Hirahara Ayaka a Jupiter című dalával robbant be a köztudatba még 2003 végén. A dal a 20. század elején élt Gustav Holst zeneszerző azonos című művének feldolgozása.
Nemcsak ebben a dalban, hanem az énekesnő többi dalában is találhatók klasszikus zenéből átemelt elemek természetesen populáris hatásokkal keverve. Ehhez a stílushoz nagyon jól illik Ayaka hangja, ami egyben nagyjából be is határolja az célközönségét. Igazából nem is tudnám őt nagyon más stílusban elképzelni.
Annak ellenére, hogy nem a legismertebb előadó, a maga stílusában Ayaka nagyon is tehetséges és népszerű. A Jupiter szám maga pedig már csak az eredeti mű miatt is igazi mestermunka, bár azért kissé elfogult vagyok. Mindenesetre érdemes figyelni, hogy mennyire visszafogottan építkezik és kimért.
Ennek a dalnak egyébként van egy angol verziója is The Voice címmel, amit jobban kedvelek, mert jobban előtérbe helyezi a klasszikus hangszereket.
Az eredeti művet egyébként itt lehet meghallgatni az Ószakai Szimfonikus Zenekar előadásában.
Ha pedig magamból indulok ki, akkor az énekesnő nem összekeverendő a már korábban itt is szerepelt és hasonlóképpen visszafogott ayaka-val.
Utolsó kommentek