O七a力uS口und

Néha-néha a japán popzenében is találkozhatunk érdekes fordulatokkal, mint ahogy azt a most következő Hangry & Angry duó esete is mutatja: A csapatban, a Morning Musumébe még 2000-ben, a negyedik generáció tagjaként csatlakozott Yoshizawa Hitomit és Ishikawa Rikát üdvözölhetjük. Miután hosszú évek alatt kinőtték a lánycsapatot, némileg eltűntek az átlagos hallgatóság elől, így nagy meglepés érhetett minket, amikor megláthattuk az első képeket erről az új duóról, a zenéjükről már nem is beszélve..
A Hello! Project szárnyait elhagyva stílusban nagyobb mozgásteret kaphattak a lányok, ami szerintem egyáltalán nem ártott a produkciónak. Megjelenésükből pedig már látni lehetett, hogy itt nem egy szokásos H!P-s lánycsapatokra jellemző dalról lesz szó. Bár a Hangry & Angry márkát ismerők már előbb is sejthették, hogy mi készül.. -- Ide tartozik még, hogy a Hangry & Angry nem csak a lányokat fedi, hanem egy divat márkát is (a hozzá tartozó bolttal természetesen), ami két macska (Hangry és Angry) karakterére épít, akik a H44 csillagködből érkeztek hozzánk megmenteni a földet a globális felmelegedéstől. Igazán japános megközelítés.. o.O
Mindenesetre a lányok megkapták ezeket a csúnyánaranyos (máshol groteszk) macskákat és belevágtak a punk rock rejtelmeibe, ha még csak mutatóban is, mert azért ők továbbra is megmaradtak pop énekesnőknek.. Habár a klip kicsit olcsó, reklám hatású, de mindent összevetve ez a stílus, párosítva a lányokkal, a Kill Me Kiss Me dalban teljesen jól működik és csak remélni tudom, hogy ez az együttműködésük ezzel a márkával még sok hasonlóan szuper dalt fog eredményezni tőlük. Ez általában nem szokott így lenni, de azért legyünk optimisták. ><

A lányok minialbuma nemrég jelent meg Japánban és az USA-ban, továbbá érdekesség még, hogy jövőre európai és amerikai turnét is terveznek, hogy még jobban menjen a bolt..
Most már csak azt nem értem, hogy mi a különbség a 3000 jenes és a 12 ezer jenes macskák közt, de inkább nem is akarom tudni..

MC Hot Dog (熱狗) a tajvani rap egyik ékes képviselője. 1978-ban született Yáo Zhōngrén (姚中仁) néven. 2001-ben több, mint kétszázezer példányban keltek el kislemezei.

Kezdetben szókimondó szövegeiről és a tajvani popkultúra bírálatáról volt híres.

2006-ban adta ki első teljes albumát Wake Up címmel, melynek leghíresebb száma a 我愛臺妹， azaz Szeretem a tajvani lányokat!

A taimei (臺妹) szó szerinti fordításban tajvani lányt, lányokat jelöl, de ennél bővebb jelentése van. A taimei-ek dögös, vagány lányok. Nagyon szexisen öltözködnek és kihívóan viselkednek. Csak nagyon ritkán kell fizetniük valamiért, amit fogyasztanak. Valahogy  mindig akad valaki, aki meghívja őket.

Mink tipikusan az az énekesnő, akit csak két-három dala miatt szeretek. Más dalai sem rosszak, kellemesek, de nekem már nagyon egyhangúak. Ráadásul mink legtöbb dala simán leköveti az amerikai sémákat (pár száma ott is megjelent), ezért sem túl eredeti.. Maximum csak háttérzeneként tudom őket hallgatni. Természetesen azért vannak kivételek is (with you), de sajnos nem sok.
Az Innocent Blue sem hanyagolja ám az amerikai sémákat, de szerencsére sikerült valami maradandóbb dalt is összehozni a koreai származású énekesnőnek. Érződik rajta, hogy voltak elég jó elképzelések a dal munkálatai alatt, bár azért nem árt felvenni hozzá a ritmust. Senki ne számítson túl sok gyors ritmusra mink kapcsán. Tetszett, hogy a dal mennyire kihozza mink egyedi, japán énekesnőktől nem annyira megszokott, szép hangját. Jó lenne, ha a többi dala is ennyire rendben lenne.
Ezzel az amerikai hangzással kicsit furcsa, hogy egy Dzsingisz kánról szóló mongol-japán filmben (Aoki Okami) kapott helyet a dal (ugyan a japánoknak biztos tetszik ez a párosítás..). De legalább kapunk szép képeket a filmből és mink jeleneteit sem csapták össze. Így egy egészen jó kis klip lett, ami jól megy a remek hangulatú dalhoz.

