O七a力uS口und

Most egy új csapat következik, annyira új, hogy én is csak véletlenül futottam bele a Sayonara My Days dalukba. Igaz, ehhez még hozzátartozik, hogy egyébként sem szoktam annyira figyelni az új, ismeretlen formációkra, szóval mondhatjuk úgy, ez még a véletlenebbnél is véletlenebb találkozás volt.

Ahogy a klipből is látható, a duó arca May, egy thaiföldi származású, igazán helyes énekesnő. Bár talán ezt már annyira nem is érdemes kiemelni, hiszen a japán piacon csak a tökéletesen szép énekesnőknek lehet esélye, ezért ugyanezt másokról is elmondhatnánk... A duó alapját pedig egy Hayagawa Daichi néven futó producer képezi, aki természetesen a dalokat szerzi a formációnak.

A csapat zenéje eléggé kis egyszerűcske, habár egészen kellemes, de semmi átütő. Ez alól a Sayonara My Days sem kivétel, ahogy az azonos nevű kislemezükön található többi dal sem. Mint látható nemigazán egy világmegváltó koncepcióról van itt szó, hanem inkább egy kis csapatról, kis célokkal. Legalábbis nekem így tűnik.

Egyébként a Sweet Vacation már vagy két éve alakult, szóval ha innen nézzük, akkor nem mondhatóak új csapatnak, de lényegében csak az utóbbi időkben kezdtek aktívabbá válni egy nagyobb kiadó szárnyai alatt, és mivel ebben az évben kerültek jobban reflektorfénybe, ezért kezelem őket újoncokként.

Hogy mennyire is ismeretlenek, azt jó mutatja, hogy eddig az összes klipjüket hivatalosan töltötték fel a youtube videómegosztóra, ami átlagos előadók esetében csak kivételes esetekben fordul elő... Ez egyébként igazán dicséretes, a többiek tanulhatnának tőlük.

Mindenesetre érdemes azért figyelni erre a kellemes duóra, mert egy üde kis színfoltja a japán popvilágnak, ráadásul jövő hónapban érkezik az első albumuk is.

Nem ide tartozik, de nem hagyhatom ki, hogy a csapat kiadójához olyan nagy nevek is tartoznak, mint például Sakamoto Maaya.

A '95 óta létező V6, amit ők szigorúan vésiksz-nek ejtenek, új kislemezzel jött ki. Azért hogy jobban belőjem őket elmondom, hogy a hazai ifjúság is ismerheti egy dalukat, hiszen nagyon sokan énekelték a Change The World-öt, ami az Inuyasha első openingje volt. Valamint ez a csapat is a Johnny’s Entertainment kötelékét erősíti, pont úgy, mint a B.I.Shadow.
Az új kislemez a GUILTY címet kapta és nagyon jó kis nóta! A csapat rajongóinak érettségét pedig az mutatja, hogy egyetlen kirohanásba sem akadtam bele, amiért nőnemű lény is látható benne. Hiába no, ők azért már tényleg átléptek a férfi kategóriába, teljesen normális, ha van magánéletük, uram bocsá feleségük.
A klip egyébként semmi extrát nem nyújt, van olyan, amire sokkal többet költött a vezetőség, de azért ez a letisztult, egyszerű stílus is remekül áll nekik. Meg különben is, a bűnös szerelemről csak visszafogottan lehet nyilatkozni...

Régen nem szerettem Khalil Fong-ot, nem igazán voltam oda a Soul Boy c. lemezért sem. Aztán kezdett olvadni a jég, kiadta a Wonderland-et, amit tavaly a számomra abszolút áttörés, az Orange Moon (Singalong Song, Little Insect) követett. Idén pedig a Timeless című feldolgozás albummal jelentkezett a rajongók legnagyobb örömére, ami hetekig vezette Tajvanon a lemezeladási listákat.

A srác nem az az arc, akiért a lányok úgy veszettül ordítoznának és bugyikat dobálnának a színpadra a koncertek és fellépések alatt, mégis van benne valami magával ragadó. Khalil amerikai-kínai családban nevelkedett, Hawaii-on született és mivel apja szerette volna, ha a kicsi fia megismerkedik kínai gyökereivel is, ezért az egész család Hongkongba költözött, innen indultak az énekes szárnypróbálgatásai.

A jelenlegi anyagra azokat a dalokat gyűjtötte össze, amik élete során a legnagyobb hatást gyakorolták rá. Az albumon szereplő mindegyik számot érdemes összevetni az eredetivel, mert szerintem sokat változtak és sajátos hangulatot kaptak azzal, ahogy Khalil énekli őket. Eddig úgy tudom, csak 2 klip készült az album dalaihoz, az egyik egy Faye Wong feldolgozás, ami a Hong Dou címre hallgat.

A másik klip pedig a Nothing Gonna Change My Love For You, amit eredetileg George Benson énekelt.

