O七a力uS口und

Kellemes, kis visszafogott élő fellépés a moumoontól. Az ilyen fellépések után kissé furcsán is tekintek a dalokhoz mellékelt klipekre, mert némely előadó élőben sokkal érdekesebb tud lenni. Ez a helyzet ebben az esetben is. Egy ilyen dallal, egy ilyen környezetben a moumoon mindent visz.

A dalban még az eredetinél is egyszerűbb hangszereléssel találkozhatunk, és ami a legjobb, hogy Yuka még nagyobb szerepet kapott, mint az eredetiben. Az ilyen nyugodt dalokhoz nagyon jól megy a hangja és jó látni, hogy ő élőben is legalább olyan jó, mint a stúdió felvételeken.

Ráadásul még a dalszöveget is ő írta, ami önmagában nem biztos, hogy olyan érdekes, de a zene megadja hozzá a hangulatot. Egy tiszta, szerelmes dallal állunk szemben ugyanis.
A szövegben érdemes figyelni, hogy Yuka először csak az érzéseiről énekel és csak az ötödik versszakban énekli, hogy "szeretlek (Cause I love you..)". Nagyon szépen felépített dal a moumoontól, és egyben az eddigi legjobb élő fellépés számomra ebben az évben. Az ilyenekért szeretjük őket.

Akiknek esetleg túl langyos volt a dal, azok tegyenek egy próbát a duó S-cape című számával. Egy kifordított moumoon köszön vissza benne.
Legutóbb, már lassan egy éve volt nálunk moumoon dal, úgyhogy most már tényleg időszerű volt őket is elővenni.

Koda Kumi × misono - It's all Love! (倖田來未×misono - It's all Love!) [youtube link a videóhoz, vagy pedig kattints a képre] (dalszöveg)

Az It's all Love egy jó példa arra, hogy mi történik, ha Japánban két nővér egymásra talál, vagy inkább összehozzák őket egy dal erejéig.

A téma pedig természetesen a pasik és a szerelem, mi más.
Eléggé kusza a dalszöveg, de nagyjából arról van szó, hogy misono kapta a férfiakban csalódott húgica szerepét, Kumi pedig a dögös felfogású nővért alakítja, aki ebben a felállásban bizony inkább csak az élvezeteknek él, és a húgával ellentétben elég könnyedén veszi a párkapcsolatokat. Persze Koda Kumitól mi mást is várhatnánk..
Szerencsékre a dal végére mindketten a "szerelem" mellett teszik le a voksukat, szóval nem kell aggódnunk, bár én azért félve állnék be a két nővér közé..

Misonóról már hallhattunk itt a blogon, de akkor is inkább csak a nővére (Kumi) volt középpontban. Nem véletlenül egyébként, ugyanis Kumi sokkal sikeresebben evez a japán popvilág nem is annyira viharos vizein. De talán ez nem is meglepő, tekintve hogy nagyobb cickókkal is rendelkezik, mint a testvére. Persze most kicsit leegyszerűsítettem a dolgot, de tény, hogy Koda Kumi egy sokkal szexuálisabb stílussal hódít (a Taboo számában meg is lehet tekinteni), mint misono, és ennek meg is van az eredménye. Persze egyébként sem tehetségtelen, Kumi kifejezetten előadó alkat.

Mindenesetre ezek után talán mondhatjuk is, hogy valamennyire az It's all Loveban Kumi felkarolta misonót, ami ez alkalommal szerencsére inkább pozitívan sült el. Jól megragadták a dallal a köztük lévő viszont, és egy-két jobban sikerült dallamot is elkaphatunk a számban, a túljátszott masnis jelenetekről pedig már ne is beszéljünk, jópofa volt.

Most már csak arra lennék kíváncsi, hogy Koda anyuka vajon melyik lányára a legbüszkébb. :P

Bár blogunk az ázsiai könnyűzenére fókuszál, ha már szerepelt nálunk Kína első számú szopránja, akkor igazán tehetünk egy rövid kitérőt az Ensemble Ditto kedvéért is. Hat muzsikus, mind saját komolyzenei karrierrel, nyaranta összeáll néhány nap és előadás erejéig - ők a Ditto kamarazenekar (Ensemble Ditto). Leszámoltak azzal a tévhittel, hogy a komolyzene unalmas, és csak besavanyodott, koravén előadók művelik. Koreában elsöprő sikert arattak, ebben persze oroszlánrésze volt a stílusra nem jellemző körítésnek és reklámkampánynak is. Ezen kampány részeként szabályos videoklipet forgattak, népszerűsítendő a június 27-28 között Szöulban megrendezett Ditto Fesztivált.

