O七a力uS口und

Tegye fel a kezét, akinek mond valamit az előadó és a dal címe! Senki? Van egy olyan érzésem, hogy a videó láttán a kezdeti érdektelenség gyorsan elmúlik ám!

Park Hyoshin & Hwang Project - The Castle of Zoltar

A Hwang Project három neves koreai dalszerzőt, illetve producert takar, akik tehetséges énekesek pályáját kívánják diszkréten egyengetni. Épp ilyen énekes a 28 éves Park Hyoshin, aki a 2000-es évek elején még a balladák királyának számított Koreában, de mára eltűnt a nagyközönség szeme elől. Pedig az ötlemezes Hyoshin igazi szupersztár, akinek karrierjében a 2007-es év hozott törést. Ekkor ugyanis kimerültségre hivatkozva kórházba kellett szállítani, majd bejelentette ideiglenes visszavonulását, hogy erőt gyűjtsön. Kiadója toporzékolt, 2008-ban 3 millió dolláros kártérítési pert is akasztott a nyakába. Bár még mindig kerüli a reflektorfényt, visszatérést készíti elő a Hwang Project támogatásával 2008 végén kiadott kislemez, a Welcome to the Fantastic World, és az arról kimásolt iménti The Castle of Zoltar.

Az ázsiai könnyűzenére szakosodva Oroszország nálunk határeset, mégis azt hiszem, belefér a repertoárba. Próbáljuk csak felidézni magunkban az első találkozást a japán vagy koreai együttesekkel, és azt az őszinte rácsodálkozást. Megvan? Hasonló érzés fogott el, amikor belefutottam a Szerebro (Serebro, Серебро) lányaiba, hiszen az ismeretlen orosz vizekre evezve egy új, komplex, felfedezetlen zenei világ vár megismerésre. Persze eszem ágában sincs érte elhagyni a Wonder Girls-t vagy a SHINee-t, csupán elvétve tervezem boldogítani a lelkes olvasótábort orosz csemegékkel. Ha már csemege, a Szerebro épp a fogamra való. A 2007-es Eurovíziós Dalfesztiválon a harmadik helyezést elért lányok a legnépszerűbbek Oroszországban, az MTV Russia Music Awards-on tavaly ők kapták az év együttesének járó díjat. (A dalfesztiválon a Song Nr.1 című dallal indultak és lettek dobogósok.)

Serebro - Song Nr.1

 (Akinek szokatlan az orosz nyelv - angol verzió is készült a klipből, eddig már egymilliónál is többen látták a YouTube-on.)

A jólfésült, trendi, egymástól szinte megkülönbözhetetlen koreai R&B előadókon túl is van élet. A helyi könnyűzenéből mindig is hiányoltam a lázadást, épp itt volt már az ideje, hogy feltűnjön végre egy Super Kidd-hez hasonló party rock/indie banda.

Super Kidd - Love Dance

Az öttagú Super Kidd története mondhatni tipikus. Szöul egyetemi negyedeiben játszottak kis klubokban, név szerint ismerték a rajongóikat, csak ugye eljött az az idő, amikor a törzsközönség lediplomázott, fiaink meg álltak ott egy szál gitárral árván. Jött a mentő ötlet, hogy jelentkezzenek a népszerű Showvival tévéműsorba, ami noname tehetségeknek ad bemutatkozási lehetőséget. Lényege, hogy meghívnak pár befutott sztárt, a résztvevőknek pedig hétről hétre saját stílusukban kell előadni a különböző slágerlistás számokat.
(Pl. az SG Wannabe - Saldaga című száma eredetiben, és a Super Kidd átirata)

Még nagyon újoncnak számítanak, eddigi két albumuk hallgatható, pár ütős számmal, bár igazából összességében egyik sem egy nagy durranás. De legalább nem valami mű, a zeneipari agytrösztök által kiizzadt egyen-hangzás.
 

Az internet, pontosabban a YouTube emelte szupersztárrá a 16 éves filippinát, akinek üstökösszerű karrierje mindjárt a legnagyobbakét éri, a Warner Bros. már le is szerződtette magához, és egy igazi producer-nagyágyú vette szárnyai alá. A fülöp-szigeteki Charice Pempengco nevét jegyezzük meg, mert már csak néhány hónap kérdése, hogy Celine Dion, Mariah Carey vagy épp Whitney Houston kaliberű, nemzetközi szinten jegyzett díva váljon belőle, és az ő hangja szóljon akár nálunk is a rádióból.

Charice Pempengco - I Will Survive

Charice-t és öccsét egyedül nevelte édesanyjuk, ő képezte lánya hangját. Hogy segítsen a családnak, a kis Charice 7 éves kora óta tehetségkutatókon indult, kisvárosi fesztiválokon énekelt, mígnem 2005-ben elindult a helyi Megasztáron. A zsűri első körben kidobta, majd a felháborodás láttán visszatérhetett, és bár mindenki biztos volt győzelmében, végül mégis csak a harmadik helyen végzett.
(Nocsak, a Király famíliának van filippinó ága?!)

Bár szerepelt néhány helyi reklámban, volt pár fellépése, már ki is esett a köztudatból, amikor egyik elszánt rajongója a YouTube-ot felhasználva 2007-ben elkezdte népszerűsíteni. Nem is akárhogy: több millióan győződtek meg Charice páratlan énektudásáról, és a gépezet beindult. Jöttek a meghívások a világ minden tájáról, kétszer is járt a koreai Star King műsorában, ahol a Super Junior egyik tagjával énekelt duettet. Következett Amerika, Ellen DeGeneres személyesen invitálta műsorába, majd Oprah Winfrey showjában is fellépett, aki annyira elképedt a lány tehetségétől, hogy beajánlotta a producer-nagyágyú David Foster-hez.

