O七a力uS口und

A jazz/pop quartet tagjai mind profi jazz-zenészek, akik a téli holtidőt kitöltendő álltak össze a Winterplay formáció keretein belül. Az eseti zenekarnak szánt Winterplay azonban rövid idő alatt olyan népszerűvé vált, hogy még a trendi rágógumi-pop előadók uralta szöuli slágerlistákra is felkerültek.
Mindezt úgy, hogy nem is szerepeltek a zenecsatornákon. Néhány filmhez és reklámhoz adtak pár számot, és ennyi elég volt az áttöréshez.
A 2008 elején megjelent Hot Summerplay albumuk a pop, a jazz, a blues és a bossa nova sajátos elegye, az erről kimásolt Gypsy Girl az Ogamdo című film főcímdala is egyben.
Bővebben róluk még ITT, valamint bónuszként egy Billie Jean-feldolgozás alant.

Winterplay - Gypsy Girl

Winterplay - Billie Jean

Thaiföld egyik legnépszerűbb rockbandája a Da Endorphine. Fősodorbéli előadóktól errefelé ritkán érdemes kőkemény zúzást várni, mert zenei fronton Délkelet-Ázsiában a romantikus balladák dominálnak. Így van ez a környéken mindenhol, ahogy Tajvanon és Kínában is, a mainstream rock pedig mindenhol igazodik a tömegízléshez.

A 2004-ben három középiskolás srác garázszenekaraként induló Endorphine többszöri próbálkozás után sem talált énekest, míg Da (Thanida Thamwimon) meg nem jelent egy meghallgatáson. Rockbanda lévén a fiúk fejében meg sem fordult, hogy női énekesük legyen, de a lány hangja (érthető módon) meggyőzte őket.

Két év után aztán még a nevét is a zenekaré elé biggyesztették, sikerüket ugyanis kétségtelenül Da hangjának és külsejének köszönhetik. Az azóta magát szupersztárrá kinövő Da Endorphine hét albumot adott ki eddig, a legutolsó, 2008-as Sound About-ról íme kettő. 

Da Endorphine - Rak Krung Mai

Da Endorphine - Chee Wit Nee Sun Ja Tai

Új rész, új klip a klasszikus klipek sorozatunkban. Ezúttal már hangsúlyosabb felépítéssel, mint legutóbb Ito Yuna Urban Mermaid klipjének esetében. A klip felében a HaMC ex-énekesnőjét, Makit kísérhetjük figyelemmel kissé lerobbant városi környezetben. Nagyon hangulatos, bár nem túl japános városkép, ami egyértelműen hátrány..

A HIGH and MIGHTY COLOR az a rock együttes, akiknek zenéjét az átlagos popzene rajongók is viszonylag könnyedén be tudják fogadni, még a néhol keményebb rock vonal ellenére is. Ez persze annak is köszönhető, hogy némely számukban lazábbra veszik a stílust. Kicsit talán olyanok, mint Tsuchiya Anna énekesnő a maga kis rock stílusával ebben a popvilágban.

A Tadoritsuku Basho is egy könnyedebb rockdal lett, meglepően jó kezdő dallammal. Érdemes figyelni a gitárfelvezetés után a zenét és a csapat énekesnője által énekelt dallamot, hogy mennyire harmonikusan illeszkednek egymáshoz. Az valami fantasztikusan eltalált és szerencsére még később is találkozhatunk ezzel a megoldással. Maki hangja egyszerűen fantasztikus ebben a dalban. Egyértelmű, hogy az énekesnő tesz hozzá a legtöbbet ehhez a számhoz, bár egyébként is központi helyet foglalt el a csapatban, amíg vissza nem vonult..
Persze ezeken kívül is találhatóak még finomságok a számban, elég csak az átvezető (3:25) után Maki agresszív visszatérését megnézni, ami szintén nagyon hatásos. Az ilyen apróságok nagyon fel tudnak dobni egy-egy számot.
A hasonló, dallamosabb szerzemények mindig jól működnek nálam ettől az együttestől.

