O七a力uS口und

Szeretjük a W & Whale-t, a W nevű (korábban: Where the Story Ends) dance-pop-electronica csapat, és az R&B énekesnő Whale közös projectjét. Augusztus 31-én jelent meg új kislemezük Born To Rock címmel, íme.

W & Whale - Born To Rock

A koreai slágerlistát vezető előadók csaknem kivétel nélkül mesterségesen kreált sztárok. A helyi zeneipart uraló mogulok gondos válogatás után több éves kiképzésnek vetik alá a megfelelőnek vélt ifjoncokat, majd a színpadra érett trainee-k attól függően debütálhatnak hip-hop duó, vagy trendi fiúcsapat tagjaként, netán szexi szólóénekesnőként, hogy a piacon éppen mire van igény. Ide kívülről betörni szinte kizárt, az alulról jövő garázszenekaroknak gyakorlatilag nincs esélyük.

Azonban az internetet okosan használva az igazán tehetségesek legyőzhetik a lehetetlent. Ilyen magányos harcos a wannabe-dj Aliks, akit megkérdőjelezhetetlen tehetsége és masszív rajongótábora ellenére a napokban kapcsoltattak le a YouTube-ról a koreai kiadók. A Royal Pirates tagjai talán több szerencsével járnak.

Az Amerikában élő két koreai srác, az énekes-gitáros Kim Moon-chul és a dobos Kim Soo-yoon azzal robbantak be a köztudatba, hogy az aktuális k-pop slágerek rock-átiratát szinte az eredeti megjelenésével egy időben feltették saját videómegosztós csatornájukra. A nagyok hátszelén evezve/gitározva szerencsecsillaguk gyorsan emelkedett: többször írt róluk a k-pop világának egyik mérvadó netes orgánuma, az allkpop.com (egyik vendégszerzőjük-riporterük épp a már említett Aliks), másfél millióan látták őket a YouTube-on, a Royal Piratest hívták a Star King műsorába, sőt, a napi 24 órában sugárzó koreai YTN hírcsatorna Los Angeles-i tudósítja is fontosnak érezte, hogy beszámoljon róluk.

Az alábbi videók nyilván azoknak lesznek érdekesek, akik ismerik az eredeti dalokat is, a többieknek természetesen segítünk.

A kilenc pár formás láb tulajdonosának, az SNSD - Girls Generation Tell Me Your Wish/Genie számának eredetijét lásd itt, míg a Royal Pirates tolmácsolásában itt következik.

Royal Pirates - Tell Me Your Wish (Rock Version)

Az ezredforduló egyik népszerű koreai énekesnője, J (Chung Jae Young) hamarosan (holnap) visszatér a zenei életbe. Bár az elmúlt években is adott ki lemezeket, nem tudta megismételni korábbi sikereit, ezért műsorvezetőként is kipróbálta magát az angol nyelvű TBS eFM rádiónál. Az ezzel (és nyilván Namhanmannal készített interjúja okán) újra reflektorfénybe kerülő J szeptember 3-án adja ki új mini-lemezét Dream Catcher címmel.
Az albumon helyet kapott egy romantikus duett a Clazziquai énekesével, Alexszel, akinek a neve már önmagában garancia a sikerre.
A komplett album október körül várható.

(Amint kijön az első videóklip, ami a Dream című dance-számhoz készült, jövünk bővebben és mutatjuk azonnal. Stay tuned.)

Lassan, de biztosan nemsokára eljő az iskolakezdés ideje, így mi mást is vehetnénk elő, mint az AKB48-as lányokat, akikkel leginkább iskolai környezetben találkozhatunk (többek sajnálatára inkább csak Japánban).
Régebben szerettem iskolába járni, de amióta láttam, hogy a japán iskolákban hogy mennek a dolgok, azóta már nincs is annyira kedvem. Nem tudom, de nálunk még sohasem volt olyan, hogy helyes ázsiai lányok rohangásztak fel-alá a folyosókon és még hepibörzdéj tortát is osztogatnak az arra tévedőknek.. A tornateremről már nem is beszélve, ahol mi mindig csak körbe-körbe futkároztunk..

A japánok valahogy szórakoztatóbban el tudják ütni az iskolai órákat / szüneteket, irigylem őket. Gondolkodtam is rajta, hogy Japánban kéne tanulnom, vagy alternatív lehetőségként japán iskoláslányokat kellene Magyarországra importálni, végül is ez is megoldható lenne..
Annál is inkább, mert mostanában a lányok nagy érdeklődést mutatnak az európai "kultúra" irányába. Nemrég Franciaországban barátkoztak az oda utazó rajongókkal, és Magyarországra csak azért nem jöttek el, mert még nem tudják, hogy hol van.