De a lemezre felkerült Michael Jackson Bad-je [nem, nem azért mert épp aktuális, láttam én már, ahogy a srác a moonwalkot mutatja be], a La Bamba egy sajátos verziója és a Moon River is. Szerintem mindegyik dal érdemes a meghallgatásra.

Nyugaton egy házi szexvideó sztárrá celebbé tehet (Paris Hilton), a befutott hírességek pályájára pedig nincs kimutatható hatással - főleg ha férfi az illető (Collin Farrel, Fred Durst). Egy ilyen házivideó a Távol-Keleten azonban még egy férfi karrierjét is tönkreteheti, nemhogy egy nőét. Az a minimum, hogy szemlesütve csendben eltűnik a nyilvánosság elől, lehetőleg örökre. (Aki ráadásként hongkongi maffiafőnökök babáival hancúrozik, az akár még az életével is fizethet, lásd Edison Chen.)

Az egykor ünnepelt koreai énekesnő azonban nem volt hajlandó az íratlan szabályoknak megfelelően elbujdosni szégyenében. 2000-ben az akkor 24 éves Baek Ji Young pályája csúcsán volt. Az ezredforduló egyik A-kategóriás szupersztárja, a helyi zenei életbe latin ritmusokkal betörő lány épp harmadik lemezét készült kiadni, amikor nyilvánosságra került házivideója. Senkit sem érdekelt, hogy még debütálása előtt az akkori barátja (egyben menedzsere) a nő tudtán kívül vette filmre együttlétüket. Az sem számított semmit, hogy a férfi később ezzel zsarolta, ha az időközben befutott énekesnő módosítani szeretett volna előnytelen szerződésén. A házasság előtti szex önmagában is tabutéma Koreában, nemhogy még a nyilvánosság előtti kiteregetése, egy férjezetlen nő számára pedig kifejezetten főben járó bűnnek számít.

A szinte gyerekfejjel elejtett szavak Koreában karriert törhetnek derékba...

Akár a legnagyobbakét is. A négy nap alatt lezajlott drámát a nyugati sztárok és celebek viselt dolgain edződve nem is lehet igazán megérteni. A top fiúcsapat, a 2PM vezetője, Jaebeom kilépett és még aznap elhagyta az országot is. Az ehhez vezető eseményeket egy szemfüles netező indította el, aki megtalálta Jay egyik négy évvel ezelőtti kommentjét a MySpace közösségi oldalon.

Az akkor 18 éves Park Jae-beom éppen megérkezett Koreába az Egyesült Államokból. A Seatlle-ben született koreai-amerikai énekes nem akart főiskolára menni, aminek a szülők érthető okokból nem igazán örültek, ám amikor a profi táncos fiún még egy tengerentúli meghallgatáson megakadt Park Jin-young, a k-pop pápájának szeme (a legendás JYP) és elhívta Koreába, a szülők beleegyezésével átköltözött Szöulba.

Vérbeli amerikai tiniként szocializálódva tizennyolc évesen ott ül tehát épp Szöulban, javában nyögi a kultúrsokk hatásait, teljesen egyedül van, nem ismer senkit, honvágy gyötri, nem beszéli a nyelvet. Mindössze az a távoli és bizonytalan ígéret motiválhatja, hogy ha sikerrel veszi a négy éves kőkemény kiképzés akadályait JYP irányítása alatt, akkor egy napon sztár lehet. Ekkor írja a nevezett közösségi oldalon jóbarátjának a következőket: Korea ratyi egy hely... Utálom a koreaiakat... Haza akarok menni! (az eredeti bejegyzést lásd ITT)

Négy évvel később, már az elsővonalbeli 2PM fiúcsapat vezetőjeként ezek a szavak jelentették végzetét. Helyzete bonyolult, hogy csak néhány összetevőjét emeljük ki:

- Az angol jóval gyakrabban használja a love és hate igéket, mint a koreai. Állítólag Koreában ezeknek jóval több érzelmi töltete van, éppen ezért nem is dobálóznak ezekkel a szavakkal csak úgy, tehát már a szerencsétlen fordítás is közrejátszott.

- Érthető okokból, az évszázados kínai függés, majd a XX. század első felében a japán gyarmati lét után a koreaiak büszkék nemzetükre és függetlenségükre. Egy ilyen érzékeny közegben azt mondani, hogy "utálom a koreaiakat" (miközben ő maga is az), rendkívüli sértésnek számít a koreai fülnek.

- Koreában a hírességeknek az élet minden terén példát kell mutatniuk, a közvélemény egyszerűen nem tűri, hogy kivételezzenek velük, ergo ha hibázott, akkor bűnhődnie kell.

(Bűnhődés és kivételezés: sokan hasonlítják most Jay-t Yoo Seung-joon-hoz. Az ezredforduló híres popénekese csak azért vette fel az amerikai állampolgárságot 2002-ben, hogy megússza a kötelező, 26 hónapos koreai sorkatonaságot. Amit ezért a kis stikliért kapott: dezertálás vádjával kitoloncolták az országból, kitiltották Koreából, a közvéleményt pedig sokkolta, hogy megpróbált kibújni kötelessége alól. Azóta is persona non grata, egyedül az apja temetésére kapott egy rövid időre szóló beutazási engedélyt.)