Meg tudják szólítani a klasszikus zenét nem ismerő fiatalabb korosztályt, és bár a konkurencia azon élcelődik, hogy fellépéseiken a poszterek jobban fogynak a hölgyek körében, mint a CD-k, tehetségük előtt még legádázabb kritikusaik is fejet hajtanak. Mára a mainstream média szereplőivé váltak, sikítozó rajongók hada fogadja őket, cameo szerepet kapnak szappanoperákban, és reklámszpotra is vállalkoztak egy kávémárka kedvéért. Erről a zenekar vezetője, Richard Yongjae O’Neill, Korea hegedűművész-sztárja így beszél:

"Sokat gondolkoztunk ezen, mielőtt belevágtunk. A zene az első, ez nem lehet kérdés egy percig sem. Ugyanakkor hisszük, hogy a klasszikus zene mindenkié, nem lehet a tömegektől távol, elefántcsonttoronyba zárkózva játszani. Azt akarjuk, hogy legyen bárki számára elérhető. Számomra a komolyzene olyan, mint a vallás. Annyira el akarok mélyülni benne, amennyire csak lehet, és szeretném megosztani ezt másokkal."

via The Korea Times

Eddig nem is nagyon tudatosult bennem, hogy Onitsuka Chihirótól még csak az újabb dalairól írtam itt. Ez nem túl szerencsés, mert igazából neki a régebbi munkássága az igazán érdekes. Ugyanis sajnos a mostani Chihiro szinte minden tekintetben elmarad a régi önmagától és nehezen is hiszek benne, hogy valaha is utoléri magát.

Chihiro 2000-ben debütált és teljesen egyedi színt hozott az akkori popvilágba a különleges dalaival. Ez az időszak nagyjából 2004-ig tartott, amikor is valamiért megromlott a kapcsolata régi kiadójával és szakított velük, ezek után pedig nem sokkal egy több éves kihagyás vette kezdetét.

Chihiro régi kiadójával együtt megvált Haketa Takefumitól is, aki mindvégig ott állt az énekesnő számai mögött és nagyban hozzájárult a dalok magával ragadó hangzásvilágához..
Az Arashi-ga Oka is egy félig-meddig Haketa Takefumi dal, ami több szempontból is rendhagyó. Ugyanis nem rendelkezik klippel, szóval élőfellépésen kívül nem nagyon tudnánk itt bemutatni, bár nem mintha baj lenne, ezeket jobban is szeretjük..
A másik dolog pedig, hogy jócskán áthangszerelték, ráadásul a szokásos négy vonós hangszeres koncepciót itt most megfejelték még pár plusz hangszerrel. A vonós hangszerek számának növekedésével pedig, növekszik az élvezet is, szóval innen már nem lehetett elrontani..

Habár az énekesnő enyhén rekedt ezen a felvételen, de a dal még így is simán megállja a helyét, főleg ezzel a hangszereléssel. Persze érdemes meghallgatni az eredeti változatot is, hogy milyennek kellene Chihiro hangjának lennie.
Az Arashi-ga Oka eredetileg 2003 vége felé jelent meg a Beautiful Fighter kislemezen. És mint hallható egy kissé zúzósabb koncepcióban, ami jól illeszkedett a kislemez Beautiful Fighter című számához (később majd ez is lesz nálunk). Érdekes látni, hogy az eredeti számban egzotikusabb hangszereket is kipróbáltak, nekem tetszik ez a skót duda-féleség. Sajnos ilyen akciókkal errefelé ritkán találkozni, pedig jól fel tudja dobni a számokat egy-egy eredeti ötlet, vagy hangszer.

Nem ezek a dalok voltak, amiket legelőször hallottam Onitsuka Chihirótól, de ha ezek lettek volna, akkor is rögtön beleszerettem volna a zenéjébe.

Íme az alig harmincéves dél-koreai zongoraművész, komponista, Yiruma (hivatalos oldal). A nálunk jószerivel ismeretlen Yiruma (이루마) ötéves kora óta zongorázik, tízévesen az Egyesült Királyságba költözik családjával, hogy aztán 2000-ben a patinás londoni King's College-t elvégezve rabul ejtse a fél világ szívét. (A másik fele meg nem ismeri.) Két leghíresebb szerzeménye az alábbi River Flows in You és a Kiss the Rain. Tizenegy albumából négyet rongyosra hallgatva bizton állítom, hogy nevezett úriember egy született zseni, de azt hiszem, a videók önmagukért beszélnek.

Yiruma - River Flows in You

Yiruma - Kiss the Rain

Az egyszeri japán tanárnő mellbedobással segítené győzelemre lúzer tanítványait az Oppai Bare (Oppai Volleyball) című filmben (trailer). Ehhez énekelte fel újra a Caocao formáció a japán Jackson 5, azaz a The Finger 5 (wikipedia) egykori slágerét, a Kojin Jugyot.

Caocao - Kojin Jugyo

A Caocao egy alkalmi formáció, az Every Little Thing énekesnője, Kaori Mochida és az Original Love tagja, Takao Tajima alkotja. Mivel a megtörtént eseményeket feldolgozó film a hetvenes években játszódik, ezért a rendező ragaszkodott egy korabeli sláger leporolásához.