(Azt mondják, David Foster dalai csináltak szupersztárt egy sor énekesből. Csak a legnagyobbakkal dolgozik, a sor impozáns - és hosszú - , Barbara Sterisand, Donna Summer, Madonna, Céline-Whitney-Mariah, a Bee Gees, Michael Jakson, és még sokáig folytatható a lista. Mr. Foster nem akárki.)
 

Charice első albuma 2009 első negyedévében várható, ízelítő videókat lásd honlapján.
 

Most aztán jól tessék fülelni, mert ilyen dalokkal nem mindennap fogunk találkozni az OtakuSoundon.

A genesis of next komoly trance stílusa -ami a globe akkori stílusába nagyon jól beleillett- egy nagyobb váltás eredménye, ami 2000 után következett be náluk.
Ezt a váltást nem is vették annyira pozitívan a rajongók, így a globe lemezeladásai nagymértékben csökkentek, de ennek ellenére ők továbbra is kitartottak a stílus emellett. Később ugyan visszatértek egy pop/rock orientáltabb világba, de meg kell hagyni, hogy trance-ben sem voltak reménytelenek.

A genesis of next kifejezetten ütősre sikerült. Keiko hangja nagyon a helyén van ebben a környezetben és egy kicsit hozza is a trance éra előtti globe-ot, ugyanis Keiko lényegében végigénekli a számot. Nem dobták ki teljesen a régebbi stílusjegyeket sem. Igaz, ezúttal a dallam kicsit háttérbe szorult.
Nagy pozitívuma a dalnak, hogy nem hagyja eluralkodni a trance jegyeket, amik hosszútávon unalmasak lennének. Keiko vokálja előtérben marad az egész szám alatt, sőt a végén kifejezetten rajta van a hangsúly, ahogy az utolsó sorokat énekli a számhoz.
Tíz perc tömény élvezet, tessék hallgatni.

Sajnos úgy tűnik, hogy a globe tündöklésének és halálának is ugyanaz az ember az okozója. Komuro Tetsuya, aki bevallottan fél milliárd jen értékeben követett el csalást (bővebben).
Ennek hatására nagy botrány kavarodott az ügyből, ami a globe pályafutását meg is szakította. Az eset még 2008 második felében történt és azóta az együttes hivatalos oldala is elérhetetlen.
   

Craig David Insomnia című dalának koreai verzióját Wheesung jegyzi, aki az eredeti szám 2008 végi megjelenése után alig pár hónappal ezzel tért vissza a fősodorba. A feldolgozás pikantériáját adja, hogy állítólag Craig David (és/vagy menedzsmentje) kérte, hogy készüljön el az Insomnia koreai verziója, és azt Wheesung adja elő. (Hogy ez mennyire életszerű, abba nem mennék bele.) Wheesung karrierje egyébként 1999-ban indult, a rövid életű A4 nevezetű fiúcsapatban. Első szólólemeze 2002-ben jelent meg, óriási sikerének köszönhetően rögtön szupersztár is vált belőle, és tessék, már az angoloknak is ő kell...

Wheesung - Insomnia

Avagy hogyan csináljunk stílusosan bazári majmot a gyerekünkből?

Fut/ott a koreai SBS csatornák egyikén egy Star King nevezetű tehetségkutató, az általam látott részekben ennivaló 4-5-6 éves, tényleg szó szerint zabálnivaló kiskölykök produkálják magukat, a szép számú zsűri pedig helyi énekes sztárokból áll.

Amúgy komolyan nem normálisak, akik ilyen műsort összehoznak, szegények hihetetlen beleéléssel adják elő a dalokat, biztosan rengeteget is készültek rá, cukiság a köbön, erre meg mindenki röhögi őket és fetreng. (Na persze én is ugyanezt csináltam, asztalt csapkodva, visítva röhögtem könnyesre magam ezeken.) Íme egy csokorral az eszement műsor adásaiból, ahol ha nem vagy tehetséges, még mindig nyerhetsz, ha elég ari vagy.

Beatles - Hey Jude

A hároméves versenyző mindent visz. Megérne egy misét a háttérben a Beatle-fan apuka elmeállapota a szőke parókájával és a nulla gitártudásával. A zsűritagok között ott a Super Junior, köztük Siwon a maga Joker-vigyorával. (Siwon oppa rulz!)

Kényszerpihenőre ítélt koreai szupersztár mivel is űzhetné el az unalmas hétköznapokat, minthogy producerkedésre adja fejét és új csapatot gründol. Miután a 10 éve működő fiúcsapat, a Shinhwa oszlopos tagját, Eric-et berántották a seregbe, a többieknek hirtelen két évnyi szabadidő szakadt a nyakába. (Azért a kötelező sorkatonaságot sikeresen elkerülték eddig a fiúk: a 29 éves Eric elsőként vonult be, úgy látszik, amíg a csúcson voltak, a menedzsment ügyesen kibújtatta a tagokat a már lassan 10 éve esedékes állampolgári kötelesség alól.)

A legfiatalabb (28) Shinhwa-tag Andy-nek úgy látszik, jobbak az összeköttetései, ő egyelőre még szabadlábon. Unalmában gondolt egyet, és kipróbálta magát producerként is - ő hozta össze a legújabb koreai idol group, a Jumper tagjait. Az Andy bábáskodásával február 12-én debütált duó két tagja Rocky (Kim Rok Hyun) és Park Dongmin (előbbi az énekes, utóbbi a rapper), első kislemezük pedig az alábbi, abszolút slágergyanús Yes!.

Jumper - YES!

Külön köszönet Red13-nak, amiért felhívta figyelmünket a Jumper-re.