O七a力uS口und

Úgy nem telhet el év az OtakuSoundon, hogy ne legyen szó Utada Hikaruról legalább egy bejegyzés erejéig. Ezért így az év végéhez közeledve újra elővettem (előző bejegyzés) az énekesnő fantasztikus 2006-os koncertjét, mert még több figyelmet megérdemel.

Lényegében ott folytatjuk a fenti két dallal, ahol legutóbb abbahagytuk. Ezen a koncerten a Devil Inside után következik a Kremlin Dusk és a You Make Me Want To Be A Man. Mindhárom dal megtalálható Hikki 2004-es angol nyelvű Exodus albumán.

Általában azért szoktuk szeretni a koncerteket, mert a már jó ismert dalokat más megvilágításba tudják helyezni, ami erre a koncertre különösen igaz. Attól eltekintve, hogy Hikki a lassú számait kissé "sírósan" énekli élőben, ez egy kiválóan felépített koncert minimális üresjárattokkal, és mind látványban, mind hangzásban monumentális, nagy mélységekkel és magasságokkal.
Elég csak megnézni a Kremlin Dusk kissé feszült, de visszafogott kezdését és hogy abból milyen agresszív hangzás kerekedik ki a You Make Me Want To Be A Man végére. Arról már nem is beszélve, hogy mennyire szépen kötötték össze a két dalt, és ez még mind semmi a koncert elején produkált maratonra, ahol is legalább négy szám erejéig még pislogni sincs ideje az nézőknek, úgy söpör végig Hikki megállás nélkül a számokon.

Dicséret illeti a látvány is ezen a koncerten, mert az énekesnő és csapata nem a nagyobb előadókra jellemző táncosok számával és a kellékek sokaságával próbálta emelni a színvonalat, hanem a fénytechnikával. Ez utóbbi hihetetlenül jól sikerült a mozgó panelekkel és a folyamatosan zenére változó színpaddal, amik egy új dimenzióba emelik a zenét. Ilyen szempontból a legjobb koncert, amit valaha láttam.

Melyik az a tíz dal, szigorúan a mainstream kpop slágerekre fókuszálva, amit nagyon szerettük idén?
Mindjárt kiderül!

Három-három dal a képzeletbeli dobogó mindegyik fokán, és az a plusz egy, amit rongyosra hallgattam 2009-ben.
(Nyilván a többit is, de ezt még annál is inkább.)
Próbálom menteni a menthetetlent, ezért ismételten felhívom rá a figyelmet, hogy ez az elfogult, az elmúlt év termését hevenyészve leképező, erősen szubjektív lista csak a TOP10 (rágógumi)kpop slágert tartalmazza. A válogatás elsődleges szempontja volt, hogy melyek azok a dalok, amelyek a klip, ill. a szám mellé körített hype nélkül is megállják a helyüket.
Akit az év valóban értékes koreai albumai érdekelnek, az ITT találja.

------------------------------------------------------------------------------------------------------

A dobogó legalsó fokán rögtön tizennyolcan szoronganak, ahol a bronzérem egyharmada egyedül TaeGoon Superstar számának jár. Az addiktív refrén már májusban TOP10-gyanús volt.
Decemberben is az.

TaeGoon - Superstar

A mértéktartó források szerint is a távol-keleti jópasi-indexen igen magasan jegyzett, a menedzsmentje által ráosztott dögös szívtipró szerepbe kényszerített TaeYang a valóságban egy félénk, idegenek előtt zavarba jövő kisfiú. A jelenleg aktív koreai sztárok között nincs talán még egy, akinek színpadi megjelenése és hétköznapi valója között ilyen éles ellentét lenne.
Az egyik legsikeresebb koreai fiúcsapat, a Big Bang tagjaként második szólólemezére készülő TaeYang gyakorlatilag a showbizniszbe nőtt bele - 12 évesen ment (került/adták be) a YG Entertainment sztárképzőjébe, hogy aztán hat év kemény kiképzés után az említett boyband tagjaként debütáljon.
Legutóbbi kislemeze, a Wedding Dress (a hazai sikeren túl), ha csak egy rövid időre is, de Hollandiában is népszerű lett, az egyik rádióadó slágerlistáján a harmadik helyig jutott.
Prayer és Where U At klipjének koreográfiájából pedig merített nálunk a Bad Boyz a Csillag születik tehetségkutatóban, amivel aztán be is kerültek a legnagyobb kpop hírportálok vezető hírei közé.

