O七a力uS口und

A koreaiak nagykanállal falják a hazai gyártású tévésorozatokat, amiből évente annyi készül, hogy Korea egymaga simán lenyomná Latin-Amerikát. Bőven akad az itthon nagy sikerrel vetített, A palota ékköve (Dae Jang-geum) című sorozathoz hasonló nagy költségvetésű, kosztümös széria*: ilyen az épp most futó, egy királyi örökösként született leány ikerpárról szóló, minden epizódjával a nézettségi lista első helyére kerülő Seon-deok királynő (Queen Seon-deok); tavalyról a tehetséges nőként férfi álruhába bújó festő története, A szél festője (The Painter of the Wind); vagy a 2006-os, a japán gésákhoz hasonló koreai szórakoztatóhölgyek, a kiszengek sorsára jutó költő kisasszony, Hwang Jin-yi története is.

A sikeres sorozatok nem kerülhetik el sorsukat, az utolsó epizód után legkésőbb fél évvel rendszerint egészestés moziváltozat készül belőlük, lásd a 2007-es Hwang Jin-yi, vagy a filmzenéje kapcsán most következő, A szél festőjét feldolgozó Portrait of a Beauty.
Közös vonás, hogy akárcsak Dae Jang-geum, mind Seon-deok királynő, Hwang Jin-yi, és a Portrait of a Beauty főszereplője, Sin Jun-bok (Shin Yun-bok) is valós, legendás történelmi alakok.
A helyi akadémikusok pedig a fejüket fogják kétségbeesésükben, amikor a forgatókönyvírók lehetetlen fordulatokkal turbózzák fel az egyébként jól dokumentált életúttal bíró személyek sorsát.
Így lett egy bizonyíthatóan férfiből, a Csoszon dinasztia (1392–1897) egyik legnagyobb festőjéből, Sin Jun-bok-ból nő, aki a sorozatban csupán fivére halála után ölt férfi álruhát. Ez már csak azért is elég meredek húzás, mert személye közismert, képei ma is a múzeumok legféltettebb darabjai, ez a képe pedig szerepel az ország 307 legfontosabb kulturális örökségét felsoroló listáján.

A Portrait of a Beauty (Miindo) főcímdalát a 29 éves Lee Ahn (Lee An, ki hogy írja) adja elő. A roppant bájos énekesnő nem aktív a k-pop bizniszben, csak és kizárólag sorozatok és filmek zenéinél közreműködik.

Lee Ahn - Miindo (Portrait of a Beauty OST)

*A kosztümös sorozatokon túl persze más műfajban is termelnek rendesen, lásd például a valaha készített legdrágább koreai sorozatot, a részben nálunk forgatott, kémes-akciós IRIS-t.

A kínai (mandarin nyelvű) könnyűzene, azaz a mandopop fellegvára Tajvan, ahol a rock - ellentétben a környék többi országával - hangsúlyosan van jelen.

Ezért nem meglepő, hogy az eladási listákat a héten a 38 éves Shin (信) vezeti, aki az ő nevét viselő, 2002-től aktív legendás tajvani rockbanda, a Shin Band (信樂團) frontembere volt 2007-ig. Legújabb szólólemezéről íme a címadó dal és a Lonely Fire.
(És míg Shin már harmadik önálló albumát adja ki, addig egykori zenekara azóta sem heverte ki távozását.)

Shin - While I

Shin - Lonely Fire

A Girls' Generation lánycsapat korábbi csokoládés LG-reklámja után a Samsung a 2PM fiúcsapat tagjaival próbál előzni a koreai mobilpiacon.
Fangirl (és fanfiú) legyen a talpán, aki nem kapkod levegőért (és telefonért).
Fekete-zöld-sárga trió (Changsung-Taecyeon-Wooyoung) rulz*.

2PM - My Color

*Szegény Nichkhun mé' pont rózsaszínt kapott?!
Még Taec előnytelen frizurája és az ennek köszönhetően kiemelt elálló fülei is megbocsáthatóak, na de Nichkhun félrefésülve és a "cupid pink"?! WTF?!

Anno az alábbi Dynamite kapcsán akartam megemlékezni az A'st1 fiúcsapatról, mondván így néz ki egy az örök másodvonalban ragadt boyband, akiknek mindössze annyi a bűnük, hogy nem elég profi a futtatójuk.
Aztán valahogy mindig akadt érdekesebb előadó, így folyton kimaradtak a szórásból. Erre fogták magukat és megszűntek, hogy csakazértis írni kelljen róluk legalább pár sort. Szép.

A'st1 - Dynamite

Az A-star1-t (koreai kiejtéssel: A-style) Ázsia sztárcsapatának szánta nagy mellénnyel a kiadó, azt hitték, ehhez elég egy-egy kínai és japán srác, és már kész is az új DBSK. No persze ez messze nem ilyen egyszerű...
A sikerhez talán csak két dolog hiányzott: egy normális stylist és egy koreográfus. Ezt az imént bemutatott 'egyet balra - egyet jobbra' koreót még én is lenyomom, hát hol van ehhez a 2PM piramisa?!