Jay megtörve kért bocsánatot, rögtön a botrány kipattanása után.

De ez nem volt elég, a vérszemet kapott antifanok online petíciót indítottak, hogy Jaebeom legyen öngyilkos(!), amit két nap alatt több mint ötezren írtak alá. A jelek szerint hiába voltak kétszer ennyien a támogatók...
Az öngyilkosságra való buzdítás azonban undorító húzás egy olyan országban, ahol a kíméletlen antifanok a közelmúltban több hírességet is a halálba kergettek gyalázkodó lejárató-kampányaikkal.

A 2PM wikipédiás szócikkét is támadás érte, percenként írják át a Jaebeom-ot érintő részeket, visszatérő népi motívum, hogy azért legyen pl. inkább egy kínai rapperlány a 2PM új vezetője, mert még annak is nagyobb a f@rka, mint Jaynek. (Vicces népek ezek.)

Bár tegnap még JYP kategórikusan kijelentette, hogy nem teszi ki a csapatból, ma Jaebeom önként kiszállt.

Helyi idő szerint 18:30-kor induló seattle-i gépéhez félezer zokogó rajongó kísérte ki, akik könyörögve kérték, hogy maradjon. A JYPE főhadiszállását elöntötték a támogató rajongók üzenetei (képek), miközben a lehajtott fejjel a "Bocsánatot kérek!" mondatot ismételgető Park Jaebeom elhagyta Koreát.

Ironikus módon utolsó sikerük címe épp "I Hate You" ("Gyűlöllek") volt.

Nyilván a nyelvi akadályok leküzdésének céljából a szabadfordításban a "Pár srác fogdosson már össze!" című Maki Goto számhoz világos, érthető, egyértelmű videóklip* készült. Maximum respect a kreatív teamnek, a pucsítós-hempergős testbeszédet világnyelvnek!

Maki Goto - Some Boys! Touch

Még több Maki Goto lakkszerkóban, rózsaszín masinival átkötve ITT.

* A zenecsatornák nyilván nem ezt játszották, ez csak a rendes klip egyik változata, egy sajátos dance version.

Kokia Fairy Dance ~KOKIA meets Ireland~ című albumát hallgatók már az album első dalánál (Lydia~Fairy Dance) érezhették, hogy itt most nem egy szokásos Kokia albummal állnak szemben, ha ez egyébként az album címéből még nem lett volna számukra világos.
Kokia egyébként sem az a nagyon mainstream előadó, ezért szabadabban is alkothat. Gondolom a rajongótáborát sem rázta meg különösebben az ír népzenei motívumokkal operáló album, amin az énekesnő írül is énekel..

Ezek után nem meglepő, hogy az albumon helyet kaptak ír régióhoz köthető népdalok Kokia által énekelt változatai is. Az egyik ilyen a Black Is the Colour néven futó klasszikus darab is, amit sok más előadó (The Corrs) is feldolgozott már.

Jól sikerült a feldolgozás, hűek maradtak a zenei gyökerekhez, ahonnan ez a dal eredeztethető. Kokiának tényleg nem jelentenek gondot olyan stílusok sem, amiket általában a japán popelőadók nem szoktak énekelni. Igaz, ő eredetileg nem is annyira popénekes..
Esetleg lehetne kicsit problémázni Kokia angol kiejtésén, de szerintem annyira nem érdemes, jól megoldották a számot, ahogy az egész albumot is, szóval kisebb hibák felett át lehet siklani.

De hogy ne maradjunk videó nélkül, jöjjön egy nagyszerű koncertfellépés Kokiától a saját térfelén, pontosabban egy saját dal, egy párizsi koncertjén még valahonnan 2007 környékéről.
Az énekesnő egyre inkább kezd Európa felé orientálódni, már többször is járt "nálunk" koncertezni, aminek mi csak örülhetünk.
Ebből is látható, hogy a kevésbé populáris japán előadónak több mozgástere van a világban, mint az igazán nagyoknak, akiknek lehet, hogy egy-egy Európai turné már nem érné meg.

Black Is The Colour dalszöveg

Apró érdekesség a k-pop világából: a tempósabb dalokhoz rendszerint tartozik egy gondosan kidolgozott koreográfia, amit minden élő fellépés során elő is adnak a fiúk/lányok. Egy ilyen számhoz készülő klip forgatásán a komplett koreót lezavarják, majd az ebből vágott részletekkel teszik teljessé a félig kész videót. Az aktuális dal körül csapott felhajtás vége felé aztán nyilvánossá teszik az eredeti nyersanyagot a rajongók örömére. Jelen esetben a férfiember legnagyobb örömére íme a Brown Eyed Girls Abracadabra klipjének dance-verziója.

Hogy a hölgyek se panaszkodjanak: