O七a力uS口und

Kajiura Yuki és Nanri Yuuka duóját már említettem a Sakamoto Maayás bejegyzésem kapcsán korábban.

A FictionJunction YUUKA szíve Kajiura Yuki, akinek zenéit szerintem az animenézők (Noir, .hack//SIGN) ismerhetik leginkább, de mondhatni híres még a különböző csapatairól, formációiról is, még ha nem is mindegyikben vállal látható szerepet.. Ő ugyanis inkább zeneszerző, mint előadó amennyire észrevettem.

FictionJunction YUUKA név alatt eddig két album jelent meg, de sajnos ebben az évben már nem igazán voltak aktívak. Úgy tűnik, Kajiura Yuki szereti ezeket az átmeneti formációkat, amik nem túl hosszú életűek. Így talán a közönségnek is nehezebb megunni őket, mert mindig tud újat mutatni. Ebben az évben egyébként a Kalafina nevű formáció kapcsán hallhattunk felőle.

Kajiura Yukival kapcsolatban a stílusa a legérdekesebb, ami természetesen az összes formációjában visszaköszön. Alapvetően valamilyen rock vonalról indul, de elég nagy mértékben keverednek a számokba például elektronikus zenéből átvett ambient elemek, klasszikus hangszerek dallamai, néha-néha valamilyen operához hasonló vokállal fűszerezve, sőt találkozni reneszánsz hangulatú számokkal is, különböző skandináv zenei beütésekkel és természetesen nem maradhatnak el az ázsiai hatások sem.
A magával ragadó, lendületes dalok és a lassabb számok sem okoznak neki gondot. Szóval elég széles a paletta. Érdekes módon ennek ellenére mindig megmarad jellegzetes hangzása a számoknak.

Kajiura Yuki nagyon érdekes jelenség  a japán zenei életben, nem sok hozzá hasonló zeneszerzőt találni. Csak ajánlani tudom az ő általa írt zenéket, amik szinte mind, kivétel nélkül magas színvonalat képviselnek.
Részemről nagyon megnézném, hogy például mit tudnának összehozni Sakamoto Maayával.

Kajiura Yukiról és formációiról Domino is írt, tessék elolvasni. :)

Amíg a hetvenes évek végén még a koreai elnök is trot-ra lehelte ki lelkét, addig a kilencvenes évek végére a már tetszhalott állapotban vegetáló, főleg az idősebbek körében közkedvelt műfajt a Jang Yoon Jeong-hoz hasonló előadók ébresztették Csipkerózsika-álmából.

Jang Yoon Jeong - Jjan Jja Rra!

Ha csak egyetlen dolgot választhatnék a japán könnyűzenéből, gondolkodás nélkül a helyi indie-vonal lenne az. Jobbnál jobb bandák jelentik a felhozatalt, a mesterségesen gründolt kreációktól kezdve a valódi, mélyről indult garázszenekarokig; és ami a színvonalat illeti, ez a műfaj még a japán autócsodákat és az érintőképernyős wc-ülőkéket is messze maga mögé utasítja.
Aktuális új kedvencem a négytagú Flumpool (フランプール), az alábbi videó önmagáért beszél.
 

Flumpool - Hana ni nare

Szerintem itt most Suzuki Ami sokkal érdekesebb, mint én. Javaslom először a klip megtekintését..

..nem mintha nem lenne önmagában is nagyon jó a FREE FREE, de klippel együtt szerintem maradandóbb. Igazából nem akartam elsőre rögtön ezt a Suzuki Ami klipet linkelni itt az OtakuSoundon, mert féltem, hogy akik nem ismerik annyira, azok rögtön bekategorizálják egy egyszerű dögös nő szerepbe őt, és vége a dolognak.. :D Az igazság az, hogy vannak neki visszafogottabb dalai is (Soremo Kitto Shiawase), viszont hallgatva a legutóbbi albumát, nézegetve az új klipjeit meggondoltam magam.
Suzuki Ami úgy látszik rálépett egy olyan útra, amit mostanában egyre többen követnek (no nem a klipre kell gondolni). Illetve pontosabban fogalmazva félig-meddig már lelépett a hagyományos pop színtérről és talán már egy másikfajta réteget céloz meg ezekkel az elektronikus dalokkal, mint régebben. De ami szerintem még valószínűbb, hogy megpróbál ezzel az új hangzásvilággal mások felé is nyitni, miközben azért próbálja megtartani a régi rajongókat is. Hogy ez utóbbi mennyire megy neki, azt nem tudom, de azért nem olyan rossz elképzelés ez, legalábbis nekem tetszik.

Ezt az új stílust már az előző DOLCE albuma óta (oda tartozik a FREE FREE is) ismerhetjük, de a legújabb albumán minden eddiginél jobban előtérbe került (főleg) az electro hangzás. Megjegyzendő, hogy a karrierje elején is lehetett találkozni hasonló elgondolásokkal a dalaiban, de ezek az új a Suzuki Ami számok már a mostani trendekhez igazodnak.
Visszatérve az elektronikus hangzásra, mostanában viszonylag sok előadótól hallhatunk ilyen dalokat, példának ott van az egyre népszerűbb Perfume lánytrió. Szerencsére Suzuki Ami már nem próbálkozott be az édesaranyos stílusba (mint ahogy az fenn is látható), helyette érettebb hangzással találkozhatunk az újabb albumain, ami szerintem azért kicsit nagyobb mozgásteret biztosít neki..

