Suzuki Ami régen járt nálunk, igaz nem is brillírozott túlságosan ebben az évben. Inkább csak a DJ-pult mögött ténykedett, ahol egy más megvilágításban láthattuk őt. Mindenesetre az igaz, hogy a múlt évi Nakata Yasutakás afférja után kiérdemelte a pihenést...
| Suzuki Ami - KISS KISS KISS (鈴木亜美 - KISS KISS KISS) |
Szóval Ami ebben az évben csak két kislemezzel jelent meg, melyekből az első eléggé feledhetőre sikerült, de a második lemezen lévő Kiss Kiss Kiss már hozta a jól megszokott Amit, illetve a tőle elvárhatót. Ezzel a kislemezzel az énekesnő ideiglenesen szakított a Nakata Yasutakás, vocoderes hangzással, amit meg kell hogy mondjak, némi felfrissülés volt, még annak ellenére is, hogy Ami és Nakata közös albuma nekem még tetszett is.
A szám és a klip is meglehetősen egyszerűre sikerült, de Ami még így is arat, nem feltétlenül kell neki valami bonyolultat összehozni. Mondjuk ebben az is benne van, hogy habár Ami énektudása miatt nem szoktuk a földön keresni az állunkat, de nőiesebb és szexibb hangfekvéssel rendelkezik, mint egyes, esetleg jobb képességű énekesnők meg egyébként is Aminak elég ránk mosolyognia és mi már szeretjük is.
Rövid dalszöveg (a lényeg):
"Do you know how to kiss, kiss, kiss, kiss
Something like this, this, this, this
Let me show you how to kiss, kiss, kiss, kiss"
Ha engem kérdeztek, teljesen jó. Nem tudok ellenkezni.
Az ellenállás hasztalan!
Egyébként ha esetleg valakinek ismerős lenne a dal, az nem véletlen, mert az Ananda Projekt azonos című dalának feldolgozása.
| Suzuki Ami - Bitter... (鈴木亜美 - Bitter...) |
A következő dal közkívánatra érkezik, no és persze legfőképp azért, mert nekem is az egyik kedvencem. Olyannyira, hogy szerintem Ami legjobb számai között van.
A Bitter még az énekesnő Dolce albumán jelent meg, ami még nem Nakata Yasutaka munkáját dicséri, igaz ezen az albumon is voltak Nakata dalok, de a zeneszerzők listája eléggé vegyes. A Bitter éppen a Studio Apartment néven ismert csoport szerzeménye.
Visszatérve a dalra, rendkívül jól hozzák össze benne az elektronikus alapokat az akusztikus hangzással, vonósokkal (már ha azok igaziak). Szépen kordában tartják a dal elektronikus részét, amik egyébként sok dalban dominálni szoktak mostanában, és jól találták meg a harmóniát a két hangzás között. Figyelemre méltó.
Arról már nem is beszélve, hogy Suzuki Aminak nem szükséges táncikálnia (lehet hogy nem is tudna) ahhoz, hogy felfigyeljünk rá, nem úgy, mint az SNSD-nek... A hightech környezetért és a városért pedig külön piros pont a készítőknek. Igazán japános, amit szeretünk.
Utolsó kommentek