O七a力uS口und

Az August Band tagjait a The Love of Siam castingján szedtek össze, ahol valamilyen hangszeren tűrhetően játszani tudó fiatalokat kerestek. A filmben csupán egy mellékszál volt a főszereplő Witwisit Hiranyawongkul vezetésével működő August Band sorsa, de a bemutató után úgy gondolták a marketingesek, hogy a bevásárlóközpontokban lezavart promós haknikat milyen jól feldobná, ha mindig kiállítanák a tíz srácot zenélni a színpadra.

Így is történt, az August Band előadott élőben két-három számot a filmből, és kis idő múlva már rájuk voltak kíváncsiak a népek, és nem a The Love of Siam-ra.
Véletlenül alakult tehát így, hogy a fiktív zenekar valós sikerét látva hivatalosan is összehozták végül az August Band-et.
Első albumuk, a tingli-tangli thai pop-ban készült Radiodrome óriási siker volt. Nyilván közrejátszott, hogy a tagok továbbra sem főállású sztárok: napközben járnak rendesen iskolába, a maradék időben lehet zenélni, tehát teljesen hétköznapi figurák. Ezen túl persze nem elhanyagolható a főszereplőt, becenevén Pchy-t övező hype, valamint az, hogy az eredeti thai dalszövegek a független beszámolók szerint szinte már költőiek.

August Band - Sunshine

August Band - Radio

Belefut néha az ember olyan bosszantóan gyenge filmbe, amiből a nyilvánvaló profizmus ellenére a benne rejlő lehetőségeknél jóval kevesebbet hoznak ki. Ritkán még az is előfordulhat, hogy meglepően igényes filmzenét sikerül írni hozzá (pl. Sárkányvadászok).
Ebből a szempontból hasonlóan járt a 2007-es thaiföldi The Love of Siam is. A főszereplő Witwisit Hiranyawongkul-nak nem csak szép neve, de jó hangja is van, a filmzene dalainak felét ő énekli.
A filmben szereplő fiktív zenekar, a száztíz tagú August Band a The Love of Siam promókampányában aktivizálta magát a marketingesek ötleteként, és ez olyannyira bejött a közönségnek, hogy azóta kitalált zenekarból átmentek valósba, és Radiodrome címmel szintén csak meglepően kellemes (tingli-tangli) thai popalbumot hoztak össze.

Witwisit Hiranyawongkul - Pieng Ter (The Love of Siam OST)

A Wachowski-testvérék bábáskodásával készült Ninja Assassin után (trailer) a véres kezű főszereplő, Rain, aki lassan tíz éve a Távol-Kelet egyik legnagyobb szupersztárja, végre visszatért a zenéhez.
Új, Back To Basic albumának első klipjét mától sugározzák, és bizony a bennem élő fangirl süldő tinilány módjára sikítozott 3:16-nál.
A'sszem le kéne állnom a k-pop-ról, mielőtt maga alá temet a sztárkultusz.

Rain - Love Song

Április elsejei bolondozásként rendhagyó poszt következik, fordított napot tartunk. Játsszunk el a gondolattal, hogy mi lenne az OtakuSound helyén, ha nem az ázsiai, hanem a normális könnyűzenére fókuszálnánk.
Mert hát bizony az otaku is csak ember. Még talán a legelvetemültebbek is. Ennélfogva hallgat(t)unk mi rendes zenét is.
Egyetlen poszt erejéig nézzük tehát, milyen zenei ízlésvilágból meríthetnénk, ha hirtelen mondjuk kigyógyulnék kóros kpop-fanatizmusomból.

Lenne itt: franciázás.
Nagy kedvenc a 2006-os Nouvelle Star győztese, a hihetetlen hangú Christophe Willem. A legkevésbé sem vagyok frankofón, de miatta megérte követni a francia Megasztárt (előadásában lásd mondjuk a Sunny-t). Időközben tisztes karriert futott be, első albumáról ajánlott a Double Je, másodikról rögtön itt a Berlin.
Meglepően jó klipeket csinálnak a bagett és a croissant hazájában, tessék rögtön egy telitalálat:

Christophe Willem - Berlin (HD-ben lásd ITT)

Aztán ott van még a francia gitáros fiú (Renan Luce), akit a tehetségéért szeretünk, és a mutatós szőke kislány (Lorie), akit nem kifejezetten ezért.

---------------------------------------------------------------------

Lenne itt: retro-fever.

Michael Sembello - Maniac (Flashdance OST)

Az igen mozgalmasra sikeredett 2006-os évnél járunk Rain pályájának felvázolásában. Ezen év mérlege két album, egy mozifilm, és egy világkörüli turné - ebből letudtuk a japán albumot legutóbb, itt az ideje, hogy sorra vegyük a hiányzó eseményeket.