Mint mondtam, mellbedobás. De szó szerint. Ayase Haruka megígéri a fiúknak, ha nyernek az iskolai bajnokságon, megmutatja nekik a melleit. Innentől kezdve megvan a kellő motiváció, ezt nem is kell tovább ragozni.
Ez a felállás - lehetetlennek tűnő feladat és a csapattá válás rögös útja - számos tiniknek készült japán produkcióban bizonyított már, ilyen volt a Swing Girls, a Linda Linda Linda, vagy az a Waterboys is, amit most mintha az Oppai Bare remakelne, jelen esetben a szinkronúszó fiúkat röplabdacsapatra cserélve csupán.

The Finger 5 - Kojin Jugyo

Ezzel a bejegyzéssel egy új sorozat indul, amiben olyan klipeket láthattok majd, amelyek valamilyen közös, klasszikus koncepcióra épülnek -innen a címkenév is. Az egyik ilyen klasszikus kategória a tetőn éneklős/zenélős klipek.

A modern japán nagyvárosok nagyon jó helyszínül szolgálnak az ilyen koncepciókhoz, szinte adja magát a téma, ezért sok ilyen típusú klippel is találkozhatunk a japánoktól, és így nem is volt nagyon nehéz összeszedni párat ehhez a sorozathoz.

És hogy miért is jó valami épület tetején énekelni, azt szerintem nem is nagyon kell magyarázni. Hiszen ki ne énekelt már volna a saját tíz emeletes házuk tetején japán dalokat, miközben nézte az alatta elterülő hangulatos városi tájat. Na ugye!

A the indigo zenekar kint üldögél a tetőn, süt a nap, csinálnak valami jelentéktelen dolgot, csak az a lényeg, hogy együtt vannak a magasban, övék az ég és az egész város is, csakúgy henyélnek és zenélgetnek egyet egy olyan helyen, ahol el tudnak menekülni a nagyvárosi élet kellemetlenségei elől..
Ezeket mind nagyon jól sikerült belesűríteniük ebbe a klipbe. Ráadásul a zene is igen kellemesre sikerült. Bárcsak gyakrabban találkoznánk ilyen dalokkal errefelé.

Egyszerűbben: Haverok, buli, Fanta. Ójee

A Blue egy 2000-ben megjelent kislemez volt a the indigótól, ezért gondolkodtam rajta, hogy kellene valami frissebb klip is ebbe a bejegyzésbe.. szerencsénkre még pont időben futott be Tsuchiya Anna júliusi kislemeze, illetve a Brave vibration klipje. Hümm nem rossz időzítés.. :)

Láthatóan Annáék már a nyárra készültek és a fülledt Tokió helyett ők inkább a tengerparton kerestek helyet maguknak. Ott azért mégis kellemesebb..
Node hogy jön egy tengerpartos klip ebbe a bejegyzésbe ? Hát nagyon egyszerűen, ugyanis az énekesnő és csapata betámadt egy helyes kis tetőt is, ami késsé lerobbant ugyan, de érdekes. Szerintem jobban is illik Anna stílusához, mint a napos, kék óceánnal turbózott tengerpart.

Mindenesetre jó látni, hogy Tsuchiya Anna ilyet is tud és a dal is olyan, amire tőle számítani lehet, vagány. Megint sikerült egy olyan dalt kihozniuk, amit a nyár végéig biztos, hogy szívesen hallgatunk..

A végére Tsuchiya Anna CNN interjú, amolyan bónusz néznivaló egy félig japán, félig európai énekesnőről. Érdekes, tényleg..
CNN talk asia - Anna Tsuchiya: Kamikaze girl

A tavalyi év egyik legsikeresebb bollywoodi filmje volt a Bachna Ae Haseeno, ez a habkönnyű romantikus vígjáték. Nálunk a tömegek fejében meglehetősen sztereotip kép él ezekről a darabokról, holott az ezredforduló tájékán döbbenetes (minőségi) változások indultak be Bollywoodban. Lenézni az indiai filmgyártást ugyanolyan hiba (ma már feltétlenül), mint látatlanban leírni a japán, a hongkongi, vagy épp a koreai filmipart.
Ami a szédületes fejlődés ellenére sem változott, az a dalbetétek alkalmazása. És hogy milyen egy bollywoodi dalbetét, azaz egy item-song? Lásd alant, magyar felirattal.

A Khuda Jaane két szereplője Ranbir Kapoor és Deepika Padukone. A színészdinasztia Kapoorokról annyit kell tudni, hogy olyan hatásuk és befolyásuk van Indiában, mint Amerikában a Kennedy-klánnak. (Az ifjú Ranbir negyedik generációs sztár: dédapja volt a legnagyobb némafilmsztár, majd az első hangosfilmeké is, nagyapja az indiai filmtörténet legnagyobb alakja, édesapja pedig a hetvenes-nyolcvanas évek legnagyobb filmcsillaga.)
Ranbir és Deepika az életben is egy pár, de mielőtt elmennék bulvárba, inkább következzen a dal.

Bachna Ae Haseeno filmzene - Khuda Jaane