O七a力uS口und

Felpezsdült az álmos japán kisváros, Obama (nevének jelentése: kis part). November ötödikére virradóra nem volt olyan magára valamit is adó nemzetközi hírcsatorna, amelyik nem a vezető hírek között hozta volna a halászatból élő település örömét, amikor Barack Obamát megválasztották az Egyesült Államok 44. elnökévé. A névrokonnak szurkolt az egész szigetország, de köztudott, hogy a japánok semmit sem csinálnak félszívvel, őszintén, szinte már gyermeki rajongással tudnak örülni. Innen nézve talán át is esnek időnként a ló túloldalára, most épp az (ott is) tomboló Obamánia szedi áldozatait. Érzékeltetésképpen, egyes vélemények szerint nyugodtan indulhatott volna akár a japán császári címért is, simán elfoglalhatta volna a krizantémos trónt.

A túlfűtött érzelmek felkeltették az összeesküvés-elmélet-gyártók figyelmét is, szerintük minden bizonnyal a Hawaii-n született újdonsült elnököt a Japán Császári Hadseregnek Pearl Harbour után szándékosan visszamaradt titkos alvó sejtjei körmönfontan behálózták, így most a japánok bábja költözik a Fehér Házba. - ezt most csak azért, hogy lássuk, akkora spontán szimpátiát váltott ki Obama Japánban, hogy már ilyen agymenések is napvilágot láttak a jelenség magyarázatára.

Mindennél beszédesebb volt azonban az NBC japán származású tudósítójának odavetett félmondata, miszerint ha még egyszer meg kell hallgatnia a csapból is folyó Obama song-ot, akkor inkább a harakirit választja, ha lehet.
Következzen tehát az említett dalocska, az Obama Is Beautiful World. Hamisítatlan low-budget videó egy helyi, obamai amatőr együttestől, akik a látványt és a hiányzó tehetséget lelkesedéssel pótolják. 
2:50-nél pedig a Y.M.C.A. mutogatása Obamára átírva megadja a kegyelemdöfést. Banzai!
 

A felejthetetlen 7 nyelvű Dragosta Din Tei posztban már találkoztunk a szingapúri születésű Jocie Guo-val (Guo Mei Mei), aki most a Roxette és a Groove Coverage nyomdokaiba lép. Az Ai Qing Nu Shen (爱情女神) című dal leánykorában eredetileg csak a Roxette (emlékszik még valaki rájuk?!) Jefferson számában volt rövidke dallam, ebből épített fel a német trance-trió egy komplett számot, ekkor már God is a Girl címmel, így feltételezem, már rögtön többeknek ismerős.
Őszintén kíváncsi vagyok, hogy ezután milyen csatornákon keresztül jutott el kínai nyelvterületre. Vajon kinek jut ilyesmi az eszébe? Azért szó se róla, soha rosszabb feldolgozást.

Jocie Guo - Ai Qing Nu Shen

A menedzsment különösen vonzódhat a svédekhez, a Roxette után ugyanis egy svéd dance énekesnő, bizonyos Ann Winsborn dalát is begyűjtötték Jocie Guonak, így lett a La La Love On My Mind-ból Wo De Da Ling.

Jocie Guo - Wo De De Ling

Amikor először hallgattam a Kissu Shite* számot Shibasaki Kou-tól, akkor végig az motoszkált a fejemben, hogy végre egy érdekes dal, ritkán találkozni ilyesmikkel, amikor pedig megtudtam, hogy klippel is rendelkezik (a legjobb dalok sajnos általában nem), akkor már tudtam, hogy itt be kell linkelnem. :D
Mint látszik, igazából ez a dal Shibasaki Kou és Fukuyama Masaharu duót takarja KOH+ néven. Nem csak ez az egyetlen daluk együtt (például Shibasaki Kou legutóbbi kislemeze is KOH+-os).
Egyébként volt még pár dal Kou-tól, amiken gondolkodtam, de végül ez győzött..
A dalban egyértelműen a refrén a legjobb. Ajánlom mindenkinek, hogy próbálja énekelni a "Kissu Shite"-t a végén, meg fog lepődni, hogy milyen jól építkezik a refrén, ahogy egyre jobban halad előre a dal. Külön figyelmet érdemel az átvezető rész is az egyszerű, ámde nagyon hatásos gitárszólóval, amit később egy country hangzású rész vezet vissza a dalhoz. Hát az valami Óriási.
Már párszor széthallgattam ezt a számot :D

Az énekesnővel találkozhattunk a Magyarországon is ismert Battle Royale című japán filmben is. Ő volt a 11-es lány (Mitsuko). Szegény.. ><

*a dal címét nem teljesen így kéne átírnom, de a Kissu Shite annyira adja magát, hogy nem tehettem mást. :P

Ennél kommerszebb pop dalt szerintem nem is lehetett volna összehozni Kuraki Mainek. Mégis a régi, unalmas dalai közül szépen kiemelkedik ez az új, legutóbbi albumával hangsúlyosabbá vált tempósabb stílusa.
Úgy tűnik, hogy ezek a fajta dalok nálam nagyon is jól működnek, miközben tényleg elég sablonos az egész. Már az eleje megfogott, ahogy ott betör a zene és ez a lendület a dal végéig meg sem áll. Ez egy nagyon jó tulajdonsága a számnak..
Észrevettem, hogy ezekben a dalokban Maiék sok háttérvokált használnak, ami hosszútávon unalmassá teheti a számokat, de ebben a dalban nagyon is jól jön ki ezzel a kérdez-felelek hatással. A vagány gitár részek mellett ez dob legtöbbet rajta.
Ezt most nagyon jól megoldották. Ezzel a dallal Mai elérte, hogy jobban odafigyeljek rá. És külön pirospont a betonépületért is a klipben.