TaeYang - Wedding Dress

TaeYang - Prayer

TaeYang - Where U At [Alikstae Party Remix]

December utolsó heteiben Cyndi Wang (Wang Xinling) nyolcadik lemeze az egyik legjobban fogyó album Tajvanon. Az éneklés mellett szappanoperákban, valamint a felejtős Candy Rain mozifilmben játszó Cyndit a japán Avex kiadó fedezte fel 2003-ban egy meghallgatáson, karrierje azóta mondhatni töretlen.
December negyedikén megjelent Heart To Heart albumának legalább két japán vonatkozása van, a Xin Dian Xin az Orange Range egyik számának feldolgozása, míg a Happy Loving-t a japán nemzeti légitársaság, a JAL tajvani kampányához is felhasználták.
Már ugye, ha ez ki nem derült volna a stewardess-szerelésből.

Cyndi Wang - Xin Dian Xin

(A jobb kép- és hangminőség kedvéért mindig használjuk a lejátszó HQ gombját!)

Cyndi Wang - Happy Loving

A 22 éves Yoga Lin (Lin You Jia) a tajvani zenei tehetségkutató, a One Million Star első, 2007-es szériájának győztese. Pedig amikor jóbarátja, a versenyen szintén induló Eddie Tsai kiesett, egyszerűen ott akarta hagyni az egészet. A végül mégis maradó énekes mára igazi szupersztárrá vált - mind az első, Mystery, mind a második, Senses Around című lemezével vezette (természetesen) az eladási listákat, végighakniztaturnézta Tajvant, Szingapúrt és Hongkongot, és az egyik legnagyobb tajvani kiadó azonnal hatéves szerződést kötött vele.
Hysteria klipje után pedig hivatalosan is kiszerettünk a koreai Lee GiKwang-ból, az első helyet mától a tajvani Yoga vette át.

Yoga - Hysteria

(A jobb hangminőség érdekében tanácsos 480p-re váltani.)

A Hysteriát az egyik legmagasabban jegyzett komponista, Terry Tye Lee szerezte, aki Tajvan, Szingapúr és Kína között ingázva szinte csak szupersztároknak dolgozik.
A hetvenes-nyolvanas évek nyugati rockzenéjéért bolonduló énekes egyébként Lee-Hom Wang és Cheer Chen nagy rajongója  (Lee-Hom-ért pluszpont), civilben pedig tesiszakos főiskolás. Lemezein várható tőle némi dzsessz és szving, de persze csak módjával, mutatóba, a kötelező mandopop balladákon túl.

Hagyományteremtő céllal ünnepeljünk idén is utókarácsonyt!
Tavaly ugyan az időben leadott három tucat karácsonyi dalon túl, de mégiscsak az ünnepek után futottam bele Lena Park - Winter Kiss számába. Fejlődőképes vagyok, végszóra ugyan, de bejglimajszolás mellé ajánlom most még időben kedvenc garázszenekarunk, a Royal Pirates feldolgozását.
Jó, tudom, az eredeti All I Want for Christmas is You a könyökén jön ki a jóérzésű plázajáró népeknek, no de rock-verzióban elmegy annyira legalább, mint a melegített halászlé.

Meri Küriszümászü!

Suzuki Ami régen járt nálunk, igaz nem is brillírozott túlságosan ebben az évben. Inkább csak a DJ-pult mögött ténykedett, ahol egy más megvilágításban láthattuk őt. Mindenesetre az igaz, hogy a múlt évi Nakata Yasutakás afférja után kiérdemelte a pihenést...

Szóval Ami ebben az évben csak két kislemezzel jelent meg, melyekből az első eléggé feledhetőre sikerült, de a második lemezen lévő Kiss Kiss Kiss már hozta a jól megszokott Amit, illetve a tőle elvárhatót. Ezzel a kislemezzel az énekesnő ideiglenesen szakított a Nakata Yasutakás, vocoderes hangzással, amit meg kell hogy mondjak, némi felfrissülés volt, még annak ellenére is, hogy Ami és Nakata közös albuma nekem még tetszett is.