Akik utalásokat találtak a fenti szövegben arra vonatkozóan, hogy a klipben látható énekesnő már nem tagja az együttesnek, azok jól látták. A fiatal énekesnő családalapítás miatt távozott a csapatból, aminek hatására a HaMC jó pár hónapos pihenőre kényszerült.. Jelentem, már megtalálták Maki utódját, aki (a csapat többi tagjával együtt) nemsokára majd látható is lesz itt az OtakuSoundon.
Kitartás! :D

A Japánban karriert építő Alan-hoz hasonlóan Luo Qin (洛琴) is a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg Művészeti Akadémiáján végzett. Komolyzenei tanulmányai után viszont ő meg is maradt ezen a vonalon, operaénekesnőként vendégszerepelt az Egyesült Államokban, ahol játszott a Pillangó kisasszonyban és a Toscában is. Idén saját albumot adott ki, erről következzen a népiesch címadó dal, a Tavasz nélkül nem nyílnak a virágok.

Luo Qin (洛琴) - Tavasz nélkül nem nyílnak a virágok (春不来花不开)

Amikor Gianni mester legutóbb írt alanről, akkor még kicsit másként tekintettem rá. Az idők folyamán viszont "felnőtt" nálam, ami nagyban köszönhető a legutóbbi két kislemezének és a nemrég megjelent kínai Xin De Dong Fang albumának is. A továbbiakban az albumon is (kínaiul) megjelent Kuon no Kawa dalról lesz szó, ami mellesleg alan legutóbbi kislemeze is egyben.

Gianni már említette a nagyszabású Red Cliff című kínai filmet az alanről szóló bejegyzésében. Abban hallható is a film első részének az énekesnő által énekelt főcímdala (Xin Zhan: Red Cliff). Most a fenn látható dal a film második részéhez kapcsolódik.
A film papíron inkább történelmi kategória, gyakorlatban viszont csak egy komolynak látszani akaró, gyerekes történet kardozós hősökkel, kisebb drámákkal, ami két órában még érdekes is lehetne, de négyben már csak unalmas. Viszont azt nem lehet elvitatni a filmtől, hogy meglehetősen monumentálisra sikerült.

Ezt tükrözi vissza a főcímdal is. Igazán jó választás volt alan a dalhoz, nem csak azért mert egy tibeti származású énekesnőről van szó, hanem azért is, mert a hangja tökéletesen alkalmas egy ilyen monumentális dal elénekléséhez. Míg az első filmhez inkább bátorító hangvételű szám készül, addig a Kuon no Kawa kissé érzelmesebb szöveggel rendelkezik, ami szintén jól illeszkedik a film világába.

Érdekes, hogy japán változatot egy árnyalattal robbanékonyabbra hangolták, mint a kínait, ami a bejegyzés végén hallható. Ez jót tett a dalnak, élvezetesebb lett tőle. A japán verzió klipje is komolyabb, jobban összhangban áll a film képi világával. És természetesen nem hagyhatjuk ki, hogy az énekesnő szép, főleg ebben a tradicionális környezetben.
Szóval, soha rosszabb dalt alantől, bár legközelebb kerülhetnék az ennyire klasszikus hangzást, népiesebb árnyalatok mindig jól működnek az ázsiaiaknál, főleg ha alan énekli a dalt. Az ő hangjához jól illenek az ilyesmik..
Érdekes, hogy kínai változat kicsit jobb ilyen szempontból. 

Ez már nem a bejegyzéshez tartozik, de ha már alanről van szó, megemlítem.
Alan a japán MTV-s díjátadó alatt különböző japán és nyugati hírességekkel készített interjút. Furcsa volt látni, hogy mennyire csodálattal tekint Ázsia egyik legnépszerűbb énekesnőjére BoA-ra, aki eredetileg koreai egyébként.
Olyan volt alan, mintha ő csak egy rajongó lenne, aki csak véletlenül találkozott a példaképével, pedig azért már ő is tett le egy s mást az asztalra. Igaz, hogy BoA rajongótábora és alan rajongótábora méretben nem összehasonlíthatóak, de zeneileg, minőségben koránt sincs ekkora különbség a két előadó között, sőt..

