O七a力uS口und

Amellett, hogy a Chinese Odyssey 2002 a valaha készített egyik legjobb és legszínvonalasabb hongkongi vígjáték, feltétlenül figyelmet érdemel a zenéje is, ami szerves részét képezte az alkotásnak. Sajnos a film csak azok számára élvezhető és értékelhető igazán, akik otthon vannak a hongkongi filmvilágban és van egy kevéske fogalmuk arról, hogy mi is az a kínai opera, így aki nem veszi észre a korábbi filmekre történő utalgatásokat, annak a számára összevisszaságnak fog tűnni. A felhangzó fantasztikus hangulatú zenékről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, a modern alapokon nyugvó, de tradícionális hangszereket felvonultató, vidám dalok nagyszerű atmoszférát teremtenek, amit csak tetéz az, hogy remekül átjön a színészek forgatáskori jókedve, látszik, ahogy közelállnak ahhoz, hogy elnevessék magukat a bolondozás közben. A dalok olyan nagyságok előadásában hallhatóak, mint Faye Wong, Vicki Zhao, Tony Leung és Chang Chen. Talán az utóbbi az egyedüli kivétel, bár a kissé hamis orgánuma pont beleillik a könnyed dalocskába.

Kezdetként itt van a kínai operát utánzó jelenet, az oldaltörés után pedig további három klip következik:

Mint az ázsiai filmek nagy rajongója, rengeteg híres és kevésbé ismert darabban figyeltem már fel arra, hogy milyen jó kis háttérzenék és betétdalok fokozzák a hangulatot. Nemrég néztem újra az egyik klasszikust, mégpedig Jackie Chan Mennydörgés című remekét, ami annak idején elindított a hongkongi filmek iránti rajongás útján. Ugyan jópár olyan jelenet van benne, ami emlékezetessé teszi magát a filmet is, de mégis a Jackie által énekelt fülbemászó főcímzene az, ami miatt az OtakuSound-on is helyet kaphat. Chan énekesi képességeiről megoszlanak a vélemények (nem véletlenül), ám ha csak ezt az egy dalt énekelte volna el hosszas pályafutása során, már akkor megérte volna, hogy dalolásra adta a fejét. A lenti videóban a mandarin változat hallható.

Meghatározó gyerekkori élmény a nagymamánál töltött hosszú nyarak, ahol a rádióból MINDIG a Záray-Vámosi kettős valamelyik száma szólt, vagy Hernádi Judit és a Sohase mondd, vagy netán épp Kovács Kati szerette volna úgy, de úgy meghálálni. A Dzsingisz kánról már nem is beszélve. (A ~80 után született generációnak álljon itt lábjegyzetben, hogy ezek a korszak megahitjei voltak, klasszikus örökzöld mindegyik.) Megkockáztatom, - az ifjúságot kivéve - egy ország fújja kívülről ezeket a dalokat. De gyerekként volt egy másik szám, amivel soha nem tudtam betelni. Mindig megbabonázva hallgattam, és talán hatéves fejjel az óvodás mondókák és énekek után szerintem az első dal volt, amit álmomból felébresztve is végig tudtam volna énekelni egyedül. Ez a bizonyos a Csongrádi Kata-féle Millió, millió rózsaszál volt. Abban a hiszemben, hogy ez a negédes örökzöld echte magyar szerzemény, képzelhető a döbbenet, amikor a koreai Highway Star című film kapcsán kiderül, hogy létezik koreai verzió, majd erre karaokeznak a No Regret-ben, végül egy kint élő hazánkfia döbbent beszámolóját olvasom. Ráadásul egyre világosabbá válik, hogy ez a dal náluk is örökzöld sláger, a két országban egyszerre vitték sikerre. Na de hogy kerül ki egy magyar dal Koreába? Méghozzá nem is a "barátiba", mert azt még valahogy meg lehetne magyarázni, hanem a másikba. A szálak Sim Soo-Bong-ig vezetnek, aki '79-ben az aktuális diktátor kedvenc énekesnőjeként közvetlen közelről volt tanúja patrónusa meggyilkolásának, és csak a jó ég tudja, hogyan úszta meg akkor, hogy a mészárlás közepette ő is golyót kapjon a fejébe.

A menzakaja indulhatna a legidétlenebb zenekar címéért is akár. :) Szerencsére azért a dalaik ennél jobban hangzanak. Bár ha azt vesszük, akkor legalább könnyű megjegyezni a nevüket, mert ilyen nem sok mindenkinek van.
Egy kezdő csapatról van szó, még nem rendelkeznek sok lemezzel (kettő minialbum + demo), viszont én látok bennük fantáziát.. Szóval most itt vannak. A you may crawl az első szám a második minialbumukon. A klipje pedig igen egyszerű, szóval nem kell sokat várni tőle, de legalább nem akar többnek látszani, mint ami.

Kokiában mindig megvolt a lehetőség, hogy Sakamoto Maaya magasságokba (ez nagy dolgot jelent) emelkedjen nálam. Ez eddig csak azért nem történt meg, mert viszonylag kevés szám van az albumain, ami igazán tetszik, viszont ami marad az a legjobbak közt landol.
A legutóbbi két kislemeze például nagyon jó lett. Azokat érdemes meghallgatni. Nemsokára -ha jól értesültem- pedig jön egy új album is tőle Fairy Dance -KOKIA meets Ireland- címmel. Az alcím igazából nem tudom, hogy pontosan mit fed, de az eddig hallottak alapján bíztató. :)
Kokiában a hangján kívül még az is egyedi, hogy ő már eljött párszor Európába is koncertezni, amit sok japán előadó hanyagol..

Húha o.o Azért néha meglepődök, hogy néhány japán előadó mennyire otthon tud lenni Japánban nem éppen elterjedt stílusokban. Legszívesebben Mikát két évre az usába száműzném ilyen dalokat készíteni. Bár, hogy hogy fogadnának egy japán lányt ilyen stílusban, azt nem tudom, de a hangja megvan hozzá és itt ez nekünk bőven elég.
Kár, hogy hasonló számokkal nem nagyon találkozhatunk tőle. A YES albumán például ez az egyetlen dal, ami igazán érdekes volt szerintem. Persze ettől függetlenül szeretjük őt, mert rendelkezik azért egy-két gyöngyszemmel. ;)

Elsőként íme Ha Hui igazi arca (az előző részben a bollywoodi klip csupán rövid kitérő volt részéről), a Yuan Yu Jingyuan videójával teljesen levett a lábamról. Merész: ősi, évezredes költemény modern hangszereléssel.

A moumoon pont az a duó, akiket vagy nagyon kedvelnek, vagy még csak nem is hallottak róluk. Ideje hát itt is népszerűsíteni őket, aminek hatására remélhetőleg holnaptól mindenki Flowerst dúdolgatva megy majd iskolába, vagy munkába. 

Japánban sem nagyon ismerik őket, de mindenképpen biztató, hogy nemrég egy nagyobb kiadóhoz (Avex) kerültek, így remélhetőleg több nyilvánosságot kapnak majd. A klipjeiken már látszik a fejlődés.

Nekem Flowersben az tetszik leginkább, hogy kapott egy kis urban árnyalatot, de ez a többi moumoon dalról is elmondható. Jól eltalálták ezt a dalt, tessék hallgatni.
Létezik egyébként egy angol változata is ennek a számnak, amit a moumoon egy későbbi kislemezen (Do You Remember) adott ki.