A Do As Infinity felbomlása előtti utolsó albumának egyik legjobb dala a Rakuen. Bennem igazából az ilyen dalok tartják a reményt, hogy a visszatérni készülő DAI nem feltétlenül csak a kiadó kedvéért kezdi újra. Igaz, mögöttük van már vagy hat egészen komoly év, az utcai fellépésektől a csúcsokig, ami valamennyire már garancia a jó dalokra, de azért ebben az iparban sohasem lehet biztos az ember.
A Rakuen szétszabdalt világa az akusztikus és a rock részekkel egy nagyon jó ötlet volt. Sokan nem mernének egy ennyire karakteres elképzelést bevállalni, de nem is biztos, hogy jól sülne el. Ez a Do As Infinitynek viszont nem okozott problémát, mert szépen össze tudták kötni Tomiko vokáljával az egész dalt. Szerencsére így pár év elteltével Tomiko is levetkőzte valamennyire a kiabálós énekstílusát, így ebben a dalban jobban lehetett építeni a hangjára. Az olyan kis dolgok pedig már csak fokozzák a dal nagyszerűségét, mint például, hogy az akusztikus részek végén a vonós hangszerek ráállnak Tomiko dallamára. Igazából én mindig legalább ennyire jó dalokat szeretnék hallgatni.
Ha esetleg valaki ismeri a klip helyszínéül szolgáló bányaszerűséget, vagy esetleg, hogy mi is pontosan az, az nyugodtan írjon. Mindenesetre érdekes helyszínt találtak a csapat két tagjának.
Ha már a tagoknál tartunk, csak Van Tomiko és Owatari Ryo fogják alkotni a szűk értelemben vett zenekart (erre végülis lehetett számítani), az új kislemezük pedig tavasszal várható.
Utolsó kommentek