A Flumpool után ma újabb japán indie bandákra hívom fel a figyelmet, rögtön háromra is, nevesítve ők a The Telephones, a Sakanaction, és a NICO Touches The Walls, azaz szabadfordításban: "Nico nekimegy a falnak". De nem koppan nagyot, és hál'azégnek nem is hallgat. 

The Telephones - Love&Disco

A négytagú The Telephones közelebb áll a mainstream amerikai előadókhoz (The Killers, Panic! At The Disco), mint a japán rockzene képviselőihez. Dalszövegeikben domináns az angol nyelv, és míg az Urban Disco számuk így akár a Franz Ferdinand repertoárjába is beférne, a Free Throw címűt pedig a nyolcvanas évek végi new wave angol zenekarai is bevállalták volna, a Love&Disco klipje azért tipikusan japán. Bár érdemi információt nem találtam róluk, nem keverni őket a szintén indie svájci Telaphones-szal és Katival. 

The Telephones - Urban Disco

----------------------------------------------------------------------------------------------------

Sakanaction - Mikazuki Sunset

A 2005-ben alakult együttes eredetileg szimpla gitár-duóként indult, de hamar öttagúra bővültek, és soraikban mára már két leányzó is játszik. Aki boldogul a japán wikipediával, a vonatkozó szócikket tanulmányozva bővebb információhoz is juthat a Sakanaction nevű formációról, angolul pedig ITT olvasható egy igen részletes interjú. 

Sakanaction - ワード 

----------------------------------------------------------------------------------------------------

Kritikusai szerint a 2004-ben indult NICO Touches The Walls farkasbőrbe bújt bárány, azaz csak mímeli a keménységet. Ügyesen adják el magukat öntudatos lázadóként, amolyan veszélyes zenekarként, miközben azért a cél a közízlés, és ezzel együtt a minél szélesebb rétegek igényeinek kiszolgálása, és elsővonalbeli előadóvá válni. Az biztos, hogy ötletesen elegyítik a különböző stíluselemeket, és bár akár igazuk is lehet a szőrös szívű kritikusoknak, a The Bungy-val megvettek kilóra.

NICO Touches The Walls - The Bungy