No de, a lényegre térve, egy szokásos klippel van dolgunk a lányoktól. Ugyanúgy, ahogy a Sakura no Hanabiratachiban, ebben a klipben is Maeda Atsukóval találkozhatunk, akire érdemes figyelni, mert szinte mindig valami főszerepben láthatjuk viszont a klipekben - a többi tag kárára természetesen..
Megmaradt az iskolai környezet is, és most már a tornatermes jeleneteknél végre láthatjuk az AKB48 igazi védjegyét, a táncolós tömegjeleneteket is, ami egy 48 taggal rendelkező lánycsapatnak szinte már kötelező.
A Sakura no Hanabiratachi történet szempontjából sokkal erősebb volt, de a Namida Surprise-al legalább kaptunk egy kis vidám dalt így nyár végére.

Elsöprő siker a Big Bang-es G-Dragon első szólólemeze, és az arról kimásolt Heartbreaker. Bár megfogadtam, hogy EZT- ITT-NEM, most mégis kénytelen vagyok visszavonulót fújni, és feladni a klip dacos ignorálását. Kitartottam hősiesen 12 napig. Mert hát ugye amiről nem veszünk tudomást, az attól még létezik (mondhatok még ilyen közhelyeket...) - a Heartbreakert iszonyú hype övezi (félő, hogy ez még csak a kezdet), a szőke Sárkány képe elöntötte a netet, a vezető k-pop site-októl kezdve a rajongói fórumokig.

Értelemszerűen ez az album vezeti a lemezeladási listákat, a HD-közeli koreai videómegosztón, a GomTV-n 4,2 millió alkalommal játszották le eddig a klipet, ami azért egy 48 milliós országban nem akármi. Magyarul: ez folyik a csapból is, megkerülhetetlen na, tetszik, nem tetszik.

Bár GD erősen úgy fest, mintha Lady GaGa és Brüno eltitkolt szerelemgyereke lenne, és anyja extravagáns ruhatárának sötétben összelopkodott darabjaiból öltözködne, a fiú azért több ennél. A Kwon Dzsijong (dzsí= az angol G kiejtve; a koreai jong= sárkány; alias G-Dragon) néven 1988-ban született énekes 12 éves korában került az egyik vezető koreai kiadóhoz, a YG Entertainment-hez, és hat(!) év kiképzés után (ének és tánc) debütált a Big Bang fiúcsapat vezetőjeként. Dalszövegek mellett zenét is szerez, ő írta a Lies, Last Farewell, Haru Haru, és a My Heaven dalokat; miközben a divatvilágban is elismert stylistnak számít egyedi (mondjuk úgy, sajátos) stílusával.

G-Dragon - Heartbreaker

Bár tagadják, és néhány elvakult rajongó még váltig állítja, hogy nem-nem-nem, tessék meghallgatni, ez bizony de-de-de. Lenyúlás. Flo Rida Right Round című számának alapjai kísértetiesen hasonlítanak a Heartbreakerére, okkal feltételezhető, hogy ez nem a véletlen műve.

A Warner Bros Korea saját igazának tudatában már jogi útra terelte volna az egészet, a YG Entertainment meghúzta magát, amikor váratlan fordulat történt. Naiv (tinédzserkorú) rajongók telefonáltak be a WB Korea-hoz, számon kérni rajtuk(!) az ügyet. Még az is előfordulhat, hogy az esetleg a kiadó elleni netes lejáratókampányra is képes harcias fanokat lecsillapítandó hagyják az egészet a csudába. Kinek hiányzik több tízezer potenciális vásárló elvesztése pár ütem miatt?!

Végezetül pár visszafogott fotó az énekesről:

Jó három éves kihagyás után a Do As Infinity újra a reflektorfényben! Nagyon úgy tűnik, hogy ez az év a visszatérő előadók éve lesz, ugyanis meglepően sokan próbálkoztak ebben az éveben visszatérni a zenei életbe. Viszont akárhogy is nézzük a legjobban várt csapat a Do As Infinity volt, akik az ígértekhez tartva magukat júniusban meg is jelentették az első kislemezüket ∞1 címmel ebben az új érában.

