O七a力uS口und

Szerintem ezt a dalt már mindenhova belinkeltem ahova csak tudtam, innen sem maradhat ki.

Aragaki Yui sem énekléssel kezdte a karrierjét. A debütáló albuma előtt még kislemeze sem jelent meg a piacon, de elég ismert volt ahhoz, hogy jól szerepeljen. Nem nagyon mennék bele a filmszerepeibe, mert nem láttam a filmjeit, de annyit megemlítek, hogy énekesként a Memories című számával debütált a Koisuru madori című filmben, ahol főszerepet is játszott.

A Make My Day az első kislemeze (jövőhónapban jön a második) az album után. A dal maga pedig meglehetősen színesre és vidámra sikerült. Néhol talán kissé gyerekes ezekkel a sétáló csészékkel és a disznóval a közepén, de ez senkit se zavarjon, mert az alapfelfogáshoz jól illik. A klip főereje pedig Yui mosolyában rejlik, ugyanis nagyon komor embernek kell lenni ahhoz, hogy ne vidítson fel valakit. ^^v
A kislemezen van még egyébként egy kicsivel karakteresebb szám is, a Soba ni, hangsúlyosabb ritmussal és komorabb zenével. Szerintem az is jól sikerült.

Nahát, azt hiszem Angela Aki most megmutatta -az átlagosabb TODAY lemeze után-, hogy igazából mire is képes. Szerintem az új Tegami száma sokak kedvence lesz -ha még nem lenne az- ^^

A címe Levél a tizenöt éves önmagamnak** és egy igen pozitív, bátorító hangvételű dalról van szó Angela fantasztikus zongora kíséretével. A japán tévében iskolás lányok előtt* is előadta ezt a számot és szerintem a reakciójuk mindent elárul. Ennyire azért én nem tudom átérezni a dalt, de megértem, hogy mire gondolhattak miközben ott hallgatták.
Külön figyelmet érdemel a klip, ami ezzel a bensőséges hanglatú dallal óriási kontrasztot képez. Itt Angela jeleneteire gondolok, ahogy a zongoráján visszatükröződnek a rideg városi épületek, daruk. Hihetetlen jó városi képek. Amikor pedig megkapja a színeit. na, ott haltam meg... :D
Ezzel a klippel ötből öt a dal.

* no, azért kicsit hatásvadász, de ezt a japánoknál már megszokhattuk..
** ez nem pontosan fedi a japán változatot, de szerintem (is) így frappánsabb és a lényegen sem változtat.
Köszönet az angol fordításért a meheartdancing.livejournal.com-nak.

Adott egy japán punkrock zenekar, akik a 80-as évektől kezdve úgy a 90-es évek közepéig működtek, majd útjaik szétváltak és különféle egyéb bandákba tömörültek (pl. The High-Lows, The Cro-Magnons), de egyik sem tudta utolérni a Blue Hearts sikereit. A banda 2004-ben a His Master's Voice kiadó listáján a 19. legfontosabb és legnagyobb hatással bíró japán zenekarnak számított. Ebből kifolyóan talán nem véletlen, hogy máig előszeretettel dolgozzák fel a dalaikat különféle előadók.
A banda énekesének, Koumoto Hiroto-nak a testvére, Masahiro a filmszakmában helyezkedett el színészként és (feltehetőleg) producerként, így amikor az ő nevéhez is fűződő 2005-ös Linda Linda Linda című film forgatókönyve elkészült, nem volt kérdéses, hogy honnan jött a cím. A filmbeli Paran Maum lányzenekar, aminek tagjai között megtalálható a koreai Bae Du-Na, Kashii Yuu, Maeda Aki és a Base Ball Bear basszusgitárosa, Seine Shiori is, ezt a dalt próbálta a film során, hogy végül az iskolai bulin elő tudják adni.
Először következzen az eredeti szám egy koncertfelvételen, az oldaltörés után pedig a lányok produkciója.