A szám és a klip is meglehetősen egyszerűre sikerült, de Ami még így is arat, nem feltétlenül kell neki valami bonyolultat összehozni. Mondjuk ebben az is benne van, hogy habár Ami énektudása miatt nem szoktuk a földön keresni az állunkat, de nőiesebb és szexibb hangfekvéssel rendelkezik, mint egyes, esetleg jobb képességű énekesnők meg egyébként is Aminak elég ránk mosolyognia és mi már szeretjük is.

Rövid dalszöveg (a lényeg):
"Do you know how to kiss, kiss, kiss, kiss
Something like this, this, this, this
Let me show you how to kiss, kiss, kiss, kiss"
Ha engem kérdeztek, teljesen jó. Nem tudok ellenkezni.
Az ellenállás hasztalan!

Egyébként ha esetleg valakinek ismerős lenne a dal, az nem véletlen, mert az Ananda Projekt azonos című dalának feldolgozása.

A következő dal közkívánatra érkezik, no és persze legfőképp azért, mert nekem is az egyik kedvencem. Olyannyira, hogy szerintem Ami legjobb számai között van.
A Bitter még az énekesnő Dolce albumán jelent meg, ami még nem Nakata Yasutaka munkáját dicséri, igaz ezen az albumon is voltak Nakata dalok, de a zeneszerzők listája eléggé vegyes. A Bitter éppen a Studio Apartment néven ismert csoport szerzeménye.

Visszatérve a dalra, rendkívül jól hozzák össze benne az elektronikus alapokat az akusztikus hangzással, vonósokkal (már ha azok igaziak). Szépen kordában tartják a dal elektronikus részét, amik egyébként sok dalban dominálni szoktak mostanában, és jól találták meg a harmóniát a két hangzás között. Figyelemre méltó.
Arról már nem is beszélve, hogy Suzuki Aminak nem szükséges táncikálnia (lehet hogy nem is tudna) ahhoz, hogy felfigyeljünk rá, nem úgy, mint az SNSD-nek... A hightech környezetért és a városért pedig külön piros pont a készítőknek. Igazán japános, amit szeretünk.

Én már megelőlegeztem Ito Yunának az évtized legszebb hangú japán énekesnőjének járó címet, amivel bizonyára sokan nem értenek egyet, voltak más ilyen szempontból meghatározó énekesek is ebben az évtizedben, viszont nekem az ő hangja tetszett a legjobban.

Yunával ebben az évben már kétszer is találkozhattunk, legutóbb például a nyári bejegyzéseink kapcsán, így csak azért van itt, mert olyan dallal bukkant fel legutóbb, amire nem számítottam tőle.

Ez a dal pedig a Let it Go, ami nem váltja meg a japán popvilágot, de mindenképpen említésre méltó. Sokak szerint csak még egy sablon dal az énekesnőtől, ami kétségkívül jellemző is rá, viszont egy kissé más irány is egyben. Jó látni, hogy megpróbálják Yunát másfelé is pozicionálni, mert a képességeihez mérten nem szokott kapni annyira meghatározó dalokat, talán így kisülhet valami belőle...

A Let it Go fővonzerejét a hangszerelése adja, ez a többfajta gitár megoldás nagyon jól szól együtt és ha erre ráérez valaki, akkor nagyon jól működik a dal, amire egyébként a pontot a szuper kis rímes befejezés teszi fel a végén. No meg persze ott van Yuna hangja is, amivel igazából szerintem minden dal jobban szól.
A divat részére inkább nem térnék ki a klipnek, nekem Yuna mindenhogy tetszik, a többi már csak körítés.

A Let it Go kicsit menjünk vissza az időben, egy olyan dalhoz, ami az énekesnő idei albumán is megtalálható. Elöljáróban az albumról annyit, hogy biztos befutó az év legjobb albumainak listáján, amit természetesen nem csak ennek a dalnak köszönhet.

A trust you személyében egy klasszikus Ito Yuna dallal van dolgunk, ami a szép, de sablonos hangzásvilágával lényegében csak az énekesnő hangjára támaszkodik. Egyben ez is a legkomolyabb az egészben, hogy Yuna simán el tud adni egy ilyen dalt is, nem kell semmi pluszt hozzáadni. Úgy vagyok vele, hogy szöveget sem olvasom már, mert nem érdekes, csak Yunát hallgatom. ^^

Ilyen adottságokkal Ito Yuna a következő évtized meghatározó japán énekesnője lehet, abban biztos vagyok, csak a mögötte lévő iparnak kéne összekaparnia már magát végre.