Minkről Domino is írt a blogjában még régebben, érdemes elolvasni :)

Mi kell a noonáknak*? Na mi? Természetesen srácok, minél fiatalabbak és zsengébbek, annál jobb. Röviden így lehetne leképezni azt a szemléletet, ami a koreai boybandek gründolásakor uralkodik.

(*Noona-nak hívják a koreai fiúk a náluk idősebb lányokat)

A-mei (Zhang Huimei) a mandopop egyik állócsillaga, aki 1996 óta aktív a könnyűzenei életben. A tajvani énekesnő származását tekintve a puyuma törzs szülötte - az alig tízezres népcsoport Tajvan őslakos nemzetiségeinek egyike. A szigetország területén ugyanis maláj és polinéz gyökerű törzsek éltek, mielőtt megindult volna a XIII. században a kínai hanok betelepülése. A 23 milliós lakosságnak mára csupán 2 százalékát teszik a különböző őslakos nemzetiségek, A-mei-nek tehát a többségi hanok között kellett bizonyítania. Az akadályt azonban olyan sikerrel vette, hogy ma már csak úgy emlegetik, hogy "Tajvan büszkesége". Alábbi két videójába a napokban futottam bele véletlenül, álljanak itt előkóstolóként A-mei-ből. Jóval részletesebb posztot érdemel, amint sikerült megismerkednem vele behatóbban, arra is sor kerül. A második videó a Huo (Tűz), amit Wang Lee-Hom írt neki - meg is kapta érte a magáét, egyesek ugyanis Britney Spears "Boys" és a No Doubt "Hella Good" számára ismertek benne...

A-mei - Yong Yuan De Kuai Le

Koreában (is) a videoklipek rendezői előszeretettel nyúlnak egy ideje a retrohoz, amit szépen fejlett ízlésficamomnak köszönhetően személy szerint én egyáltalán nem bánok. Íme egy csokor a közelmúlt terméséből, az '50-es évek Grease-es hangulatától a '80-as évek diszkójáig.
 

----- '50s -----     Lee Hyori - U Go Girl

Lee Hyori az egyik legmagasabban jegyzett és egyben az egyik legjobban fizetett koreai énekesnő. A U Go Girl-lel idén az év énekesnője lett, az ötvenes évek Grease-es látványvilágából építkező videóban látható táncbetét pedig az év koreográfiája.

Pozitívum: ügyesen ötvözni a korszak műanyag-rágógumi-zenegép feelingjét az éppen tomboló trendekkel, és pluszpont adható Lee Hyori eye-candy partnere miatt.

Negatívum: a forgatókönyv szerint, ha nem vagy elégedett a külsőddel, feküdj kés alá. Na ne má'...
 

Hamada Shogo dala eléggé kakukktojás most itt az OtakuSoundon, mert nem egy női előadóról van szó (nyilvánvalóan), de nem is egy "gyere közel hozzám kislány, mer' letépem a ruhádat" szintű fiúcsapatról*..
Hamada Shogo dalszövege az apaságról szól, illetve egy átlag emberről, aki "csak" szereti a családját. Ebből már sejteni lehet, hogy az énekes már nem mai gyerek, és tényleg nem is az az 52-es születési dátumával. De ez nem is baj, főleg ha ilyen jó zenéket ír/énekel. A pofás és szimpatikus kis szöveg mellett, az egy hagyományosabb rock vonalat követő zene is ütős, nem is beszélve a szöveghez tökéletesen illő klipről.
Jó ilyen dalokat is hallani, még ha nem is az ilyesmik a legnépszerűbbek manapság, bár azért gondolom, a nem annyira fiatal japán nők szívét azért meg tudja dobogtatni Hamada Shogo (is). :D

*nem mintha velük baj lenne, de Hamada Shogo ezen dala azért mégiscsak értékelhetőbb.. (:

Nagyszerű kis dal.

Amikor először hallottam ezt a számot, akkor még nem gondoltam, hogy a klip ennyire langyi, őő akarom mondani boybandes lesz. Szinte végig MICRO* fejét kell néznünk, akinek egyébként a női rajongók fodrászt követeltek a jutubon. Szóval kicsit meglepődtem ezen, de végül is a dal hozza a szokásos színvonalat és klip nélkül egészen élvezhető, bár a csapattól nekem jobban tetszenek a kevésbé populáris vonalat felhasználó dalok. Lehet tőlük egészen tökös hangzásúakat is találni (What's Going On).
Úgy egyébként pedig hip-hop számokra és egy kis funk stílusra lehet tőlük számítani.
Animés kapcsolataik is vannak a srácoknak, Naruto és Bleach rajongók már biztos találkoztak a számaikkal..

* A HOME MADE Kazoku MICROja nem összekeverendő a megboldogult Def Tech duó micrójával. Valamiért ugyanaz a nevük.