A megszűnés háttérben a Daesung Entertainment (DSP Ent.) nehézségei állhatnak. A DSP egykor a Fin.K.L. lánycsapata révén (itt debütált Lee Hyori) a top kiadók közé tartozott, mára azonban csak az SS501-et és a KARA-t tudja felmutatni. Két kisebb kaliberű sztárcsapat azonban nem termel eleget, így a túl sokba kerülő, gyengén teljesítő A'st1-t rövid úton felszámolták.
A szélnek eresztett tagok nem számíthatnak celeb-létre, a japán Tomo például részmunkaidős melót vállal egy éjjel-nappaliban.

Mikor nemrégiben Gianni a G.O.D. nevű formációt emlegette írásában, hirtelen nosztalgia kapott el az első koreai kedvencek iránt, így aztán előhalásztam a Baby V.O.X. albumokat.

A ma lánycsapat-túltermelésben tobzódó koreai zeneipar már a kilencvenes évek végén is szép számban hozta ki a sikeres formációkat. Jusson eszünkbe a Fin.K.L, amiben Lee Hyori kezdte a pályafutását, vagy az S.E.S. A harmadik számúnak tekinthető csapatot jelentette anno a Baby V.O.X., ami igazi sikereit a 3. albumtól, a tagcserék után érte el. Az utolsó albumuk 2004-ben már nem volt annyira népszerű, és bár hivatalosan csak 2006-ban oszlottak fel, tudtommal semmi nem jelent meg tőlük a 7. album után.

A most következő dal még az ős-Baby V.O.X. idejéből, 1998-ból szól. Bár nem ez volt az első, amit tőlük hallottam, mégis ott van a kedvencek között.

Baby V.O.X. - Yayaya

Mikor újra átéltem az élményt azonnal az SNSD Into The New World-je és Girls' Generation-je ugrott be. Bár a hangzás nagyon is ezredfordulós, de a lényeg nem változott: "cuki vagyok, szeress". És én szeretem a Baby V.O.X.-ot.

Nektek ki volt az első kedvenc?

Természetesen nem csak a távoli és egzotikus Európa közepén vannak rajongói a k-popnak. Indiában is akadnak bőven, lásd a mellékelt videót.
Soha nem értettem, mire jók azok a fanmade darabok, ahol az eredeti klipre egy másik slágert kevernek, majd a videómegosztókon úgy reklámozzák pölö, hogy a SHINee táncol a Gee-re.
Ebben a mixben legalább tényleg van (és nem is kevés!) munka, még arra is figyelt a lelkes vágó, hogy a szájmozgás is lehetőleg többé-kevésbé passzoljon.
Ha most lenne (de nincs) OtakuSound-os pólónk/bögrénk/mandzsettagombunk, biztos kisorsolnék párat azok között, akik az ÖSSZES felhasznált klipet fel tudják sorolni fejből...

Show Luo mókás és sokoldalú figurája a tajvani szórakoztatóiparnak. Műsort vezet Alien Huanggal, amiben mindketten erősítik idióta imidzsüket, színészkedik (nem is rosszul) és persze énekel, hogy máshogy kerülhetne ide. Szeretem ezeket a multi-talentíd enterténöröket Keletről.
2008 végén jelentette meg 6. szólóalbumát, a Trendy Man-t és a Hot Shot c. dalhoz vámpírtémát meglovagoló klipet készített, amit mondjuk azért nem értettem, mert a szám egy kosárlabdás témájú idoldráma főcímdala volt.

Show Luo - 箇中強手 (Ge Zhong Qiang Shou) [Best Of The Bunch - HOT SHOT]

Egyébként készült az albumhoz idióta klip és "kitépem a szívem annyira fáj" klip is. Tehát nem mondhatjuk rá, hogy unalmas lenne és azért pár tajvani énekest beíratnék hozzá táncórára is.
És mire jó, ha az embernek saját műsora van? Mindig kihasználhatja egy kis promóra, a megjelenés után a 100% Entertainment egy teljes adásában Show dalait hallgattuk, köztük persze a fentit is. Pár adással később pedig megtörtént az, amit Aliennel foglalkozó bejegyzésnél már mutattam egyszer, vagyis ezúttal Alien is elénekelte barátja dalát. Ő is maradjon a saját stílusánál!

Az MKB nemrég nyilatkozta, hogy a nevüket csak azért választották school food punishmentnek, mert tetszett nekik. Tehát nem kell aggódni, Japánban megfelelő minőségű tápanyaggal látják el a kis szamurájokat.

Itt pedig az egyik újabb számuk hallható, amivel maradtak a már jól bevált vegyes felvágott mellett, amit a jelek szerint az új kiadójuknál is folytatni akarnak. Szóval a stílus maradt, mi pedig gazdagodtunk egy újabb lendületes számmal a School Food Punishmenttől.
Külön tetszetős a dallal kapcsolatban a klip befejezése azzal a városszéli kis mezővel. Szívesen állnék ott én is a csapat énekesnőjével (Uchimura Yumi) abban a viharos erejű szélben... Ennek aztán van hangulata! Ójessz. :D