Kedvenc otakum, a középiskolás korú, Incheon-i (Korea) illetőségű Aliks (újabban Rex Rowdee), otthon ülve a gép előtt futószalagon gyártja a remixeket az aktuális helyi slágerekhez. A végeredmény színvonala erősen hullámzó, de leborulok nagysága előtt azért, amit a SHINee - Love Like Oxigen esetében művelt. Ha már délelőtt lemaradt a Wonder-lányok Nobody-remixe, most gyorsan pótolom, míg friss az élmény.

Ha elfogy a vécépapír, a dögös Wonder-lányok kisegítenek szorult helyzetedből.

 (Ha vacakolna a videó, akkor lásd még ITT)

A Lambada-láz, a Macarena és az Asereje (Las Ketchup Song) őrülete együtt is kutyafüle a tavaly ősszel Ázsián végigsöprő Tell Me-szindrómához képest. Akkor a Wonder Girls megfertőzte a fél világot. Tell Me-t táncoltak a koreai rendőrök, a kiskatonák a laktanyában, a Korean Air légikisasszonyai. Egy évvel első lemezük után most a '60-as évek Motown lánycsapatait idéző retro-klippel újra támadnak.

A 70-es évek utánozhatatlan hangulatú, sokszor erotikus japán akciófilmjeinek atmoszféráját alapvetően határozták meg a remekül eltalált aláfestő zenék és betétdalok. A legismertebb előadó közülük egyértelműen Kaji Meiko volt, akiről már volt cikk kis oldalunkon, de rajta kívül is olyan, a műfaj rajongói körében kultikusnak számító énekesnők dalai színesítették ezeket a filmeket, mint Ike Reiko és Sugimoto Miki, valamint a most bemutatásra kerülő dal előadója, Aoki Rika. Ez a dal az angolul semmitmondó Rica címmel ellátott, eredetileg a 混血児リカ (Félvér Rika) címet kapott film főcímzenéje volt, a szövege pedig találó a látványhoz, arról szól, hogy vajon Rika éppen merrefelé is halad.

 

Ma jelent meg Korea egyik (ha nem a) legnépszerűbb fiúcsapatának új, sorrendben negyedik lemeze. Míg a klasszikus boyband - mint könnyűzenei formáció - Nyugaton jórészt kimúlt a kilencvenes évek közepén-végén, addig Ázsiában ez a formula reneszánszát éli. Számtalan hármas-négyes-ötös- ... -tizenhármas-fogat küzd a tinilányok kegyeiért. (Nem vicc, valóban létezik olyan fiúcsapat, melynek tagjai kitesznek egy totószelvényt, lévén 13+1-en vannak). Meglátásom szerint a koreaiak magasan verik az összes egyéb náció hasonszőrű próbálkozásait, köszönhetően a hideg fejű, profitmaximalizáló menedzsmentek profizmusának. Hogy nem a levegőbe beszélek, arra a Mirotic a szép szemléltető példa - az annyira azért nem helyes srácokból és az annyira azért nem jó dalból ezzel a körítéssel így lehet az év egyik nagy dobását kihozni. Tanítani kellene.

Az 1988-ban született Kuroki Meisa is a szokásos idolkarriert járja. Okinawán született, majd 14 évesen debütált egy tévésorozatban, valamint divatmagazinokban modellkedett, ahonnan egyenes út vezetett a hírnév felé. Fura módon hamarabb énekelt filmben, mint ahogy az első lemeze megjelent volna. A debütálásra Miike Takashi mély mondanivalójú, az iskolai bunyókra hangsúlyt fektető akciófilmjében, a Crows Zero-ban került sor, ahol Ruka szerepében énekelt el pár taktust egy szórakozóhelyen (lásd az oldaltörés után). A "normális" bemutatkozása pedig az itt látható Like This címet viselő produkcióval zajlott, amiről már a legelső pillanatban kiderül, hogy nem az én műfajom, elvégre a tipikus, amerikaias r&b hangzást hozza. Talán pont emiatt lesz népszerű!

黒木メイサ - Like This