Nem véletlenül hoztam fel egyébként a Perfume-öt, mert Suzuki Ami legutóbbi dalai és a Perfume mögött ugyanaz az ember áll. Ő Nakata Yasutaka, aki ha nem éppen másokkal dolgozik együtt, akkor capsule néven alkot duót Koshijima Toshiko-val (az ő neve annyira nem fontos) szintén hasonló stílusban, mint ahogy azt a FREE FREEben hallhatjuk.
A Suzuki Ami és Nakata Yasutaka párosítás abból a szempontból nem feltétlenül szerencsés, hogy már két album (ami igazából csak egy és egy kicsi) alatt is találkozhattunk hasonló dalokkal, és akik ismerik a Perfume-öt is, azoknak is hasonló észrevételeik lehetnek majd Ami új albumáról.. Mindenesetre ez még annyira, így rövidtávon nem zavaró és szerintem most Ami jó úton halad, úgyhogy kíváncsian várjuk az énekesnő további munkáit.

Lehet-e épkézláb magyarázatot adni arra, hogy miért is hallgat az ember koreai hip-hop előadókat? Kétlem. Értelme ugyanis nem sok akkor, amikor a műfaj szerves része a szellemes szövegelés, valamint a szleng, így ebből adódóan pont a lényegről maradunk le. Ráadásul már Mc Sniper kapcsán asiafan is megállapította, hogy a koreai nyelv nem igazán kompatibilis a verbális önkifejezés eme ágával. Lelki szemeim előtt látom, ahogy egy kiadós dzsemmelés során beletörik - de szó szerint - a nyelvem a kemény hangzókkal dúsított szövegbe, miközben ugyanazzal a lendülettel a sűrű c-cs-s-t-d-p használat miatt telenyáladzom a színpadot. McFehérFiú menni Korea és égetni be magát! Yo!

Öröm látni, hogy az akut R&B-túladagolásban szenvedő koreai könnyűzene egyik üde színfoltja a hip-hop, ami él és virul, közkedvelt, népes tábora van, és számos elismert előadóval büszkélkedhet. Azt nem mondom, hogy a Mu Woong (무웅) és Tak (탁) alkotta BaeChiGi (배치기) a koreai hip-hop legfényesebb csillaga, de amint az a következőkben látható-hallható lesz, nem ok nélkül emlékezek meg róluk.

BaeChiGi feat. Sol Flower - No.3

Felismered-e, mely közismert szerzemények csendülnek fel hagyományos kínai hangszerek kíséretében? Főszerepben az erhu.

A játékszabályok:

1. Minden videóhoz mellékelünk némi segítséget, és megadjuk a nehézségi szintet.

2. A nehézségi szint függvényében pontozd teljesítményedet tetszés szerint.

3. A fair-play szellemében talán nem kéne a felvezető mandarin szövegből kisilabizálni a megfejtést, ezért pontlevonás jár. Ha latin karakterekkel adják tudtodra, akkor is.

4. A játékban az OtakuSound szerzői, a Twelve Girls Band tagjai, a CCTV munkatársai, valamint Wang Ying, Zhan Lijun, Ma Xiaohui; továbbá Mao Ce-tung, Csiang Cö-min és fent nevezettek hozzátartozói nem vehetnek részt. Bizet és Carmen meg főleg nem.

----------------------------------------------------------------------------------------------------

1. számú videó. Nehézségi szint: "közepes". Előadó: Zhan Lijun. Ha garantált sikerélménnyel kezdenél, ugorj 2:15-re. Maximális pontszámért kivételesen nem kérünk szerzőt és címet, elegendő a téma meghatározása. 

----------------------------------------------------------------------------------------------------

Szerintem kevesen gondolták, hogy második találkozásom ázsiai popzenével nem egy japán előadó volt, hanem egy tajvani -akkor még kínainak gondoltam őket-.. Még most is tisztán emlékszem, hogy az internetről nagy nehezen előkerített fájlban benne volt a Rasen* mellett ez a dal is a F.I.R-től. Igazából ezen két dal kombinációja indított el az úton. Akkor kezdtem el azon gondolkodni, hogy valahol Ázsiában, egy teljesen ismeretlen óriási világban olyan előadók és dalok lakoznak, amik még felfedezésre várnak. Igazi felfedezetlen kincsesbánya.
Most így több évvel később hallgatva a dalt még mindig szeretem. Úgy tűnik nem sokat változott azóta az ízlésem. :)

Találtam képi anyagot is a számhoz, de nem annyira a dal van a főszerepben. Mindenesetre legalább láthatjuk a bandát.

*Onitsuka Chihiro-ról bővebben majd jövőre..

A kínai könnyűzenében a tibeti származású előadók (gondolom már csak politikai okokból is) a lakosság arányaihoz képest erősen felülprezentáltak. A tibeti énekesek közismerten igen erős hanggal rendelkeznek, ezt a tulajdonságot a vidék lakói a Tibeti-fennsík magas fekvésével magyarázzák.  
Közülük Kelsang Metok (格桑梅朵) az egyik legismertebb, az énekesnő a helyi, tradicionális népdalokat a kínai és a nyugati popzenével kombinálja. Leghíresebb dala az alábbi "Beleszeretni Jiuzhaigou völgyébe" - A Jiuzhaigou-völgy ("a kilenc falu völgye") Történelmi és Nemzeti Park Szecsuán tartomány északi részén található, és 1992-ben az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította.
 

+2 videó az oldaltörés után.