegek: www.nostalgic-lavender.net
A Párizsból induló tecktonik elérte - természetesen - a Távol-Keletet is, mert minél furábbnak tűnik egy új trend elsőre, annál biztosabb, hogy azt rekordidő alatt fedezi fel mondjuk Korea.
Tecktonik a szöuli metrón
(Tecktonik gyorstalpaló laikusoknak: a stílus, a tánc, és a wikipedia.) A zenés legendáriumok szerint az első tecktonik koreográfiával bíró klip a francia (személyes kedvenc) Lorie - Je vais vite volt, míg a legismertebb minden bizonnyal a Yelle - A Cause Des Garcons.
Koreában a régi motoros DJ Koo (szül. Koo Jun Yup) a fenti példákkal ellentétben vállalható formában vitte sikerre a stílust, őt leszámítva azonban a tecktonik megmaradt az utcán, ahonnan egyébként is ered, valamint a helyi hírességeket felvonultató tévéműsorokban, mint poénos/meghökkentő showelem.
DJ Koo feat. Hana - Let Me
DJ Koo azon kívül, hogy a helyi klub szcéna prominense, leginkább arról ismert, hogy az Európában éppen tomboló trendeket ő hozza be az országba. A közelmúltban azonban kis híján elsöpörte a színész Joo Ji Hoon (The Naked Kitchen, Antique, The Princess Hours/Goong) karrierjét derékba törő drogbotrány, aki nem trendet, hanem drogot hozott be Japánból. A vele együtt lebukó két noname színésznőcskének haja szála sem görbült, ellenben Joo Ji Hoon-t hírneve miatt ízekre szedte mind a rendőrség, mind a média. Amikor épp nem házkutatnak nála, akkor DJ Koo az énekesnő Chae Yeon, a túl szexi klipjei miatt a cenzorok elsőszámú kedvencének (kiábrándító) visszatérésénél bábáskodik. (lásd Chae Yeon feat. DJ Koo - Shake)
+ Bónuszvideó - Hogyan hívjuk fel magunkra a figyelmet olyan közegben, ahol kilógni a tömegből nem igazán szokás?
Hasonló videókért katt IDE.
Utolsó kommentek