Rain - With You (a Cyborg vagyok, amúgy minden oké című film betétdala)

A háromtagú BearBabes az egyik legnépszerűbb tajvani folk rock/indie garázszenekar. Akárcsak a Sodagreen, ők is zenei fesztiválok segítségével törtek ki az ismeretlenségből, és küzdötték egyre feljebb magukat. Ma már a mainstream slágerlistákra is felkapaszkodnak, köszönhetően talán az énekesnő, Cookie (餅乾) légies, éteri hangjának.

BearBabes - Every Year

Gondolom senki számára nem meglepetés, hogy a japán popzene is merít a nyugati trendekből, hangzásból. Persze a legtöbb előadónál találni bőven helyi sajátosságokat is. Érdekes módon Kuraki Mai inkább egy másik irányba indult el.

Vagy inkább indították, mert Mai úgy került be a bizniszbe, hogy egyszerűen felfigyeltek rá, miután demó anyagokat küldött a mostani kiadójának, akik pedig megkérdezték, hogy akar-e az Egyesült Államokban debütálni. Mi mást is mondhatott volna, mint igent... Az más kérdés, hogy az amerikai lemeze megbukott, valószínűleg a kiadó is csak egy amolyan kísérletnek szánta, de mindenesetre Mai ezek után is eléggé szorosan maradt ezen az amerikai vonalon. Ez gondolom nem véletlen, amerikai címkével sok mindent el lehet adni Japánban.

Meg aztán az első japán kislemeze hatalmas sikert aratott, ahonnan már nem volt megállás. Most, tíz évvel később már Kuraki Mai egész komoly karriert tudhat maga mögött. Időközben a japán GIZA stúdió egyik legsikeresebb előadójává vált, és habár már nincs olyan lendület az eladásai mögött, mint korábban, de átlagos, stabil eladásokat produkálnak a lemezei.

Mai a tíz éves évfordulója alkalmából múlt évben egészen komoly kiadványokkal jelentkezett (utolsó videó), én is ennek alkalmából választottam ide három számot az egyébként elég terjedelmes munkásságából.

Az első szám még 2000-ből, az énekesnő karrierjének elejéről származik. Ebben az időszakban sokat dolgozott együtt amerikaiakkal, akik közül itt most Michael Africk érdekes, mert később is feltűnik Mai számaiban, itt pedig még a klipben és a dalszövegben is találkozhatunk vele. Sőt ennek a számnak az elkészítésében is nagyobb szerepet vállalt, mint egyébként. Habár a dalszöveg néhol furcsa, de attól még egész jó kis számot hoztak össze így ketten, hatalmas sláger volt akkoriban. Érdekes, hogy az utóbbi évek felhozatalában már nem találkozunk ilyen dalokkal.

A 18 éves Kuraki Mai után már 26 évesen láthatjuk őt viszont a pár évvel ezelőtti Yume ga Saku Haruban. Ami egy tipikusan olyan dal, amit lazasága miatt mindig jó hallgatni. Reggeli napsütés, mosolygós Mai, város és egy jó kis tavaszi dal. Külön kiemelném, hogy a klip is hozza a dal hangulatát, nem bonyolították túl és ez így van jól. Kár, hogy Mai most márciusban nem jelentkezett hasonló dallal.

Az előző dalt egyébként Tokunaga Akihito jegyzi, akinek nevéhez olyan durván jó számok kötődnek, mint a 2001-es Perfect Crime. Ez a dal nem marathatott ki az énekesnő legutóbbi koncertjéből sem, ahol a legsikeresebb dalai voltak előtérben. Márpedig a Perfect Crime dal és album figyelemreméltó sikereket hozott, mint ahogy szinte mindegyik akkoriban kiadott Kuraki Mai lemez.

A menedzsment mintha nem lenne képes ütős számokat beszerezni az After School lányainak. Azt gondolom nem kell külön magyarázni, hogy nyolc dögös vadmacskával bármit el lehet adni (vagy az csak kilenccel működik?), ennél fogva érthetetlen, miért nem hajlandóak egy top dalszerzőt megfizetni.
Eddigi slágereik elég középszerűek voltak, és elsőre nem tűnik jobbnak az új Bang sem. Ez már csak azért is sajnálatos, mert a körítés (lásd videó) elsőosztályú, egy fülbemászó  számmal akár az új Genie is lehetett volna ebből.
A koncepcióban rejlő potenciált a Freakmix csapatának sikerült felvillantania, ha már a kiadónak nem ment.

After School - Kiss Bang (Freaky remix)

És ez az eredeti:
After School - Bang