A felállás mondhatni a régi, Van Tomiko és Owatari Ryo alkotják ezt az újraindult együttest. Egyetlen érdekesség, hogy a csapat eredeti alapítója Nagao Dai már hivatalosan nincs a csapat mögött úgy, mint régen, legalábbis az új kislemezükön nem vállalt semmilyen szerepet sem, viszont későbbi szereplése nem kizárt, de kérdéses. Különböző előadók mögött zeneszerzőként találkozhatunk vele egyébként (Hamasaki Ayumi – Next Level)...

Nem hagyhatjuk ki a mostani tagok előéletét sem, mert a DAI szünetében ők sem távolodtak el azért a zenéléstől. Van Tomiko és Owatari Ryo külön utakon szólóénekesként, illetve csapatban folytatták a zenélést. Egyikük karrierje sem alakult valami fényesen, Tomiko néhány korrekt kis dalocska után inkább már csak feldolgozásokat énekelt (bővebben róla majd később), Ryo pedig egy Missile Innovation néven futó rockegyüttest alakított.

Múltévben viszont bejelentették az együttes újjáalakulását, amihez azért gyaníthatóan a régi kiadójuknak is köze lehetett, hiszen melyik kiadó nem örülne egy régi nagy név visszatérésének. Persze a csapattagoknak is nyilvánvalóan megvolt a maguk motivációja, a hosszú évek alatt különben is elég jól összeszokhattak már, nem lehetett nehéz nekik újra összeállni.

Szóval a DAI újra beindította a rakétákat. Az új kislemezüket pedig viszonylag jól fogatták a rajongók. Hozzáteszem, hogy az együttes nem kockáztatott sokat, megszokott hangzásvilággal tértek vissza, ami végül is logikus lépés, viszont én valahogy egy átütőbb dalt vártam volna az Umareyuku Monotachi e személyében egy ilyen csapattól.
Tomiko hangja valahogy a szóló karrierje alatt jobban tetszett, mint most itt ebben a dalban. Nem mintha nagy bajok lennének vele, hozza a megszokott szintet, ahogy a dal is, csak kicsit nagyobb meglepetésre számítottam.. Igaz, valamennyire megnyugtat a tudat, hogy a kislemez többi dala is elfogadhatóra sikerült.

De itt azért még nem állunk meg, hiszen a DAI új albuma is már úton van Kameda Seiji vezetésével a háttérben, akivel leginkább a néha nagyszerű, néha furcsa Shiina Ringo énekesnő környezetében találkozhatott eddig az ember. Az érdekes párosítással érkező album címe ETERNAL FLAME, ami jövőhónap végén jelenik meg, és aminek címe folyatja az együttes hagyományait is..

Promókép a duó ETERNAL FLAME albumához

A Brave Brothers (Kang Dong Chul) név alatt dolgozó koreai producer egykor a Big Bang-et is futtató top kiadónak, a YG Entertainmentnek volt a zenei vezetője. Olyan sikerek fűződnek a nevéhez, mint a Brown Eyed Girls How Come, Son Dambi Crazy, vagy a Big Bang Last Farewell slágere. Most azonban némi pengeváltás és sértődés után szétváltak útjaik, megkérdőjelezhetetlen érdemei ellenére sem kaphatott meg mindent, amit szerett volna, mert lejáró szerződése után továbbállt a cégtől. Saját kiadót alapított, és Attitude címmel saját szólólemezt adott ki. A dolog pikantériája, hogy épp korábbi neveltje, a Big Bang-es G. Dragon első szólólemezével egy napon.

Brave Brothers feat. Son Dambi & Minwoo - Invisible

Lu Wei a kínai klasszikus klipek császárnője. Hivatalosan is - a gyönyörűen fényképezett, rendszerint hatalmas költségvetésű ún. neo-klasszikus dalok és videók éves versenyén 2005-ben az alábbi Spring Comes and Goes című darabbal győzedelmeskedett. A Góbi-sivatagban forgatott klip tagadhatatlanul merített a Hős című szuperprodukció képi világából, és Maggie Cheung piros ruhájából. A teljes átélés kedvéért magyar felirattal.

Lu Wei - Spring Comes and Goes (春去春来)

Ugyanez HD-ben, felirat nélkül (ugyanilyen recsegős hanggal) ITT, vagy az énekesnő egyik fellépésén (rendes hangminőségben) ITT.

Lu Wei Song Zuying-hez vagy Chen Sisi-hez hasonlóan kiemelt státuszú énekesnő Kínában, állami ünnepségek elmaradhatatlan résztvevője. 
További videók tőle ITT, képekért pedig érdemes felkeresni blogját, előtte azonban még itt az Eternal Beauty.

Lu Wei - Eternal Beauty (风华绝代)