O七a力uS口und

A kedvencem Johnny bácsi kizsákmányolt idoljaiból, vagyis a NEWS nevű 6 tagú formáció novemberben nem is akárhogy örvendeztette meg a rajongókat! Mert kihozták a Winter Party Diamond turnét DVD-n (pedig eredetileg nem volt szó a kiadásáról), és a DVD 3. lemezére rákerültek a csapattagok szólóklipjei~ Most mit mondjak... bemutathatnám mind a hatot, de csak kettőt emelnék ki a felhozatalból. Nőtársaim bizonyára azt hiszik, most jön Ryo és Yamapi, ugye? Tévednek, mert KoyaShige klipek érkeznek. Akik már úgy esznek és úgy utaznak mindenhova, mint egy régi házaspár... és én pont ezért imádom őket.

Kezdjük Koyamamával (hivatalos nevén Koyama Keiichiro), aki szerintem eddig nem volt az a túl erotikus jelenség. A beceneve is mutatja, hogy ő a csapat anyáskodó tagja, aki mindenki színpadi fellépéseire elmegy (akár az ország másik felére is elutazik), követi a sorozatokat, jár a többi fiú koncertjére és persze mindegyiküket dícséri és szereti. Komolyan mondom, ő a member-ai* eddig még fel nem szentelt pápája. De úgy látszik, az utóbbi időben tényleg sok időt töltött Yamapival és úgy határozott, ezentúl ő lesz Koyamacsó... Maga a dal nem mai darab, de Koyama nagy kedvence (az enyém is). Talán már több bőrt nem húz le róla...

Koyama Keiichiro - Love Addiction

 Shige, a kedvenc japán ügyvédjelöltem sokszor szerencsétlenkedik és állandóan szidja mindenért párját legjobb barátját, Koyamát, de azért szerénysége is mókás alak. Főleg, ha megnézzük szólódalának klipjét. Elég sok statisztával és jelmezben forgattak... Koyamáéval ellentétben ez egy viszonylag új dal. Megkapjuk a pincér Shigét, az iskolás lány Shigét (még műkörmöt is tettek fel neki), de van nekünk host Shige, sőt death metálos Shige is, mert Őszerénysége Kato Shigeaki minden szerepben tökéletes~ Zseniális!

Kato Shigeaki - Shalala Tambourine

 Azonban a csapat maradék négy tagja: Massu, a kedvenc zabakirály szuperhősünk, az egyszerűségre esküsző Ryo, Tegoshi, a cukifiú, és Yamapi, az angolul daloló leader is jó klipeket találtak ki (nevekre kattintva mindegyik megtekinthető magyar felirattal).

* a csapattagok egymás iránt érzett szeretete

Köszönet a magyar feliratért viagirl-nek!

Blogunkon nem ritkák a Girl's Generationről szóló bejegyzések, ezért gondolom a legtöbb olvasó számára már viszonylag jól ismert a csapat. Azt is remélem, hogy senki sem unja még őket, mert ebben a bejegyzésben is róluk lesz szó, de ezúttal egy más szemszögből.

Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de én sohasem tudtam értékelni az ilyen tömeggyártott csapatok stratégiáját. Habár én is eldörzsölök egy-két könnycseppet egy-egy tökéletesen kivitelezett pucsítós-hempergés láttán, viszont amikor már a zenét akarják eladni nekem ilyen módon, ráadásul olyan zenét, ami nem is tetszik annyira, akkor azt már nem veszi be a gyomrom. Mintha itt már nem is a zenékről lenne szó, hanem inkább a feltűnéskeltésről. Ezen előadók megközelítésével az a probléma, hogy hosszútávon könnyen unalmassá válik a csomagjuk, csak ritkán tudják a zenéjükkel is felkelteni a figyelmem, aminek lényegében a legfontosabb dolognak kellene lennie...
A kerekded pixelpopsik mögött pedig nincs sok minden, de talán ezért is gyártják őket folyamatosan, hogy az ember nehogy túljusson a felszínen, hogy újból el tudják terelni a figyelmét a kicsit újabb, kapós kis csomagolással.