YEZy mester véleménye a filmekről az azsiafilm.hu-n:
Red Cliff, Red Cliff 2

Az egyszeri szórólap-osztogató lányból mára Dél-Korea legjobban fizetett énekesnője lett. A mesébe, de legalábbis egy koreai rom-komba kívánkozó karriert befutó Lee Hyorin egy bevásárlóközpontban akadt meg egy zenei producer szeme 1998-ban, és a kisasszony hamarosan máris egy lánycsapatban találta magát.

Méghozzá nem is akármelyikben, a Fin K.L. korának egyik meghatározó girlbandjévé vált. Öt évvel később indult Lee Hyori szólókarrierje, és ma már kétségtelenül ő a k-pop nagyasszonya. Önkényesen, csupán egyetlen videóval szemléltetve munkásságát következzen a Mr. Big Aliks-féle remixe. Aztán még egy bikini- és két mobilreklámmal újabb alkalom nyílik a nyálcsorgatásra, esetleg lessünk be a fürdőszobájába, majd levezetésként nézzük meg a U Go Girl klipjét. Ha egy nap mégis belevágok a koreaicsajok.blog.hu-ba, akkor vele fogok kezdeni, az hétszentség.

Lee Hyori - Mr. Big (Aliks remix)

Legyünk realisták, az AAA elég ismeretlen csapat, annak ellenére, hogy már 2005 végén megalakultak az Avex védőszárnyai alatt. Nekem azonban kifejezetten tetszik, amit eddig megismertem tőlük - átmenetet képeznek a JE és a H!P csapatai között (az első menedzsment csak férfiakat, míg a második csak nőket „futtat”). Elég sokféle zenei stílusban kipróbálták már magukat, és mint általában az idolcsapatok tagjai a színészkedést sem hagyják ki a repertoárjukból. Számomra az is szokatlan az AAA kapcsán, hogy vegyes, vagyis 5 fiú és 2 lány a tagja és hirtelen nem jut eszembe egyetlen ilyen típusú vegyes csapat sem (ha csak nem nézzük az S Club 7-t, ami pedig ugye nem ázsiai).

A legújabb, 21. kislemezük összesen 11 dalt tartalmaz. A 3 fődalt, azok remixeit, illetve instrumentális változatait. És még ez kislemez! Van úgy, hogy egy albumra nem kerül fel 11 szám.
A Break Down-ban mind a heten szóhoz jutnak, a dal nagyon jól keveri a dance, az electronica és az eurobeat hangzást. Szerintem erre is jókat lehet bulizni ~ és tudom, hogy a klip hasonlít erre, és erre, de akkor is tetszik.

AAA - Break Down

A már csak nevében és a felszínen külsőségeiben kommunista Kínában még élnek és virulnak a propagandaízű dalok, amik lightosan nacionalista húrokat pengetnek, gondosan megkomponált propagandaanyagok és profi országimázs videók egyszerre.

Ennek a vonalnak a gyönyörű Chen Sisi a legismertebb képviselője, a hazafias népfront dalok frontján Song Zuying-gel karöltve a hivatalos népi Kína képviselője ő, akinek sem stílusában, sem előadásmódjában a legszőrösszívűbb pártfunkcionárius sem találhat kivetnivalót. A vagy csak parádés uniformisban, vagy csak nagyestélyiben feltűnő (más nincs is talán a ruhatárában...^^ ) bájos énekesnő klipjeivel rendre szerepel a kínai MTV adásán, honlapját és blogját százezrek olvassák, vitte az olimpiai fáklyát, énekelt a pekingi Paralimpián.

Gyerekkorától kezdve énekel, és miután megnyert egy dalversenyt, 1993-ban ő volt az első népiesch vonalon mozgó előadó, akivel a popsztárokhoz hasonló szerződést kötött az egyik legnagyobb kiadó. Tehetségét és szépségét bizonyítandó íme a 亲亲的中国人 (Qin Qin De Zhong Guo Ren) (My Passionate Chinese People), méghozzá HD-ben.

Chen Sisi - My Passionate Chinese People

A gyöngyöző homlokát boldogan törlő hajóvontató munkás után jöjjön még folyékony lángoló acél, még több vörös csillag, még több sarló és kalapács, még több uniformis  az A Red Sun című dalhoz készült klipben:

Chen Sisi - A Red Sun