A trot, illetve koreai kiejtésben a "teuroteu" a koreai könnyűzene legkorábbi műfaja (megnevezésében használatos még a ppongjjak kifejezés is). Kialakulása a Koreai-félsziget japán megszállására tehető, eredetét tekintve egyesek a japán enka stílusból származtatják, éppen ezért nacionalista részről nem kifejezetten rajonganak érte. Pártfogói viszont úgy látják, a trot az enkával egyidőben formálódott, méghozzá a korszakban világszerte meghatározó társastánc, a foxtrott helyi változataként, ahogyan neve is ennek rövidítéséből ered. 
A trot nagyjából a helyi mulatós zene szerepét tölti be a koreai könnyűzenében. Népszerűsége egészen a kilencvenes évekig mondhatni töretlen is volt, azonban az akkori legnépszerűbb, vélemény- és stílusformáló popsztár, az azóta keményrockra váltó Seo Tai-ji olyan keményen lehúzta egyik megaslágerében, hogy a műfaj rögtön a zenei margóra szorult. A fősodorba és úgy egyáltalán magához napjainkban tér újra a trot, annak köszönhetően, hogy a lassan kiöregedő nagy öregek helyére / mellé egyre több trendi fiatal énekes is csatasorba áll a műfaj népszerűsítése érdekében (a trot nem ciki a Big Bang-es Daesung-nak vagy a Super Junior fiúcsapatnak - sőt, ők még külön trotban utazó fiókbandát alakítottak Super Junior T néven).

 

A következőkben az új generáció egyik legnagyobb trot-szupersztárjának, Jang Yoon Jeong-nak munkásságából válogatunk. Csak bátran! :D

Jang Yoon Jeong - Később