Mainek nemsokára érkezik egy új kislemeze is 24 Xmas Time címmel. A dal most egy kicsit alternatívabbnak ígérkezik, kis karácsonyi hangulattal fűszerezve, ezért nem is tetszik annyira, de évvégé felé elő szoktak bukkanni ilyen kislemezek is..

Mivel mostanában errefelé mindenki nyaral, ezért azoknak akik most nem tudnak bejegyzéseket írogatni, azoknak küldeném ezt az aranyos -néhol beteg- kis nyári dalocskát Otsuka Aitól, ha lehet. :P Köszönöm.

A Peach egy tipikusan olyan Otsuka Ai dal, ami nem teljesen normális (vannak durvábbak is tőle, de azt most inkább hagyjuk), ennek megfelelően a szöveg is kissé elfajzott, viszont azt érdemes észben tartani, hogy tud ő sokkal komolyabb is lenni, ez csak az egyik arca.. Érdemes például meghallgatni a Hoshikuzu című számot tőle és elolvasni a szöveget is hozzá, mert egy teljesen más felfogásban készült.
Mindenesetre a Peach egy vidám dal vidám klippel, aminek a fő témája egy nagy lifiizé tuszkolgatása a banda felhasználásával. Ezenkívül van még valami folyadék fröcskölés is, ami Aitól alapjáraton sem idegen, a kedvencem viszont az, amikor Ai átnyelvel a homályban a kamera előtt, az úgy nagyjából összefoglalja a mondanivalót. (:

A koreai videómegosztó* kissé lassú Európában, de a türelem Ait terem, szóval érdemes várni.. A képet YEZy-től loptam. Köszi YEZy. :)

*a videót azóta már lecseréltem

Ez volt az első Amano Tsukiko dal, amivel találkoztam. Később nézegettem más dalait is, de valahogy sohasem gondoltam, hogy jobban meg kéne ismerni a zenéit. Legtöbbször rock dalokkal találkoztam tőle, viszont a Tsuki teljesen másmilyen. Nagyon tetszik benne a harmónia a zongora és a gitár játéka közt az elején -már az elején megfogja az embert-, de ez később is előjön még több hangszerrel megoldva. Érdekes, hogy Tsukiko hangja is teljesen beleépül a zenébe, nem tűnik ki annyira. Ez a legjobb dolog az egész dalban, nagyon jól átgondolt, szuper dallamvilággal. ^^

Ilyen dal, ami ennyire tetszik maximum csak egy-kettő van egy-egy előadótól, ha csak az átlagosakat nézzük. Nem is gondolom, hogy Tsukikónak ennél jobb számai is lennének, bár mondjuk már értek meglepetések ilyen esetekben.. Talán az egyedüli negatívum a dallal kapcsolatban, hogy a szövegében az angol szavak nekem furcsán hatnak, de igazából ez alapból nem feltűnő.

Ezek után kicsit sajnálhatjuk, hogy az  énekesnő a nemrég megjelent új albuma után visszavonult az énekléstől, bár más előadók mögött -az ígéretek szerint- még találkozhatunk vele.

Mire táncolnak a héten Szöulban? - erre a kérdésre a 43. heti koreai slágerlista áttekintése ad választ. De nem csak erre. Az is kiderül, hogy a koreai fiúcsapatok tagjait minden bizonnyal úgy tenyésztik külön valami titkos laboratóriumban, ahol kimcsit és cukiság-hormonnal génkezelt Hello Kitty-t kapnak reggelire. Egyéb ésszerű magyarázat nem létezik arra, hogy mégis mi mástól nőhetnének ilyen szép nagyra(e).

A ZONE-ra nem merem rámondani, hogy rock együttes, mert nem igazán az, habár minden tag kapott hangszereket és megtanultak valamennyire játszani is rajtuk, de inkább csak egy idolcsapat -aranyos lányokkal természetesen-, akik rock zenét játszottak leginkább.

Sajnos a csapat kisebb-nagyobb tagváltások után feloszlott, a tagok pedig szétszéledtek és többnyire szólóban folytatták mérsékelt sikerekkel. Azért kár értük, mert ha lehet mondani, ők voltak az egyetlen olyan idolcsapat, akik meg tudták ragadni a figyelmem.
Sajnos nem ismerem őket teljesen, de amit eddig halottam tőlük az túlmutatott az átlagos idolcsapatok által produkált zenéken és ez főleg annak köszönhető, hogy kicsit komolyabban vették a zenélést. Természetesen a komolyabb számok mellett feltűntek náluk tipikusan lánycsapatokra jellemző klipek és dalok is (GOOD DAYS), de szuper rock stílusuk végig megmaradt, ezért azok a számok is könnyen megszerethetőek voltak..

Az Akashi klipötletét szerintem simán lenyúlták az orosz t.A.T.u. duótól, de a készítők mentségére legyen mondva, hogy a dalhoz elég sok klip készült, szóval még így sem unatkoztak. A t.A.T.u.-s vonal szerencsére a drótkerítés mögött, esőben koncepció után meg is szakad, a japán lányok visszafogottabbak és inkább az énekléssel vannak elfoglalva..

Mifelénk az a mondás járja, hogy inkább egy ZONE, mint egy Chatmonchy ;)