Számomra az SNSD is egy ilyen csapat, akiknek zenéje pár kivételtől eltekintve igencsak színtelen, de a maradékot sem találom valami nagyon lehengerlőnek, viszont azok legalább szórakoztatóak, amikre néha komolyan rá tud kattanni az ember.
Az én esetemben jó példa erre a csapat So Nyuh Shi Dae című száma. Amiben még az sem érdekel, hogy a dalszöveg meglehetősen csajos (kislányos), így nem is tudom igazán átérezni. A fülbemászó refrén és a lányok kiáltozásai rögtön megnyertek maguknak, tök jó ritmust adnak a dalnak. Külön öröm, hogy a zene hanyagolja a koreaiaktól már megszokott dance hangzást és érdemes figyelni azt is, hogy a mostani klipjeikkel ellentétben, ebben a korai SNSD verzióban még nem vadították el a lányokat, inkább csak olyan átlagosak.
Ilyen számokért azért komálom az SNSD-t.

Rossz hír ez a nálam a sorban másodikként következő koreai lánycsapatnak, a vonder görlznek, ugyanis lényegében csak ezt a kettő formációt ismerem, így ők egyben az örök utolsók is a listán.

Tudom, tudom a huszonéves koreai srácok valószínűleg nem ilyen számokat hallgatnak, de ez engem teljesen hidegen hagy. Maximum ha esetleg Koreába utazom, letagadom. :D

A Távol-Keleten rajonganak a szentimentális balladákért, gyakorlatilag műfajtól függetlenül egyetlen előadó sem engedheti meg magának, hogy aktuális lemezének legalább a fele ne ebből a kategóriából kerüljön ki.
Ezzel nyilván sokunknak nehéz megbarátkozni, hiszen a dalszövegek megértése nélkül dögunalmasnak és szürkének tűnik a felhozatal, laikusként kevés emlékezetes dalt lehetne kapásból felsorolni.
Persze minden az előadón és a zeneszerzőn múlik. Alisa Galper hangjához azt hiszem, nincs mit hozzáfűzni, a dalszerző Terry Tye Lee nevét viszont tessék megjegyezni.
Az egyik legmagasabban jegyzett komponista ő, aki Tajvan, Szingapúr és Kína között ingázva szinte csak szupersztároknak dolgozik (pl. Waness Wu, Jolin Tsai, Lee-Hom Wang).
A gyönyörű If I Die Tonight című balladához különleges videóklip készült, de azt hiszem, itthoni viszonyok között nem tudnám elképzelni.

Alisa Galper - If I Die Tonight

A körítésről röviden:
- Ma sem ritka, hogy a szülők hozzák tető alá a házasságot. Ha a nagybeteg édesanya azt kéri, hogy fia vegye el a betegágyánál megjelenő random barátnőt, akkor elveszi. Az ősök és a család tisztelete mindenek előtt, minden más sokadlagos.
- A klipben szereplő színészt Thaiföldről importálták, nyilván épp azért, mert Chaiwat Tongsang az első hallásra meredek meleg témájú filmben, a Bangkok Love Story-ban játszott, ahol beleszeret a meggyilkolására küldött bérgyilkosba.
- Tajvan egyébként meglehetősen nyitott ezen a téren, egy felmérés szerint a lakosság 75% elfogadhatónak tartja az azonos neműek bejegyzett kapcsolatát. Bár az ezt rendező törvény régóta napirenden van, elfogadni még nem sikerült. Ezzel Tajvan lenne az első állam Ázsiában, ahol házasodhatnak a melegek.
- Érdekesség még, hogy az idén 25 ezer felvonuló részvételével zajló Taiwan Pride a legnagyobb ilyen jellegű rendezvény Ázsiában.
- A tajvani születésű rendező, Ang Lee hollywoodi Brokeback Mountain-járól ki ne hallott volna, de ha választani kellene, akkor sokkal inkább a tajvani gyártású Eternal Summer.

Folytatódik a koreai girlband-túltermelés. Nyilván a meglepetés erejével hat egy újabb hetesfogat...
Hosszú évek óta nem képesek leállni a kiadók az újabb és újabb lánycsapatok piacra dobásával, legtöbbjük azonban az első single, vagy minialbum után el is tűnik a süllyesztőben. Pont ezért teljesen felesleges nemhogy a tagok, de a formáció nevét is megjegyezni, ej, ráérünk arra még. (Kivétel persze, ha valamelyik mamutcég futtatja őket.) Így csak futólag említem, hogy a következő lányok alkotják a Rainbow-t, első számukat pedig kedvenc DJ-nk, Aliks (pontosabban Alikstae) vette kezelésbe.
Saját bevallása szerint csak azért nyúlt hozzá, hogy jobban szóljon a kocsijában a dal, éppen csak a basszust emelte ki egy picit.
No persze őt ismerve, akármilyen mashupot nem ad ki a keze közül, az eredményt lásd alább, az eredetit pedig ITT.

