Lássuk be, hogy az ázsiai könnyűzene csak elég kis pontként jelentkezik a nyugati világban élők szemében. Egy elszigetelt világról van szó, amit a nyelvi nehézségek és a nagy zenei kiadók monopóliuma még inkább erősít. Többek közt ezért is létezik a mi kis blogunk, hogy ezen változtassunk.
Nagyon kevés az olyan előadó, akinek van esélye és ambíciója egészpályás letámadásba kezdeni a külföldi, nyugati piacokon is. Ezen kevesek közé tartozik BoA, akinek már van tapasztalata az ilyesmiben.
Tudniillik BoA a karrierje folyamán nagyon jól eladható produktumnak bizonyult. Egy vonzó koreai lány, akit viszonylag rugalmasan az éppen aktuális, vagy előreláthatólag jövedelmező trendekhez lehet idomítani.
Kezdetekben természetesen Koreában aratott sikert, később pedig nagyon jól el tudták adni Japánban is. Lehet, hogy még ők sem gondolták volna, hogy ennyire ráéreznek a japánok a kis koreai lánykára. BoA olyat vitt véghez Japánban, amit előtte nem sokan, amihez természetesen azért ő is hozzájárult, viszont nem szabad lebecsülni a mögötte munkálkodó menedzsment és zenészek profizmusát sem.
Talán ezért is gondolhatták, hogy a Japánban is nagy népszerűségre szert tett énekesnő dobbanthatna az amerikai piacon is, és hogy csináljunk neki egy albumot. Hát csináltak.
Múltév második felében BoA már hivatalosan is, egy amerikai piacra optimalizált kislemezzel megkezdte hódító útját. Ez évben pedig már egy albumot is összehoztak neki. Erről az albumról látható itt az Energetic című szám, aminek igazából már nem sok köze van Ázsiához, ahogy az albumnak sem, de BoA miatt azért mégis érdekes.
BoA ezen az új albumán soha nem látott változásokon ment keresztül, még úgy is, hogy azért már hallhattunk tőle hasonló számokat, de ebben az esetben az egész album annyira egy irányba mutat, hogy nem lehet összehasonlítani az előző lemezeivel.
Pontosan ez a legnagyobb hibája is ennek a lemeznek, hogy fájdalmasan egyhangú, emellett pedig teljesen leegyszerűsített, rövid számokat pakoltak rá. No de, azért nem katasztrofálisan rossz album ez, csak láttunk már sokkal kreatívabbakat is például a méltán népszerű Utada Hikarutól, aki szintén megkísérelt már párszor betörni az amerikai piacra..
Akik szeretik az ilyesfajta dance hangzást, mint ami az Energeticben hallható, azoknál működhet ez a lemez.
Mindezek ellenére, nem túl meglepő módon az album nem zavart túl sok vizet amerikában, de arra mindenképpen jó volt, hogy BoA-t behozza a köztudatba. Érdekes módon még Lengyelországban is adtak a rádiók némely számot róla. Az mondjuk plusz poén, hogy vajon Európába miért csak amerika felől vezet út..
Ettől függetlenül BoA személyét nem tartom túl sikeresnek a nyugati piacon. Egyszerűen túl sablon előadónak tűnik, akinek nincs egyénisége, csak egy kis felvett amerikai akcentusa, amivel vagánykodni próbál az interjúk alatt, de igazából nem hiteles. Ahogy az albuma mögött, úgy mögötte sincs tartalom.
Nem érzem magabiztosnak ebben a hódító szerepben őt. Azt mondjuk meg kell hagyni, hogy ő még így is tovább jutott, mint az ázsiaiak többsége. Ilyenkor azért jól jön, hogy BoA egy eléggé könnyen alakítható előadó, de ez még szerintem nem elég.
Persze majd meglátjuk, hogy hogy alakul BoA jövője. Mindenesetre kíváncsi lennék, hogy a koreai rajongói mit szólnak hozzá, hogy a kedvencük egyre távolabb kerül tőlük..
Energetic dalszöveg:
Utolsó kommentek