Rainbow - Gossip Girl (Alikstae Mashup)

Mától sugározzák a koreai zenecsatornák a vezetője távozásával hatfőssé vált 2PM első klipjét az emlékezetes/érdekes botrány óta. Bár a Jeabeom-saga még korántsem ért véget, egyelőre hatosban marad a fiúcsapat.
Az új album címében is utal a veszteségre, de az első jelek szerint a 1:59 PM ugyanúgy tarolni fog a lemezeladási listákon, ahogyan a korábbi megjelenések.

2PM - Heartbeat

Az új lemezt rejtélyes kampány előzte meg, a hivatalos oldalon egy visszaszámláló mellett dobogó szív különböző, főleg Jay-jel kapcsolatos találgatásokra adott okot, majd később mind a hat tag kapott egy rövid teasert. Önkényesen kiragadva íme Taec darabja, a többiekért tessék felkeresni a 2PM hivatalos YouTube-csatornáját.

Zeneipari elemzők szerint a JYPE a történtek ellenére azért dobta mégis piacra az eredeti terveknek megfelelően a 2PM új lemezét, hogy tesztelje a reakciókat. Ha a formáció így is sikeres, akkor Jay visszatérése elméletben is lekerülhet a napirendről, amennyiben a közvélemény továbbra is nemkívánatosnak tartja személyét. A különböző beszélgetős- és oknyomozó tévéműsorokból azonban úgy tűnik, a többség szimpatizál a hétköznapokba visszarázódó, bűnbánó, a nyilvánosságot továbbra is kerülő egykori frontemberrel.

Az első albumát épp tíz éve kiadó Atari Kousuke pályafutásáról sokat nem tudunk: szerepelt a Cape No. 7 című tajvani kasszasikerben, Tane wo Maku Hibi szerzeménye pedig a Bleach anime egyik végefőcíme alatt hangzik el.
Azt viszont tudjuk, hogy a japános szomorúságában gyönyörű Sorezore ni-t ki nem hagynánk tőle, íme.

Atari Kousuke - Sorezore ni

Aki szeretne közelebbről is megismerkedni a fiatalúrral és megbirkózik a japán nyelvvel, olvasgassa bátran a blogját.

Koreában egy igazi megasláger fokmérője, ha képes önálló életre kelni és aztán tomboló vírusként végigsöpör fél Ázsián. Ilyen volt 2007-ben a Wonder Girls kiváltotta Tell Me-láz, vagy a Girls' Generation-féle Gee-hisztéria (első rész, második rész).
Ilyenkor aztán a koreai stewardesektől kezdve a rendőrökig, a kiskatonáktól kezdve a kisiskolásokig mindenki meghibban kicsit, a slágerek ihlette exhibicionista produkciók pedig elöntik a videómegosztókat.

A legutóbbi ilyen elemi erejű megahit a tengerésztiszti egyenruhában egyszerre lábemelgető Girls' Generation nevéhez fűződik, a Tell Me Your Wish/Genie feldolgozásaival Hant lehetne rekeszteni. Az aktuáls termésből válogatunk 10 videó erejéig. (Ahol az első kettő videó gyárilag halk, elnézést.)

1. A Vanila City rock verziója:

2. Genie a zongorán:

A Vanila City elnagyolt bemutatását egyetlen (illetve kettő) daluk indokolja, ám ezek egyike sem képezi a hivatalos anyaguk részét.
Eredetileg az énekes HEX még R&B-ben utazott 2007-ben, megpróbált betörni a mainstream piacra I Wanna Be Your Star című albumával (erről lásd mondjuk a Stay-t).
A várt áttörés elmaradt, így maga mellé vette a zseniális fusion band Byulmaru (róluk feltétlenül írok még) dobosát, és még két gitárossal összeállt a Vanila City. Május végén jelent meg első albumuk, a felületes hallgatás után semmi extra Vanila City, tipikusan a lemezkiadásig eljutott koreai rockbandákat jellemző jólfésült visszafogottsággal, és a rockballadák erőfölényével.  Az illendőség kedvéért mutatok azért egy dalt az albumról.

Vanila City - Jump

És íme az a két dal, amiért az egész poszt született. Azt hiszem, nem igényel külön magyarázatot.